Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége

(21) MISKOLCI JOGASZÉLET 9 házi jellegű alapítvány esetleg követeléseire vonatkozólag, mérvadót A 250. vagy a 256. §-e? „ősszesség'-nek, „erkölcsi köztestület "nek tekinthe<Le az egyház, ez egyházi-alapítvány és az alapítványszerü közintézet, amelyre ekként e speciális rendelkezés vonatkozik, avagy a természetes és jógi személyekre, az ,,állampolgárok"-ra i s áz általuk ellenőrzött ,,társasá|gok"-ra vonatkozó s a 250. §-bairi foglalt generális rendelkezés hatálya alá vsik-ef A békeszerződés e rendelkezéseire alapított és a Vegyes Döntőbíróság elítt megindítót! perekben kiali'íult gyakorlat azután olyképen alakult ki, hogy az u. n. „optáns perek" indultak meg a 250. §• alapján, míg az egyházak s alapítványok követelései, megtelelő • külön egyezmények hiányában, a 256^ §-on alapultak. Ilyen külön egyezmények ugyanis, bár ha béke.szerzödéi kilátásba helyezte azokat, mindeddig nem jöttek létre. Ennyit lehetne mindössze a trianoni békeszerződésnek a felmerült kérdéssel káp'csolátibaű lévő jogszabályairól feljegyezni. Amint már említettük is, a békeszerződés az alapítványok nemzetközi jogi helyzetét az államok közötti területváltozással kapcsolatban, nem tisztázza, hanem inkább elhomályosítja. Véglegesen mérvadó jogi helyzetet azonban erre a kérdésre vonatkozólag nem a trianoni békeszerződés teremtett, mert a békeszerződés egyes rendelkezéseit kiegészítő későbbi megállapodások éppen ezekéH a rendelkezéseket v.teék nagy mérékben revízió alá. 1 3. A nemzetközi nagyhatalmak ugyanis ' mintegy tíz évvel a Páris körüli békék megkötése utón rájöttek végre, hogy a békeszerződés i<ben a terület változással érintett köz- és magánvagyonok sorsára vonatkozó általános rendelkezések korántsem kielégítők s a szerződések méltánytalan, avagy jogilag zavaros rendelkezései folytán előálló, t zűrzavart csakis újabb s a lehetőség szerint leegyszerűsített s úgy a jogokat, mint a kötcles. ségiekef egységesen átfogó, sommás ' határoizatok oszlathatják el. Ilyképen nyeítek tisztázást. Magyarországnak .i trianoni békeszerződésből származó jogai és kötelességei is a hágai megáUapótlásokban, illetőleg' az ezek alapján létrejött s Páriában 1930. évi április hó 28-án aláírt szerződésekben, 1 amelyek a nemzetközi jogban „[tárisi egyezmények" néven ismeretesek. A párisi egyezmények közül az I. számú egyezni é.iy í. cikke értelméiben Magyarország a trianoni békeszerződéslbiül, az 1918. évi november 3-án kelt fegyverszüneti szerződésből és az ezeket kiegészítő minden 1 más szerződésből reáhárúló vagyoni terhek alól szabadulva, illetve azok teljes és végleges kiegyenlítéseként, — az egyes kivételektől eltekintve, — csupán a Jóvátételi Bizottság által 1924-ben megszabott összegeket fizeti s fizet ezen* kívül a békeszerződésen alapuló különleges követelések' címén az 1944. évtől az 1966. évig bezárólag terjedő idő alatt évi 13.5 millió aranykorona évi járadékot. Ez a cikk tehát. Magyarországnak a trianoni békeszerződésből s az annak kiegészítését képező többi szerződésekből folyó mindennemű kötelezettsége és követelése alá, hogy úgy mondjuk, vonalat húzott és summázván a mérleg eredményeképen Magyarország tartozásait, végérvényesen állapította meg azokat. Ezáltal tehát tulajdonképen megszűnt és az államközi viszonylatban kiegyenlítést nyert minden e szerződések alapján 1 támasztható jogigény, de minden ezekből folyó kötelezettség is. f Különösen az alapítványok sorsára vonatkozólag foraítos és jelentős azonban az a körülmény is, hogy a imagyár és csehszlovák állam kiküldöttei Párisban, I 1930. évi április hó 26-án. tehát két nappal a jegyzőkönyv aláírása előtt, egy külön jegyzőkönyvet is aláírtak, amely jegyzőkönyv a nemzetközi jogban, mint „iMÍrisi jegyzőkönyv" ismeretes. Ebben a jegyzőkönyvben, amely a bennefoglaltak tanúsága szerint a párisi egyezmény 1. cikkének jogéi-vénnyel felruházott előfeltételeit foglalja magában, szerződő felek az egyezmény joghatálya alóli kivételekben állapodtak meg. E jegyzőkönyv 1. ]>ontja pedig a következőképen szól: ' ,„4 szerződő államok mindegyikt riSégtari mindennemű hagyományt, adományi, ösztöndíjéi és di•«pítványt, ameriyiben azok a saját területén vannak.** Lásuk tehát már most, hogy mi is a jogi helyzet tnla jdouképen.? í A trianoni békeszerződés az alapítványokra vonatkozólag, a 249. §. értelmében, arra az esetre természetesen, ha a diesztinatáriusok idegen állampolgárok, a kiadás kötelezettségét állapította meg, az alapítványokra vonatkozó magyar követelések rendezését pedig későbbi külön egyezményeknek tartotta ' fenn. A párisi egyezmény ezzel szemben sommázza Magyarország jogait és kötelezettségeit és terhére évenként fizetendő s általányösszegben meghatározott járulékokat köt ki, minden különös, a békeszerződésből folyó s ennek következtében az atapítványokr.] vonatkozólag is fennálló követelései nek és kötelezettségeinek egyidejű beszámításával. A párisi jegyzőkönyv pedig, •— de csupán a magyar és csehszlovák követeiésok és tartozások kérdéseiben, — az alapítványokra vonatkozólag még különös, konkrét rendelkezéseket is tesz s elvetvén, illetőleg megváltoztatván a trianoni békeszerződés szerinti kiadás kötelezettségét. az alapítványi vagyonok kérdését, e két -Ofiszág egyjftáa= ~~ közötti viszonyában, a területi elv * alapján rendezi. — Vagyis ezek szerint : < javakból megmarad minden ott, ahol van és a terület változás e javakra vonatkozókig nem fundál jogokat és nem teremt kötelezettségekéi. — AI ."jegyezhető, hogy ezek szerint a párisi jegyzőkönyv 1. pontja nem teremt kivételt a párisi egyezmények rendelkezésével szemben, mert hiszen, ha nem is kimondottan, de lényegileg és végeredményében, a párisi egyezményekben is, — akkor amidőn Magyarország követelései és tartozásai sommáztattak, — a területi elv diadalmaskodott. / Ez az elv azonban, amint a fentebb előadottakból is láttuk, a nemzetközi jogban eddigelé érvényesült gyakorlattal éles ellentótben áll, de éles ellentétben van emellett, — azáltal, bogy az alapítói akaratot egyáltalán nem respektálja, — a tételes jogok és a jogelmélet megállapítható kívánalmaival is. Mindez azonban nem változtat a kérdés érdiemén. A párisi egyezmények és a párisi jegyzőkönyv áthúzták a területváltozással kapcsolatos vitás kérdések legnagyobb részében az évek óta elénk meredő! kérdőjeleket, helyükre pontot tettek és ezáltal ezek a kérdések, jól avagy ' rosszul elintézve, d? lezártnak tekinthetők. | Lezárt kérdés volna tehát ezek szerint — az eperjesi Kollégium sorsa is, bármire irányult is az alapítók akarata, bármit mond is az alapító-levélnek tekinthető szerződés és bármily erős indokokkal is támasztható alá a Kollégium alapítványi jogi személyisége és minősége. Ám ez a kérdés a nemzetközi jogban még mindemellett sem tekinthető teljesen tisztázotttvak. Megzavarja ugyanis a jogi mérlegelést ez ügyben az a körülmény, hogy az államok kiküldöttei között az u. n. „egyházi ügyek"-ve vonatkozólag már a hágai és párisi tárgyalások alkalmával is bizonyos különleges szóbeli