Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége

8 MISKOLCI JOGÁS2ÉLET (20) gium oly magánjogi személyiségként sziérepiÖ, áé egyben SÍI!, yeneris eggházi jellegű kÖzhaszfflH inW&éi (établissemen* d'utilité publie), amely mint intézetsaerű alapítvány, az alapítványokra vonatkozólag érvényes jfogszabályok és jogelvek uralma, alatt áll — végezetül ahhoz a döntő jelentőségű kérdéshez jutunk, hagy az államok közötti joguté>dlás esetére miképen intézkedik erro vonatkozólag a nemzetközi jog? Figyelmüket e kérdés vizsgálatánál Éeirniésjsetcison elsősorban az u. m. régi m mzctközi jog és jogtudomány szabályaira, illetőleg elveire, másodsorban magára ' a trianoni békeszerződést t, végül pedig a békeszerződés rendelkezéseinek az újabb nemzetközi »n gúllcpodásokban bekövetkezett: módosulásaira kell irányítanunk. 1. Megjegyezhető mindenekelőtt, hogy az áll unok közötti utódlás szempontjaiból az alapítványok sorsától a nemzetközi jogban a világháborút befejező békékötégikig, amelyekben e kérdés csak nagyon röviden és felületesen nyert elintézést, csupán a Poroszország és Szászország között 1818-tól 1825-ig létrejött egyezmények •intézkednek 5 c kérdésben maga a jogi irodalom is teljesen szgény. Mindezektől azonban imégis kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzetközi jog éles különbsége; tesz, az államok közötti utódlás szempontjából, az alapítványokra vonatkozólag, magánérdekű és közérdekű alapítvány kőzött. A • magánérdekű s különösen a esidúdi-iüupítrangokat az állami területváltozás nem érdekli. Ezek az alapítványok az utódállamok területére eső javaikat továbbra is megtartják sértetlenül s minden vonatkozásban Ágy tekintendők, mintha magánszemélyek volnának. A közérdekű alapítványok'' azonban más elbírálás alá esnek s ezekre vonatkozólag a nemzetközi jog bizonyos esetekben a megosztás álláspontján áll. A múlt szúzadban kialiikull nemzetközi jogi gyakorlat az alapít-, rányokat uz előd és utódállamok között abban az esefiben osztotta meg, ha a. megállapított új országhatár azt a személyi kört, amelynek javára az alapítvány szolgál, kettéoszt ötto.. A desinatariusgk áMampolgáfísága volt tehát ezek szerint a megosztásra vonatkozólag iránya [ö. Nem estek tehát1 megosztás alá azok az alapítványok, amelyeknél a személyi kört, amelyek javára az alapítvány szolgál, az új határ nem osztotta l ketté, viszont megosztás alá estek, — vagyonuk fekvésére való tekintet nélkül — abban az esetben, ha e személyi kört új határ kettészelte. Nem irányadó tehát a megosztás kérdésében sem az alapítvány székhelye, sem az alapítványi vagyon fekvésének a helye. (Szászy.) Számolt természetesen a, nemzetközi jog azzal az esettél is/ha az alapítvány természetben nem volna megosztható s ebben az esetben a birtokban lévJo állam yagy a jövedelem megfelelő részének a kiadásával vagy kártalanítással tartozott. Abban az esetben pedig, ha valamely megosztás alá. nemi kerülő alapítvány vagyona a területváltozás következtében a másik állam területére került, a területileg fennhatóságot gyakorló államot ezzel az alapítványi vagyonnal szemben csupán azok a jogok illették meg, amelyekkel külföldi állampolgárok vagyonával szemben különben is élt és élhetett. < A megosztási kulcsra vonatkozólag végül, a személyi kör számtalan variációja következtében, csak kétségek esetién érvényesülő szabályt találhatunk a .nemzetközi jogban s ebben az esetben kulcsként az érdekelt területek lakosságának a számaránya nyert elismerést1. Az a személyi kör, a destinatariusok személyi köre tehát, amely a nemzetközi jogban m gállapítható gyakorlat alapján, az államok közötti jogutódlás esetén, az alapítványok megosztására vonakozólag mérvadó. •— az alapítványok sorsainak eldöntésében végeredményében ugyanarra a. megoldásra vezet, amelyhez a magyar ma' gánjog szabályai és elméletei, de épúgy az európai főbb jogrendszerek általános magánjogi elvei alapján is eljuthatunk és eljutottunk: az alapító akaratához. .Mert hisz MI az alapító akarata sem irányul, de nem is irányú 1hal másra, mint hogy az alapítvány a ' diestinataríusok élvezetében maradjon s az alapítványi vagyont más senki se veszélyez;ethesse. Eltérés étit'al a jogelvtől a régi nemzetközi jogban csak az alapítványokra s 1 alapítványi közintézetekre vonatkozólag lordul elő, amelyek oly módon vannak bizony< s helyhez kötve, hogy az alapítvány célja egyedül azon a helyen valósulhat meg. Ebbeli 'az esetben a régebbi nemzetközi jog a terül.'ti elvet érvény, síti. Érré a kivételre azonban praeeedensként az. eperjesi ev. Kollégium esetéhen jogosan hivatkozni aligha lehetne, mert amint az a l'ehömngyarországi rendek és Eperjes város között létrejött szerzöidiésből is kitűnik, az alapítók már eleve számoltak azzal az eshetőséggel is, hogy a Kollégium esetleg, — bizonyos kényszerítő kőiül mén vek 1 hatása alatt, — működését másutt lesz kénytelen folytatni. 2. Nem járult hozzá semmiben az idevonatkozó nemzetközi jogszabályok és jogelvek tisztázásához a trianoni békeszerződés, sőt inkább elhomályosította azokat. Az alapítványokról e szerződésiben egyáltalában kevés szó esett, s kimondottan csupán a 249. §. intézkedik az alapítványok fel.'.I, kimondván, hogy Magyarország a, magyar állampolgárok részéne alapított, vagy ' létesítei? mindennemű- hagyományt, adományt, ösztöndíjat és alapítványt, amenyibe.n azok Magyarország területén vannak, annak az utódállamnak, amelynek az illető személyek jelenleg állampolgárai, vagy amelyeknek állampolgárai lesznek, 1914. évi július hó 28-i állagukbm. rendelkezésükre tartozik boesájtani. Kivételt ezen általános érvényű szabály alól a békeszerződés csak a családi ala pítványokra vonatkozólag enged. A békeszerződés e §-ának odavetett, felületes szövegezése, kétségeket hagyhat afelől, vajon respektálni kívánja-e a rendelkezés az alapítói akaratot, avagy annak felfüggesztése mellett is érvényesülésre tör? Azok a kivételes rendelkezések, amelyek a ' családi alapítványokra vonatkoznak, inkább ezen utóbbi álláspont igazolására szolgálnak. | 249.. §. azonban az éremu-k csupán egyik oldalai mutatja be, azt amelyen Magyarország vállal kötelezettséget az alapítványok kiadása iránt. Ezzel szemben azonban az utódállamok kiadási kötelezettsége már : koránt sincs a békeszerződésben ily kétségtelen érvényességgel biz'osítva. A 250. és a 256. §-ok voltak hívatva a kötelezettségek biztosítására. A 250. §. a magyar állampolgároknak, vagy a )>Kiyyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak az elszakított területeken fekvő „jatvait, jogait és érdekeit" vette védelembe, kimondván az „idegi n tulajdonjog sértetlenségét", mig a 256. §. rendelkezései szerint „azoknak a javaknak az elosztását, melyek olyan összességeknek vagy olyan erkölcsi köztest ül< It kmh birtokai, amelyek l< vékenységükil a jelen Szerződéssel feldarabolt teriileteken gyakorolták, külön egyezmények fogják szabályozni." \ Felmerülhet már most jogosan a kérdés — és valóban fel is öiérült — melyik paragrafus lehet é kettiő közzül pld. az ev. egyház, vagy akár valamely ev. '-gy-