Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége

MISKOLCI JOGASZÉLET 7 szerint működhetik. Rendszerint neon vonatkozik az öszszeségre tehát, nem is érinti azt, hanem az összeségnek csakis valamelyes különleges körét, A megosztás kulcsára tehát helyesen és jogszerűen itt is az alapítói akaratban kell az irányelveiket megtalálni. t Felvethető volna természetesen, vájjon megosztható-e az alapítvány egyáltalán ? A jogbölcselet és a magánjog erre a kérdésre nemmel fog felelni kétségtelenül, — a nemzetközi jog azonban megoszthatónak tartja. Visszatérve már most az alapítvány elméleti vizsgálatához, megállapítható, hogy miután a tárgyi jog'az alapítványinál az alapító akaratkijelentéseit a destinataviusokra és az érdekeiket szolgáló szervezetre ráoktrojálja, ezek ilyenképen nem 'külön-külön, hanem együttesen alkotják a jogi személyt. Az alapítványnak, mint jogi személynek, tehát két. fontos alkateleme van: a szervezet és a destinatariusok. Maga az alapítvány pedig lehet családi akkor, ha magánérdekeket, közérdekű magánalapítvány akkor, ha közérdeket szolgál s magán, vagy közcélokat -szolgáló alapítványi intézet, ha a cél elérése különleges berendezéseket tesz szükségessé. (Ereky Tstván.) I Önként adódik ezek szerint, hogy az eperjesi Kollégium, amelynek alapítványi jellegét a fentiekben már kimutattuk, az alapítványok ezen legutóbbi kategóriájába sorozható * közcélokat szolgáló alapítványi intézetnek volna minősíthetlŐ1. Ám e jogi fogalommeghatáix>zás még némi tisztázásra szorul. < Eredete, — miként azt a magyar jogtudományban különösen Ereky István imiutalt ja ki. — a francia jogban irrökerezik. A francia jog- ugyanis a nagy forradalom idejében, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közcélok szolgálata állami monopólium s még későbben is minden közérdekű alapítvány létesítését állami engedélyhez kötötte. Az ekként létrejött egyesületeket és alapítványokat, elismertetésükkel, az állam munkatársainak ismerte el s mint établissement publicekeA, közintézetekét, a közigazgatás kiegészítő részeként, közjogi személyeknek tekintette. ' E közintézetek sorában is kétféle közintézet különbőz' ethető meg azonban : Elsősorban idetartozik ' mindlen oly alapítvány, amely közérdekű célt szolgál, vagyis a családi alapítványoktól eltekintve, az összes többi u. n. közalapítványok, amelyeknek jogi személyisége ugyanazon gyakorlati okokból folyik, mint a magánalapítványoké. Másodsorban pedig- 1 idetartoznak a szorosabb érte. lenben vett közintézetek, amelyek mindég a közigazgatás bizonyos meghatározott feladatait vannak hívatva megoldani s csak akkor tekinthetők jogi személyeknek, ha a közigazgaitás megfelelő anyaközületét öl, pld. államtól, egyháztól', községtől elválnak s mint külön jogalanyok szerepelnek. Ezt az elkülönítést természetesen a 1'"különbözőbb gyakorlati célok teszik szükségessé. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az elméletileg ilykép két különböző csoportba sorolt közintézeteket a gyakorlatban korántsem választja el egymástól mindenkor valamely éles határvonal s még- ima is egyik igen nehéz kérdése a francia judikaturának egyrészt a magán, jogi személyek gyanánt szereplő közhasznú intézetek ( „etfabUssements d'utiUté public") vagyis magánemberek által létesített., de közérdekű intézetszerű alapítványok, másrészt ])edíig a közigazgatási jogi személyiséggel bíró, szorosabb értelemben vett közintézetek („établissements public") megkülönböztetése. (Moór Gyula.) Lényeges külöuibségek vannak azonban a közintézetek között még ezeken a kategóriáikon belül is, már csak abból a szempontból is, hogy kik az alapítók, fenntartók, mily célok megvalósítására vannak hívatva s mely viszonyban állanak az államhoz és hatóságaihoz? Minálunk a közintézetek skálája még sokkalta változatosabb, mint a francia jogban. Hazánkban a közcélok szolgálata sohasem volt monopólium, ilyen irányú korlátai is csak újabban épültek ki, kivették tehát benme a részüket magánosok is, de legnagyobb részben s kulturális célok érdekében leginkább, az egyházak. így nyert azután ez a skála még sokkalta többféle változatot. Amennyiben tehát abból a célból, hogy a Kollégium jogi minősége szükség esetén az európai ' jogrendszerek főirányait szem előtt tartó idegen jogászok előtt is leszögezhető legyen — az eperjesi Kollégium jogi minőségét a francia jogban ismert közdntézetek valamelyik csoportjában akarnánk kijelölni, nyilván való. hogy a Kollégium sokkal inkább az „établissement d'ntilisté public" csajm-tjába tartozik. Ezt igazolja az a körülmény, hogy nem valamely cmyáközülettől, nem az egyháztól szakadt el, hanem magámzi mély< /.• által alapítva már mint önálló jogi személy, mini kollégiéis szervezettel, alkotmánnyal, ^vagyonnal, s általában minden irányban teljes mértékben kiéy'úctti szervezettel bíró közintézet maga sietett az egyház támogatására. Mindezek szerint tehát, tulajdonképen teljesen sui generis közintézet, amely azonban mégis az „établissement d-utiliH pubhc**hez áll sokkal közelebb. ' Igen fontos és jelentőségteljes m az osztályozás azért, mert az európai főbb jogrendszerek c két közintézeti között, épp a bennünket legközelebb ériintő s leg aktuálisabb kérdésben mutatnak fel lényeges eltéréseket, A közintézetek megszűnése kérdésében ugyanis.. A magánjogi jogi személyek gyanánt szereplő közhasznú intézeteknél, az intézet megszűnése esetén, a vagyon sorsa a magánjog szabályainak lévén alávetve, fölötte az alapítók örökösei döntenek, vagy ha nem volnának, ' úgy az alapító jogi személy akarata, ni alpító-levél mérvadó. Csupán mindezek után vagy hiányában szállhat a vagyon az államra át, amely még ebben az cselben is. valamely ix)kon célra tartozik ezt fordítani. A szorosabb értelemben vett közintézetek vagyona ezzel szemilxm az anyaközülethez tér visza. a közintézet megszűnése esetén. (Ereky István.) Megállapításainkat tehát ezek szerint, a tárgyi jogból és az a jogelméletekből levonható következtetések az eperjesi Kollégiumra vonatkozólag is igazolják. Az alapítók örököseiként tekinthető 1 koliégdális szervezet, a Kollégium igazgató-választmánya, nagybizotttsága, a Kollégium alapító-levele és alkotmánya érttelimében, a/, alapítók által kitűzött célok megvalósítása érdekében jogosult volti intézkedni, — ez vitán felül áll. AanennyilK-n azonban intézkedése avagy a Kolléghun I intézeteinek magyarországi működése, az eperjesi Kollégium működésének a jogfolytonosság alapján 1 való folytatásaként esetleg még sem nyerne elismerést, az epei"jesi Kollégium, mint ilyen, Eperjesen még ebben az esetben is megszűntnek tekinthető, S megszűnésénél ekként az „éteblissemcn's el'uNlité public" megszűnésének jogi hatásai állanak be. 7. A Kollégium sorsa a nemzetközi Jog tükrében. Amidőn tehát a fentiekben előadottak alapján megállapíthatónak tekinthetjük, hogy az eperjesi ev. Kollé/