Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára [könyvismertetés]

(7) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 segítséget egyedül a kormánytól és a törvényhozástól várni nem szabad. Az ügyvédi karnak magának is kezébe kell vennie saját ügyét és a kormánytól és törvényhozástól függetlenül is igyekeznie kell a helyesen értelmezett szolidaritás segítségével munkaterületeket hódítani és visszahódítani. Az ügyvédi kényszer további kiterjesztése csak abban az esetben járhat eredménnyel, ha annak szükségessége és célszerűsége a köztudatba is átplántálható. A jogkereső közönségnek ugyanis nem szabad terhesnek, nyomasztónak és hiábavalónak találnia az efféle rákényszerítést, hanem meg kell győződnie az ügyvédi közreműködés nélkülözhetetlen voltáról. A legkiemelkedőbb élethivatás fennmaradása is csakis addig a határig tekinthető biztosítottnak, ameddig létjogosultsága és védelemre méltó volta a köztudatot áthatja. A munkaterületek elvesztésének azzal lehetne elejét venni s más elemeknek az ügyvédi munkakörbe való behatolását megakadályozni, ha a jogászi kép zettségen felül — természetesen szakok szerint megosztva — a gazdasági ösmeretek is mindinkább elterjednének az ügyvédi karban, avégből, hogy az ügyvéd az ügyletek és jogcselekményeknek jogi vonatkozásain felül azoknak gazdasági kihatása tekintetében is hasznos tanácsadója lehessen megbízójának. Ami pedig a munkaalkalmak kérdését egyébkénl illeti, úgy vélem, hogy a büntető jogszolgáltatáson felül az általános és pénzügyi közigazgatás az az ágazat, ahol az ügyvédi munka szempontjából nagy ügyterületek hevernek parlagon, amelyek kisebb jelentőségű részükben csak csekély költséget bírnának meg ugyan, de éppen a tömeges munka kiegyenlítő hatásánál fogva szerényebb igények mellett is tisztességes megélhetést biztosíthatnának az ügyvédek tekintélyes számának. Ha r.z ügyvédi ethika az egyéni propagandát in dokoltar tilalmazza is, bizonyos területi (kollektív; felvilágosításra mégis szükség volna avégből, hogy az ügyvédi közreműködésnek az új munkaterületeken való jelentősége és föltételei felől a jogkereső közönség tájékozást nyerhessen. Gondos revíziót igényelnének továbbá az ügyvédi Rendtartásnak az ügyvédi díjakra vonatkozó, részben elavult rendelkezései és összhangot kellene teremteni a ma használatban lévő — szélesebb körű áttekintés nélkül készült — helyi díjszabásoknak elvei és tarka-barka tételei között, hogy az a tartózkodás, amely éppen az ügyvédi munkáért járó ellenszolgáltatás bizonytalansága miatt a közönség körében tapasztalható, megszűnjék. Némi könnyítés volna várható attól is, ha az egységes bírói és ügyvédi vizsgánál kisebb minősítéshez kötött állami, törvényhatósági és községi állások betöltésénél előnyben részesülnének az ügyvédi oklevéllel rendelkező folyamodók. Az imént előadott egy-két eszmével inkább az ügy iránt való érdeklődésemnek kívántam kifejezést adni, mintsem egy végig gondolt kibontakozási tervezetet nyújtani. Tettem pedig azért, mert lelki szükségét éreztem annak, hogy jelenlegi élethalálharcuk közben szót emeljek a magyar ügyvédekért, akikből ezekben a válságos időkben sem veszett ki hivatásuk fenséges voltának a tudata s akiknek hivatalos és társadalmi szervei egyaránt azon igyekeznek, hogy rendjüket a belülről és hivülről fenyegető veszedelmekkel szemben megoltalmazzák. Végezetül csak annyit, hogy az ügyvédek öngyilkosságának véget nem érő sorozata és a normális időkhöz képest talán sűrűbben előforduló eltévelyedések, amelyektől különben a többi életpályák sem mentesek, éppen a veszedelem nagyságát és a mentési munkálat sürgősségét helyezik élénk megvilágításba, de semmiképpen sem indokolhatnak ügyvédellenes áramlatokat, annál kevésbbé, mert ha akadnak is a megbízók között kárvallottak, viszont igen tekintélyes azoknak a polgártársainknak a száma, akik életüknek egy emlékezetes pillanatában, amidőn valamely jogtalanság, valamely katasztrófa veszedelme hárult el fejük felől, hálatelten szorították meg egy ügyvédbarátjuk kezét. _o0O0o— Az elnök ezután beszámolt arról, hogy az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület negyedszázados fennállása alkalmából Budapesten, az 1932. évi október hó 2-án megtartott ünnepélyes közgyűlésen a magyar királyi Kúria több ítélőbírájával együtt résztvett és azon az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület létjogosultsága címen előadást, a Kúria másidelnöke pedig az Egyesület alapítójáról, Grecsák Károlyról emlékbeszédet tartott. Megemlékezett az elnök továbbá a magyar királyi Kúrián az elmúlt esztendőben bekövetkezett személyi változásokról s ezek között különösen dr. Szeőke István, dr. Pap István.és Rácz Lajos kir. kúriai tanácselnökök, valamint dr. Karcsay Gyula királyi kúriai bíró nyugalomba vonulásáról. Az eltávozottak érdemeit az emberi és bírói erényeiket és a munkásságuk értékét megillető meleg elismerés szavaival méltatta. Dr. Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. II. rész. (Archívum Liberae Regmeque Civitatis Eperjes 124-5—1526. Pars Secundu.) Szeged, 1932. 241—480 l. Áru 10 pengő. A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete kiadásában az egyetem és Rothermere-alap támogatásával jelent meg Iványi Béla egyetemi tanárnak egy újabb munkája, mely Eperjes sz. kir. város levéltárában levő anyagot 1841 1519 november hó 19-ig folytatólagosan ismerteti. Iványi bőséges regesztákat közöl és a fontosabb okleveleket egész terjedelemben közrebocsátja. Már a munka első részének ismertetésénél1) rámutattunk arra, hogy különösen most, mikor a tőlünk elszakított városok levéltárai politikai okok miatt egyre jobban bezárulnak előttünk, mennyi tudományos értéket képvisel egy ilyen felvidéki városi gazdag levéltár szakszerű és alapos ismertetése. Valóban hálásak lehetünk a tudós szerzőnek, aki ezt a fárasztó munkát teljes tudományos felkészültséggel elvégezte és elismeréssel tartozunk a szegedi egyetem jog- és államtudományi karának, mely felismerve a munkának tudományos, politikai tekintetben ma különösen nagy jelentőségét, anyagi támogatásával lehetővé tette annak megjelenését. A regeszták ez alkalommal is nagyon értékes ős') Miskolci Jogás/élet 1932. évf. 1—2. s/, (12—13.