Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 9-10. szám - A beszámithatatlanok problémája a büntetőjogban

(77) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 A jogintézménynek, mint pl. egy alkotmánynak a politikai megvilágítása ugyan nagyon szükséges, de a jogszabályok érvénye vagy érvénytelensége nem politikai, hanem jogi kérdés s arra megbízható feleletet csak a jogbölcseleti bázison nyugvó jogtudomány adhat. A politikai szempontok által vezetett, vagy csak befolyásolt felelet is sohasem lehet megbízható, mert a politikai szempont mindig subjektív s egyedül a tisztán jogtudományos szemlélet lehet megnyugtatókig objektív. A tévedés — megállapításunk szerint — abból származik, hogy abból a helyes megállapításból kiindulva, miszerint az alkotmányjogban politikai elvek jutnak érvényre, az a téves következtetés lesz levonva, hogy a szuverén eredetű jogszabályok érvénye is attól függ, hogy szolgálnak, megfelelnek-e ezek valamely fennforgóként megállapított és helyesnek tartott politikai elvnek. Ez ugyanis — nagyon természetesen — a jogi rendelkezés érvényét nem érinti s csupán indokául szolgálhat a szóban forgó jogi rendelkezés megváltoztatásának. A jogi szemléletnek ennyire teljesen átidomulása politikai szemléletté tenmészetesen nemcsak Molnárnál, de másoknál is megállapítható s a politikai szemléletnek ez az illetéktelen benyomulása a jog területére, váltotta ki azután azt a szélsőséges másik szemléletet, mely a Kelsen tiszta jogtanában áll előttünk. A Kelsen-féle „Reine Rechtslehre" már politikát lát abban is, ha a jog bölcseleti fogalmában kétségtelenül bennefoglalt reális elemek szempontjából szemlélődünk. Ez azonban még kétségtelenül nem politika, mert ezek a valósági elemek fogalmi elemek, immanens alkotórészek, lényegét teszik a jognak s az ezek szempontjából való vizsgálódás, osztályozás, még semmi vonatkozásban nincsen azzal a kérdéssel, hogy az ideális és reális alkotóelemekből összeállott jog hogyan szolgál valamely rajta kívül fekvő célnak, ahol már átlépjük a jogtudomány és a jogpolitikai tudomány határmesgyéjét. Itt kezdődik a politikai szemlélet s tisztán ebből a szempontból szemlélődik Molnár, ami önmagában még nem volna hibáztatható s a megengedhetetlenség csupán abban van, hogy a politikai és jogi szemlélet nála egybefolyik s a jogtudományosnak szánt elmélet a valóságban politikai. Ez ellen emeltük fel szavunkat Molnár közjogi tankönyvével szemben s kell rámutatnunk arra, hogy „Államelméletek lecsapódásai a tételes alkotmányjogban" címen kisebb tanulmányában is ugyanez a bastard szemlélet zavarja meg a tiszta jogi képet. Fejtegetéseink eredményét röviden a következőkben foglalhatjuk össze. Az alkotmányoknak kétségen kívül államfelfogások, azaz az állam mibenlétét, rendeltetését és célját eszmeileg feldolgozó képzetek szolgálnak alapjául. Ha ez a képzet, mint államfelfogás az alkotmány szakásszerü vagy írott rendelkezéseiben jogszabályi tartalomképen kifejezésre is jut, úgy tételesjoggal állunk szemben s sorsa a tételes jog sorsa, örökéletű jog nincs, — a jog hasszabbrövidebb időközökkel szükségképen változik. A tételesjog egyes rendekezéseiben jogszabályi nettó tartalom formájában kifejezésre nem jutó s csupán elgondolási alapképen — különben talán egészen logikusan — feltételezett államfelfogás azonban csak a vonatkozó jogszabály alkalmazásánál vehe ő a szükséghez képest figyelembe, — de az így feltételezett államfelfogás, illetve ennek esetleg kimutatható hiánya nem érinti a vonatkozó jogszabály érvényéi s a probléma a jogpolitika körében, tehát a helyes vagy helytelen jog síkjában, kíván, keres és talál is megoldást, de nem a jogtudományos érvényesség vagy érvénytelenség síkjában. A tételes jog az adott időpontban legerősebb társadalmi hatalom jogteremtő képességének fókuszából indul ki és tér oda vissza. A tételesjoggal foglalko/t'. jogtudomány is csak ezt az utat követheti. Aki pedig a jogteremtő fókusz legalitásának a problémájával foglalkozik, az a legfontosabb politikai kérdéssel foglalkozik. A két dolog azonban nem vegyül és nem vegyíthető. — akár az olaj és a víz! Szontügh Vilmos dr. /A beszámithatatlanok problémája a büntetőjogban 1. A büntetőjognak egyik ma legjobban vitatott problémája kétségtelenül a beszámíthatatlanokkal kapcsolatos kérdések. A problémáknak hosszú sora vár itt megoldásra. Tisztázandó egyebek közt, hogy kik volnának a beszámithatatlanok körébe sorozandók; tisztázandó az. után a beszámíthatatlanságnak jogi természete é? jogkövetkezményei, továbbá hogy a beszáiiiíthatai lanság kérdésében mely fórumok dönthessenek. Joggal állíthatjuk azt is, hogy a büntetőjogtudomány egész területén talán sehol sem állanak egymással szemben olyan élesen az ellentétes vélemények, mint éppen itt. A ma már meghaladottnak mondható klasszikus iskola híveinek tantételei alig áthidalható elletétben állanak még az ú. n. mérsékel' reformer irányzatok képviselőinek felfogásával szemben is. A problémák előbbrevitelét azonban csak akkor remélhetjük, ha a különböző büntetőjogi irányzatoknak mai e tárgyú tantételeit elmellőzve igyekezünk megoldást keresni. A kérdéseknek mai elrendezése semmiképpen sem szolgálhat mintául a jövő megoldásnál ; a túlságosan konzervatizmus akadályt képezhet a problémák gyökeres megoldása szempontjá ból! Amely intézmények és elrendezések ma célszerűeknek bizonyultak, azoknak érvényét a jövőben is fenn kell tartani; ezt meghaladólag azonban a büntetőjogtudománynak mai alapfogalmai és elvi szempontjai a jövő eltérő elrendezésének akadályai nem lehetnek. 2. A legelső feladat azon bűntevők körének elhatárolása, akik a beszámithatatlanok fogalma alá volnának vonandók. Alig szenvedhet kétséget, hogy a beszámíthatatlanoknak ma elfogadott köre kiegészítésre szorul és hogy ide volnának vonandók az ú. n. korlátolt beszámítási képességűek (például alkoholisták, közveszélyes elmebetegek, homoszexuálisok, stb.) egy része is, akiknek beszámítási képessége részben, főleg időközönkint kétes. És mi tevők legyünk a sokszorosan bűnözőkkel, akikkel ma olyan nagy számban találkozunk? Az ő népes kategóriájuk számos válfajt mutat fel, így