Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 9-10. szám - A beszámithatatlanok problémája a büntetőjogban

6 MISKOLCI JOGASZÉLET (78) például a visszaesőket, a megrögzött bűntetteseket, a közveszélyes munkakerülőket, stb. Találkozunk olyan felfogással, hogy a szabadságvesztésbüntetési intézetekből mielőbb eltávolítan. dók volnának az összes javíthatatlan büntevők, hogy az ott tevékenykedő tényezők a hiábavaló munka alól mentesítessenek. E célra a letartóztatási intézetekben teljesen elkülönített felvételi és megfigyelő osztályok volnának szervezendők, ahol az újonnan felvett büntevők sorában főként a megjavíthatok és a javíthatatlanok volnának egymástól elkülönítendők. Az Északamerikai Egyesült Államok számos intézetében már is találunk olyan különálló osztályokat, ahol a felvetett szempontból igyekeznek diagnózist megállapítani, hogy utóbb azután a további helyes és célszerű eljárás alkalmazása lehetőleg biztosítva legyen.1) Ez a tapasztalat a szakköröket talán olyan elha. tározás elé fogja előbb-utóbb állítani, hogy a beszámíthatóság, illetve beszámíthatatlanság fogalmát revízió alá vegye és e mellett vagy esetleg ennek he. lyére a javíthatóság, illetve javíthatatlanság fogalmát helyezze azzal a további törekvéssel, hogy a letartóztatási intézeteknek már említett és megszervezendő megfigyelő osztályainak megállapítása révén az összes javíthatatlanokat kiemeljék és így azután a letartóztatási intézetek teljesen a megjavíthatok megjavításának szolgálatába állíthatók legyenek és következésképpen mentül eredményesebb munkát végezhessenek. A javíthatatlanoknak minősített bűntevők természetszerűen megfelelő biztonsági őrizetbe kerülnének, amelynek kettős célja lenne csak: ezeket a társadalomra nézve olyan veszélyes elemeket kiemelni és mentül kevesebb költsággel ártalmatlanná tenni. De ma még korai lenne végleges megoldást kitervezni ; ennek megvalósítása előtt még a fogalmaknak és eszméknek hosszabb sora igényel tisztázást. E közben előreláthatólag be fog bizonyulni, hogy számos, ma helyesnek gondolt fogalom, már meghaladott és hasznavehetetlen; ennek a ténynek a felismerése, ha talán késedelmet szenvedhet is. előbb-utóbb be fog következni. 3. A jelzett fejlődési folyamat előrelátható! még szükségessé fogja tenni, hogy a büntethetőség)' feltételeknek mai rendszere is alapos reform tárgyává tétessék. A mai elrendezés részletei e helyütt alig tárgyalhatók meg.2) A mai elrendezésben szereplő fo galmaknak nagy részét az a veszély fenyegeti, hogy előbb-utóbb a múlt jogtörténeti emlékei közé tartoznak majd. A jövő jogrendszerében alig fog sor kerülni bűnösséget, beszámítást, büntethetőséget kizáró okok megkülönböztetésére; következésképpen elesik annak lehetősége is, hogy a most említett gyűjtőfogalmakon belül további csoportosítást (például a büntethetőséget kizáró okok sorában: a büntetési igény keletke zését kizáró okok. a büntethetőséget megszűntető okok. ezek körében ismét általános és különös okok, stb.) végezhessünk. Amennyiben ezek a fogalmak tényleg a lomtárba kerülnének, úgy az újabb fogalmak kiépítésének ki') Lásd e tárgyban: M. Licpniann. Amerikanische Gefangnisse und Erziehungsanstalten, Mannhcim, 1927, 05. old. *) Lásd c tárgyban: Hacker, A büntethetőség anyagi és eljárásjogi feltételeinek szerkezete. .Jogállam könyvtára. 17. seam, Budapest, 1921. indulási pontja előreláthatólag a büntevők javíthatósága, illetve javíthatatlansága lenne és csak ezen alapvető megkülönböztetés szemmeltartása mellett volnának a részletek megoldhatók. 4. A felvetett problé?/tákkal összefüggésben tisz. tazandó még az is, hogy mely fórum elé tartozzon annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vájjon az illet ö büntevő me,ria\ítható-e, vagy pedig javíthatatlannak minősítendő-e? A kínálkozó ithetó'ségek: a perben eljáró bíróságok, a börtönügyi hatóságok, vagy pedig egyéb, még csak felállítandó szervezetek. Közjogi, az egyéni szabadság biztosítását célzó szempontok a mellett szólnának, hogy a független bíróságok legyenek hivatva ebben az állampolgárok egyéni szabadságát erősen érintő kérdésben eljárni és dönteni; ezen megoldás ellen azonban méltán fel hozható az az érv, hogy egy rövid büntető főtárgyalás keretében alig dönthető el megnyugtatóan a bűntettes javíthatóságának kérdése; már csak azért sem, mert hiszen ilyenkor a büntetésnek a bűntettesre gyakorolt esetleges javító hatása még ismeretlen. A letartóztatási intézetek tisztviselői különöser azért volnának hivatva a kérdés eldöntésére, mert bő alkalmuk nyílik a bűntettes magaviseletének és a büntetésnek az adott esetben gyakorolt esetleges ja vító hatásának megfigyelésére. Az ilyen megoldás ellen viszont főként a már érintett közjogi érv sorakoztatható fel. A szembenálló szempontoknak mérlegelése talán leghelyesebben arra vezethetne, hogy a döntés egy vegyes fórumra bizassék. amely táreas orgánum tagjai sorába ott találnánk úgy bírákat, valamint letartóztatási intézeti tisztviselőket, is. 5. A felvetett kérdésekkel karöltve azonban a problémáknak még egész sora jelentkezik; ezeknek megoldásával sok helyütt kísérleteznek. Néhány ilyen problémára és néhány ilyen, a megoldást célzó kísérletre és kutatásra is óhajtanánk utalni; ezek tulajdonképpen mind arról tesznek meggyőző tanúságot, hogy a megoldásig még nagyon hosszú az út. Az Északamerikai Egyesült Államokban már a világháborút megelőző időkben is, Európában pedig a világháborút követőleg mind több és több olyan kísérlettel találkozunk, amelynek célja a Lonbroso Cesár és őt követő bűnügyi embertani iskola által felvetett problémák tisztázását előbbre vinni. Tudvalévő dolog, hogy Lombroso kutatásainak az volt a legnagyobb gyengéje, hogy vizsgálódásainál az ú. n. nagy számok törvénye nem érvényesült; nehogy az újabb ilyen tárgyú kutatásokat hasonló vád érhesse, ezért — főként Európában — mindenütt az a törekvés, hogy az ú. n. nagy számok törvényének mindenütt érvényt szerezzenek. Belgiumban, a Brüsszel elővárosában. Forestben3), Bajorországban pedig a Straubingban levő letartóztatási intézetben folyó kutatások és hasonlóan az Északamerikai Egyesült Államokban sok helyűt* folyamatba tett vizsgálódások ilyen célkitűzéssel indultak meg. Ha ezek a kriminalanthropologiai kutatások azzal a minden kétséget kizáró és ellentmon3) Lásd e tárgyban: Hacker, Ujabb kriminalanthropologiai kutotások és adatgyűjtések, Miskolci Jogászélet 4. (1928.) évf. 108. old. — Hacker. Ujabb kutatások a bünöziési hajlam átöröklés* tekintetében. Miskolci Jogászélet 7. (1931.) évf. 9. old.