Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 9-10. szám - Államfelfogások jelentősége a jogtudomány szempontjából

* MISKOLCI JOGASZÉLET (76) felfogásokkal való egyezéstől. Ahhoz, hogy valaki jogtudományos alapon a jog érvényességét helyesen megállapíthassa, mindenekelőtt el kell ismernie a legerősebb hatalomnak jogot alkotó képességét s csak azt vizsgálhatja, hogy az ezen jogi hatalom által előírt alakiságok be lettek-e tartva. Aki ezen túlmegy s azt vizsgálja, hogy be vannak-e tartva bizonyos előbb hatályban volt, de formálisan hatályon kívül helyezett alakiságok s érvénytelennek tekinti a konkrét jogi hatalom előírása szerint létrejött jogot, az magával a jogi hatalommal helyezkedik szembe. Ez a szembehelyezkedés bennünket ezúttal nem a jogrend tisztelete s az állambiztonság szempontjából, hanem a tudományos határok szempontjából érdekel. Amíg ugyanis Molnár respektálja a tételes jogot, annak az érvényét, addig megállapításunk szerint legalább is betartja a jogtudományos legtágabb határokat, ellenesetben azonban megnyitja a merőben politikai, mondhatnám hatalmi szemléletnek mindig csak de lege ferenda természetű zsilipjeit s elönti a jogtudománynak de lege lata mezőit. Azokat a megállapításait tehát, melyek szóbanforgó kisebb tanúlmányában a „jogszerűség" dolgára vonatkoznak, már egyáltalán nem oszthatjuk. Hogv mi jogszerű és mi nem az, ezt az állami felfogások politikai szemszögéből nem lehet megállapítani. E tekintetben csak a hatályos jogi rendelkezések lehetne', mérvadók. Azck a szükségszerűségek és lehetőségek, melyeke Molnár a népszuvcrc-nitás cs a nemzetszuvereni tás dolgával kapcsolatosan megállapít, politikai szükségszerűségek és lehetőségek csupán, amelyek jogi következményekkel nem járhatnak. Bekövetkezhetnek vagy elmaradhatnak tehát jogi következmények nélkül. Jogi sankciója az elmaradásnak nincs, nem lehet, mert ami elmarad, az nem jogi, hanem politikai postulatum. A politikai postulátum pedig csak de lege ferenda fejthet ki hatást. Ha pedig az alaki jogfolytonosság Molnár szerint csak a nemzetszuverenitási államfelfogás mellett érvényesülhet s népszuverenitási államfelfogás mellett nem, ez annak a kétségtelen bizonyítéka, hogy az nem a jog lényegéhez tartozó jellegzetesség, amint ez: Molnár maga más helyen vallja,0) hanem par excellence politikai elv, aminek magunk is tartjuk.7) Ezzel a megállapításával tehát Molnár a legélesebb ellentétbe került önmagával. A jogfolytonosságnak alkotmányi jogtételként vagy jogelvként való felfogása különben azt jelenti, hogy az alkotmány tételesen gondoskodik arról, hogy mi történjék akkor, ha ő, tehát maga az alkotmány nem tud érvényesülni. Ez azonban nonsens. Az, am az alkotmány válságaiban érvényesülésre juthat, az csak az államalkotó ős génius, annak intuitív megnyilatkozása lehet. Ez biztosíthatja a jognak a folytonosságát is. Nem jogtételnek vagy jogelvnek engedelmeskedik tehát az államalkotó ős génius, hanem a jegnak felette álló, magát a jogot teremtő intuitív lelki-összességi erőhatásnak. Egészen céltalan, felesleges, de egyben lehetetlen is úgy tüntetni fel a dolgot, hogy „Kezdetben vala ") A Jogfolytonosság Helyreállításának Jogelvi Szükségessége, stb. 10. 1. ') Közjogi Problémáink stb. 37. 1. s Jogtudomány és Jogpo'itika stb 39—47. 1. a jog... s a jog az 1918. évi ősi alkotmány vala!" Nem lehet ugyanis az ősi alkotmányt a legutóbbi időben szemlélhető formájában, mint adottságot elképzelnünk. Az alkotmány ugyanis ilyenné csak kialakult. Az alkotmány azonban most is alakul. Alakítja az élet. S ha az élet akként formálja, hogy az igényeinket nem elégíti ki, az élet alakulására és alakítására kell hatni tudnunk úgy, hogy az alkotmányjogot megfelelővé alakíthassuk. Ez az egész azonban a politika dolgára tartozik s nem tulajdoníthatunk ..jogi" hatást nem jogi, hanem a jogot teremtő tényeknek. Molnár maga is csak az alkotmány „alapjául" szolgáló államfelfogásról beszél. Tehát csak annyiban alkotmányjogról, amennyiben az le is csapódik az alkotmány szokásszerü vagy írott tételeiben. Ezzel van ugyanis dolga csak a tételesjogásznak, de megszűnt a vele való dolga, ha a lecsapódott ily értelmű tételes rendelkezést egy posterius tételes rendelkezés derogálja. Ez esetben ugyanis már csak „volt" ilyen alkotmányjogi rendelkezés s csak a jogpolitika propagálhatja annak a visszaállítását, természetesen csak a maga eszközeivel, de nem az eminenter mindig csak a létező jog vizsgálatára hivatott jogtudomány eszközeivel. Az érvényesség vagy érvénytelenség pedig nem a jogpolitika, hanem a jogtudomány problémája. A jogpolitika problémája pedig csak a jog helyessége vagy helytelensége. Ezt a két kört zavarja össze állandóan Molnár. S amit csak helytelennek minősíthetne, — azt érvénytelennek minősíti. Éppen ilyen merőben politikai értékű, de szerintünk téves megállapítása Molnárnak az is. hogy a nemzetszuveivii:tási elv érvényesülése mellett a jogvendi zavarokból való kivezető út egyedül a szokásjog s a népszuverenitás mellett pedig az írott jog. A megállapítás azért téves, mert az állam és a jog képződésének vannak olyan praesuppositiói, melyek függetlenek úgy minden tételes jogtól, mint az alkotmányban érvényesülésre jutó vezérlő politikai eszméktől. A bölcseleti, a logikai lehetőségeket pedig sem jogi, sem politikai vizsgálódásnál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lehet az írott jogalkotás szuverén szervét az állami lét össze;örése nélkül egyszerűen kassirozni, nem különösebben azért és illetve azért sem, mert jogszabályai nem felelnek meg valamely felfedezett államfelfogási elvnek. S az, aki ezen politikai elvek érvényesülésének vagy nem érvényesülésének jogi hatályt vél tulajdonítani, az a két, egymástól lényegesen különböző tudomány eredményeit megengedhetetlenül összezavarja. Mi is ugyan az államelméletnek bölcseleti régióiba nyúltunk be, midőn éppen Molnárral szemben azzal érveltünk, hogy az állam jogi szervezet, hogy az állam formálisan ebben a jogi szervezetben, ez által él s ebben a jogi szervezetben szükségképen kell lenni egy szervnek, amely jogi korlátok nélkül akarhat. Ez azonban nem államfelfogás, — ez az államéletnek legegyszerűbb logikai keresztmetszete. Más tehát az, aki a maga gondolatfüzésével ebbe ütközik s azzal szemben kell erre utalni, mint amidőn különböző államfelfogásokkal különböző jogi hatások kapcsoltatnak össze s ezzel szemben arra utalunk, hogy politikai raison és jogi hatás nem állnr.l; egymással ok és okozati viszonyban,