Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Móricz Miklós dr.: Az erdélyi föld sorsa. (Az 1921. évi román földreform) [könyvismertetés]

14 MISKOLCI JOGASZÉLET (70) tartalma, joghatásai tekintetében általánosabb érvényű szabályokat, _ amelyek a szokásjog mértékét még ugyan korántsem ütik meg, _ a bizonytalan és szilárdnak egyáltalán nem mondható bírósági joggyakorlatból kell kihámozni. Ennek megfelelően — a szerző szerint a magyar bírói gyakorlat az általában uralkodó felfogással egyezően megengedi, hogy a kötelmi ügyeknél a felek meghatározzák az ügyletben alkalmazandó jogot. (7674/1905. sz. kúriai ítélet.) A „Prinzip der Umwandelbarkeit des Rechts" érvényesülését is elfogadja a magyar joggyakorlat, amennyiben tekintet nélkül a később bekövetkezett ténykörülményekre a kötelem megszűntéig az ügyletkötéskor irányadó jog követendő. (6869/1926. sz. kur. it.) . Ellenben a szerző, a gyakorlat nem egységes és következetes voltának hansúlyozása mellett, Ballával1) szemben megállapítja, miszerint eltérni látszik az uralkodó felfogástól a magyar bírói gyakorlat abban, hogy míg az uralkodó nézet szerint a felek akaratautonomiájának érvényesülési köre úgy a diszpo. zitív jellegű, mint a kógens természetű jogszabályokra kiterjed; addig nálunk a felek ezirányu intézkedő hatalma csupán a diszpozitív jellegű szabás lyokra kompetens. így az ügylet tartalmát és joghatásait illetően az ítéletekben a felek akarata szerinti jog uralkodik, ellenben az ügylet anyagi érvényessége tekintetében, — tehát ahol a kényszerítő szabályok az irányadók, — bíróságaink a felek akaratát elhanyagolva imperatív módon főként a hazai jogot, vagy a lex loci contractust alkalmazzák. (934/1903. sz. kur. döntv.; Gottl, kur. döntv. V. 1007.) Az uralkodó felfogásnak megfelelően a magyar joggyakorlat a felek akaratautonomiájából kizárja a szokásjog szerint igazodó szerződésképesség és az ügylet alaki követelményeinek kérdését. (Az előbbinél a lex patriae, az utóbbinál a hazai joggal való viszonylatban fakultatív módon érvényesülő locus regit actum elv az irányadó.) Továbbá nem alkalmazható a felek akaratából választott jog akkor sem, ha az az ..ordre nublic"-kel és pedig a jó erkölccsel, vagy valamely hazai törvény céljával ellenkezik, valamint akkor sem, ha a felek csak azért hivatkoznak külf^W jogszabálvra, hogy ily módon valamely hazai jogszabályt kerüljenek meg. A szerző mindezeket a megállapításait érdekes meggyőző okfejtés mellett a bírói gyakorlatból, a hiteltörvényeinkből és a magánjogi törv. javaslatainkból vett számos hivatkozással támogatja.' (5767/926. sz. kur. it.; a 7674/1905. sz. kur. it.: valamint a mag. jogi törv. jav. 977, 978 és 1574 §§_ainak vonatk. részei, stb.) Ha a felek az ügyletben alkalmazandó jog felől kifejezetten nem rendelkeznek, akkor a magyar bíró az uralkodó felfogással nagyjából egyezően elsősorban azt vizsgálja ki. hogy a felek magatartásából megállapítható-e, miszerint azok ügyletüket melyik jognak kívánták alávetni. (40/1859. sz. kur. döntv.) Viszont valamely jog egyes rendelkezéseinek a felek által szándékolt alkalmazását nem lehet mindjárt az ügylet egészére irányadónak elfogadni. (5767/1926 sz. kur. döntv.) Végül — mondja a szerző —, ha a felek az alkalmazandó jog tekintetében, sem kifejezetten, sem ») Ballá: Tételes magyar nemzetközi magám jog. Bpest, 192S. hallgatólagosan nem rendelkeztek, akkor a magyar joggyakorlat azt kutatja, hogy a felek gyanítható akarata mi lehetett; hogy az értelem és a logika törvényei szerint azok mint intézkedtek volna, ha egyáltalában figyelmük erre kiterjedt volna. A fél ezen hipotétikus akaratának megállapításánál mutat a magyar joggyakorlat talán a legnagyobb bizonytalanságot. Bíróságaink, amelyeket a külfölddel ellentétben etéren még jogi vélelmek sem kötnek, az eset összes körülményeinek figyelembevételével, hol a lex loci solutionist, hol a lex pátriáét, hol a lex rei sitaet hol pedig a lex forit mondják ki irányadóul. A szerző több példára való hivatkozás után Baliával ellentétben, aki etekintetben a lex loci solutionis érvényesülését látja — a következő konklúzióra jut: „Die Folge ist die grösste Rechtsunsicherheit, weil die Partéién — sofern sie das anzuwendende Recht in ihrem Vertragé nicht vereinbart habén — bis znr Urteilsfállung nie wissen können. nach welchem Recht ihr Vertrag beurteilt werden wird." Haendel Vilmos dr. Móricz MiMós dr.: Az erdélyi föld sorsa. (Az 1921. évi román földreform.) — Budapest, 1932 216 l. és 2 hwrtogrcumm. Erdélyi Férfiak Egyesülete Jancsó Benedek Twrs'aságának könyvei. II. Már első kiadványával, az e lap hasábjain is ismertetett Jancsó Benedek Emlékkönyvvel, felhívta magára a közfigyelmet az Erdélyi Férfiak Egyi5'L lete Jancsó Benedek Társasága. Második kiadvány;;, Móricz Miklós dr.: ,,Az erdélyi föld sorsa" című munkája mindenképpen méltó folytatása az elsőnek és valóban Janc só Benedek szellemében fogamzott meg. Régi — tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt súlyos — mulasztást pótol e mű, mert végre a tudományos igazság, az elméleti megalapozottság fegyverével is megcáfolja a nyugati kultúrnemzetek előtt a Magyarország testét feldaraboló utódállamok gyűlölködő publicistáinak és sovén nemzeti tudósainak valótlan állításait, melyekkel a Trianon teremtette helyzetet állandósítani szeretnék. Szerzőnek az izzó hazaszeretet adta kezébe a tollat, de minden elfojtott keserűsége mellett is teljes igyekezettel megmarad mindvégig a tárgyilagosság álláspontján. Közelebbi célja e munka megírásának az volt, hogy bemutassa a nyugati — elsősorban azonban az angol és amerikai — közvéleménynek az erdélyi oláh földreform valóságos képét és megcáfolja Dávid Mitrany Angolországban élő oláh tudós többszázoldalas monográfiájának a ferde és valótlan állításait. Mitrany munkája a Carnegie Alapítvány igen nagy tudományos tekintélynek örvendő közgazdasági sorozatában jelent meg és kiválóan alkalmas arra, hogy az oláh földreform pártfogóivá hangolja a nyugati angolszász közvéleményt. Móricz Miklós müvének beosztásában — épen fenti céljára való tekintettel — Mitrany rendszerét követi, vagyis a kérdés tárgyalása előtt történeti részt ad olyképen, hogy átveszi Mitranytól annak az oláh agrár- és kultúrtörténelemről írt fontosabb megállapításait és párhuzamosan — a könyvlap másik felében — közreadja a magyar agrár, és kultúrtörténet egykorú adatait. Ezzel módot ad az olvasónak arra, hogy az összehasonlításból, minden kommentár nélkül, megállapíthassa a két kul-