Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Dr. Személyi Kálmán: Római jog I. kötet: Bevezető tanok, perjog [könyvismertetés]

Í2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (68) Déli félkettő volt, mikor elhagytuk az Erzsébetíuizkórházat és visszatértünk a városba. Délután már mindenki megszokott munkakörét folytatta, de az élőhalottaknál tett látogatásnak sokáig nyoma marad lelkünkben. Vas Pál. A Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának ülése A Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztálya folyó évi május 3-án Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnökének elnöklete alatt előadó ülést tartott, melynek tárgya dr. Nagy Dezső Bálint ügyvéd előadása volt A pénzügyi közigazgatási bíráskodás reformja címen. Az előadó elsősorban a hazai közigazgatási bíráskodás fejlődését ismertette s megemlítette, hogy a közigazgatási bíráskodás eszméje Magyarországon 1881-ben merült fel először, amikor is gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter a pénzügyi bíróság szervezéséről törvényjavaslatot szerkesztett. Különösen kiemelte az előadó, hogy már az 1882. évi jogászgy lilás a kétfokú Mzigpagatási bíráskodás mellett foglalt állást. A kérdés irodalmának részletes ismertetése után párhuzamot vont az előadó a közigazgatási és pénzügyi jog között s azt hangoztatta, hogy a bíráskodás szempontjából különböző elbánást igényelnek a közigazgatási, illetve az adó- és illetékügyek. Amíg a közigazgatási ügyek nagy részének középfokon bírósági eljárás útján való elintézése az ezeknél előálló jogviszonyok különleges természeténél fogva ne_ h Egekbe ütközik, addig az adó- és illetékjog terén ks étkező egyszerű kötelmi jogviszonyok elbírálására közigazgatási hatóságok mellőzésével csakis a fügI étlen bíróság lehet kontradiktorius tárgyalási rendszer bevezetésével alkalmas. Minthogy pedig az adófelszólamlási bizottságok sem felelnek meg tökéletesen szervezetüknél és összeállításuknál fogva hivatásuknak, önként adódik az a megoldás, hogy az (idő. felszólamlási bizottságok eltörlésével és a pénzügy igazgat óság ok jogoi-voslati hátáskörének meg. szüntetésével az adó- és illétékügyek fellebbezési forumjaként pénzügyi bíróságok állíttassanak fel. Ez a fejlődés természetes útja, mert a mai közigazgatási bíróság felállítását is megelőzte az 1883 :LXIII. tc.~ kel létesített pénzügyi bíróság. A felállítandó bíróság, mely részben hármas tanácsban ítélkeznék, részben pedig egyes bíróságként működnék, épp úgy volna szervezendő, mint a Közigazgatási Bíróság, vagyis a bírák fele a pénzügyi (a feleslegessé vált pénzügyigazgatósági) tisztviselők sorából neveztetnék ki, a bírák másik fele bírói minősítésű volna. Ilyenformán tulajdonképpen részben a pénzügyi tisztviselőknek csupán egyszerű átcsoportosításáról volna szó s minthogy az adófelszólamlási bizottságok megszüntetésével azok költségei is elesnének, a pénzügyi bíróságok felállítása a mai állapothoz képest alig járna költségtöbblettel. E részben figyelembe veendő az is, hogy a pénzügyi bíróság felállításával fokozatosan a Közigazgatási Bíróság is leépíthető volna. Az adó- és illetékügyek bírói jogvédelme ugyanis már az alsóbb fokon is létesíttetvén, megállapítandó értékhatárig ez a bíróság volna a végső fórum a Közigazgatási Bírósághoz, ennek magas bírói jellegéhez mérten csupán a nagyobb értékű ügyek volnának felvihetők. De rámutatott az előadó ezzel kapcsolatban arra is, hogy a pénzügyi adminisztráció racionalizálása útján részben igen jelentős megtakarítások volnának elérhetők, részben pedig a fellebezésre kerülő ügyek száma is csökkenthető volna. Ez a reformkérdés azzal vált most aktuálissá, hogy a kormány — hír szerint — foglalkozik az alsóbbfokú közigazgatási bíróság felállításának gondolatával. Figyelemmel kell tehát lennünk arra, hogy ezen új bíróság létesítésénél a pénzügyi bíráskodás különleges igényei és szempontjai kielégítést nyerjenek. Az előadáshoz dr. Tihwnyi Lajos ügyvéd szólt hozzá, aki az előadónak különösen elméleti fejtegetéseit helyeselve, azt mutatta ki,hogy a közigazgatási ügyek jellege és természete nem gátolja, hogy azok is mindjárt az elsőfokú jogorvoslati szakon az előadó által javasolt szervezettel létesítendő független bíróság előtt a kontradiktorius eljárás alapján intéztessenek el. Befejezésül Benedek Sándor elnök hangoztatta azt, hogy gondoskodni fog arról, hogy a kormány készülő javaslatát annakidején a pénzügyi szakosztálynak módja legyen beható bírálat tárgyává tenni. Dr. Személyi Kálmán: Római jog I. kötet: Bevezető lomok, perjog. Nyíregyháza, 1932. A római jogi tankönyv irodalomnak egy igen értékes alkotása hagyta el a sajtót dr. Személyi Kálmán fent idézett művével. Hazánkban, a jogi szakirodalom egyik legmostohábban művelt területének: a romanistikának, mindég ünnepnapot jelent, ha kiváló munkásai a nagy nyilvánosság elé lépnek publikációikkal. Személyi Kálmán, ki eddig a római jogi monographia irodalmat gazdagította alapos tanulmányokra valló munkáival, ezúttal széles keretek között megírni tervezett tankönyvének első kötetét publikálja. A jó tankönyv feladata nem csupán az, hogy az „az ifjúság munkájának megkönnyítését" célzó rövidre szabott s tömören megírt, a szükséges ismeretközlésre szorítkozó munka legyen, hanem „utat k hogy nyisson... a római joggal és jogtudománnyal való foglalkozáshoz", a cupida legum iuventusnak. A jó tankönyv kisegítője, vezetője a kezdő jogásznak mely nem szabad, hogy megelégedjen azzal, hogy ; jog elemeit megismertesse, hanem ezenfelül kell, hogy vezérfonál legyen a szóbeli előadások mellett és a további tudományos elmélyedésre kedvet csináljon, arra serkentse a tanulót. Ezeket a szép és nagy célokat akarja megváló sítani szerzőnk tankönyvében, miként azt az előszóban hangoztatja. Szemináriumi gyakorlatain szerzett tapasztalataira hivatkozik, amikor szükségesnél; mondja, hogy a tankönyvek keretein túlmenő stúdiumokra vágyó kezdő tanulót át kell segíteni a kiindulás nehézségein s „a jogtörténeti és jogdogmatikai problémák serkentő erejét" igyekszik az anyag fel dolgozásába belevinni. Tudatában van annak, hogy