Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Kisérletek a laikus jogérzet kipuhatolására a tárgyi felelősség kérdéseiben

« MISKOLCI J0GÁSZ2LET (6ü) Aschaffenburg Hamburgi kísérletek felnőttek r i p M -3 P M 0 >> 1 Saját kísérlet 1. 37 c. — — — — — 72 d. — — — — — 22 e. — — — 27* 2. Lövés halottra . 25 61 25 53 14.6 19* 3. Méregkeverő asszony — 23.5 — — _ 20 4. Kettős méreg . — 41 16.6 47 14.6 49* 5. Erőszak 37 18 12.5 _ 72 IÍ. Zsebtolvajok. . . . 8.1 16 21 6.2 7.3 17 7. Késelés . . . 45 12 25 1!) 12.2 43 feleletek aránya. Ennek okát a fent mondottakban látom. A táblázatból azonban egy tanulság mégis olvasható ki, nevezetesen az, hogy az eredmény any_ nyira változó kérdésről kérdésre, sőt ugyanazon kérdésen belül is a megkérdezettek egyénisége, kora, neme, foglalkozása szerint, hogy biztos feleletet egyik irányban sem lehet várni. Más szóval: a laikus közvélemény megbízhatatlan, befolyásolható, az esetet kiszínező mellékkörülmények erős hatása alatt áll. Saját kísérletemnél a 97 megkérdezett között mindössze 4 volt, aki a fenti kérdések mindegyikére következetesen, egységes elvi alapon adott választ — mind a négy szubjektív irányban! (A magánjogi kérdésekre azonban ezek is uniszono objektív választ adtak!) Az elmondottak eredményekép megállapíthatjuk, hogy Aschaffenburgrmk igaza van ugyan abban a negatíve fogalmazott megállapításában, hogy „a közvélemény éppenséggel nem áll az Erfolghaftung álláspontján", de ezt a negatív tételt hiba volna akként fordítani pozitívra, hogy tehát a közvélemény kizárólag az intencióbeli (vétkességi) felelősség álláspontján áll. Igenis, a laikus közvélemény rendszerint a szubjektív felelősségből indul ki, hisz egész vallásos, morális nevelése ezen az elven épült fel, de azért egyáltalán nem lehet mondani, hogy teljesen érzéketlen volna a tények logikájának felfogásában. Minden oly esetben, ahol a tények a szubjektív megfontolásoknak homlokegyenest ellene mondtak, ahol tehát a kontraszt a belső és külső elem között feltűnően nagy volt s ekként a büntettesi szándék üldözésére irányuló önkénytelen hajlamot a cselekmény teljes vagy túlnyomó eredménytelenségére vetett tekintet megfontolandóvá vagy mérséklendővé tette: láttuk, hajlandók voltak a megkérdezettek e tárgyi megfontolásoknak helyt adni, — sokszor azzal a fogással is, hogy az ellenkezőre sarkaló morális alapérzésüket valami költött ürügygyei altatták el. Ellenben az árnyalatokat az eredmény bevégzettségi fokaiban (kisebb vagy nagyobb eredmény) már nem igen voltak hajlandók értékelni. S végül az eset kísérő körülményei a vélemény kialakulását jelentékenyen befolyásolták. II. Mindezen megállapítások azonban csak a büntetőjog területére érvényesek. A magánjogban *) A *)jg&H jegyzett leisetakfbeini, mikiit fentiebb miáiv említve volt, voltakép mindenkor csupán egy-egy szavazat esett a teJjes Erfolghaftung (teljes felmentés) mellett. Azonban ily értelemben kellett sy ám ha ven nem azokat a szavalatokat is, melyeik nem ugyam <a teljes fekmenitós. ile az enyhébb m&.ras>yjtalás értei'imiébein szólnak. egészen más szempontok érvényesülnek. A német jogérzetkísérletek egyáltalán nem terjeszkedtek ki magánjogi vonatkozásokra, holott nyilvánvalólag époly tanulságos lett volna látni a laikus megnyilatkozásokat e tekintetben is, mint a büntetőjogi irányban. Ép ezért az én saját kísérletem magánjogi kérdései különösebb figyelmet érdemelnek. E kérdések közül kettő olyan esetet vitt a megkérdezettek elé, melyet ma európaszerte a vétkesség elve alapján (szubjektíve) döntenek el a törvénykönyvek, íme a két eset, egyik a szerződéses, másik a szerződésenkívüli felelősség köréből: 1. ,.Valaki színházba menvén, kölcsönkéri barátja látcsövét. Hazafelé jövet a lépcsőn egy narancshéjon elcsúszik s a látcső eltörik. Tartozik-e helyette újat venni?" 2. „Egy falusa gazda lovai a vásáron valamitől megvadultak s a gazda minden erőlködése ellenére belegázoltak a földön áruló fazekas kirakott cserépedényei közé. Tartozik-e a gazda megfizetni a kárt?" A felelet mindkét kérdésre elnyomó majoritással a kártérítés mellett szólt. Az első esetben 97 közül 90 szavazat feltétlenül, 2 kármegosztás mellett; az utóbbiban 6.r> marasztaló, 4 kármegosztó. A megokolásokban pedig rendre visszacsendültek mindazok az argumentumok, melyeket a szakirodalomban az objektív felelősség mellett valaha felhoztak. ,,A látcső átvételével felelősséget vállal az átvevő annak épségéért," Ugyanez más változatban: „Az átvétellel a felelősség automatikusan beáll." ,,Az átvevő természetes felelősséggel tartozik." (A római kusztódia-kötelesiség gondolata ; ma : garancia-paktum: Mt. 1136. §. 1.) _ „Helytelen dolog volna, hogy az viselje a rizikót, aki ingyen szívességből adja a dolgot." (A klasszikus-római érdek elv.) — „A kölcsönadó nem törődhet azzal, hogy a kölcsönvevő hogyan, mily körülmények között törte el a dolgot." „A kölcsönadó nem köteles tudomásul venni — értsd: elhinni , hogy a baleset véletlenül történt." „Ha figyelmesebb lett volna, talán elkerülhette volna a törést." (Bizonyítási szükséghelyzet.) „Senki sem károsulhat más balesete miatt." „Az elcsúszás az ő privát szerencsétlensége." „Ha nem kéri el, akkc<r a tulajdonosnak megmarad a látcsöve." (Aktív interessze.) — ,A becsületérzés és úri modor megköveteli, hogy a kölcsönvett dolgot visszaadjuk" stb. Jellemző különösen az első kérdésben adott, csaknem egyhangú igenlő felelet. E kusztódia-esetnél valóban a tárgyi felelősség mellett szóló okok oly parancsolok, hogy nem lehet csodálni, hogy a válaszadók ösztönös, romlatlan jogérzete ily imponáló arányban nyilatkozott meg mellette. S a gondolatot mégsem aknázzák ki kiadósabban a mai magánjogi törvénykönyvek, köztük a miénk sem! Míg ez első két kérdésben a vétkes vagy tárgyi felelősség alapvitája tekintetében nyilatkozott meg félreérthetetlen határozotsággal a válaszok óriási többsége a tárgyi felelősség mellett, addig harmadik kérdésem kapcsán a felelősség problémakörének egy oly mozzanatára kapunk szintén meglepően érdekes választ, melyet csak a legeslegújabbkori irodalom és törvényhozások ismertek fel és el a felelősség kiszabásánál beleszólással bíró tényezőnek: ez a méltányosság felelősiségmódosító befolyása a kárviselés rendezésénél, mely felfogásom szerint úgy a vétkességi, mint a tárgyi alapon álló rendszernél