Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Kriminalitásunk az 1928-1930. években

(61) MISKOLCI JOGASZÉLET 5 egyaránt elengedhetetlen, mert nélküle nincs megnyugtató kárelrendezés. (Mt-ünk, mely egyébként óriási lépéssel előzi meg e téren az európai kodifikációkat, csak a tárgyi felelősség körében juttatja szóhoz ezt a fontos szempontot!) E harmadik kérdés így hangzott: „Egy cselédleány, kit úrnője különösen figyelmeztet a szalonban levő igen drága porcellán vázára s aki ezt a figyelmeztetést mindenkor nagyon szem előtt is tartja, egyszer mégis takarítás közben valahogyan elöri a vázát (pl. leveri, fellöki, ráejt valamit.) Levonhatja-e az úrnő a váza árát (1000 P) a leány fizetéséből?" A 97 felelet, között csupán 5 volt, mely, bár szemmelláthatólag vonakodva, (bizonyára az előző két kérdésre adott igenlő felelettel a tárgyi felelősség irányában angazsálva) kötelezni kívánta a szobalányt a kár megtérítésére; 68 felelet ellenben kereken elutasította a kártérítést, 20 pedig a kár megosztását javasolta, többnyire azzal a fordulattal, hogy „a szobaYny fizessen valfcrnit, ami az ő képességeinek megielel." (Volt, aki Imitálta is ezt 1/10 részében a Várnak.) — Négy válaszadó nyíltan bevallotta, hogy nem képes önmagával sem tisztába jönni, hogy miként döntsön, ami mutatta, hogy a válaszadó jogérzete megsúgta neki, hogy ebben a példában van valami új mozzanat, ami az előző két példában adott igenlő feleletet zavarja, de nem tudta felismerni az új elem mibenlétét és súlyát, — ami épenséggel nem csoda, hisz még a szakirodalom sincs mindig tisztában, vagy nem viseltetik kellő megértéssel azzal az elvvel szemben, mely itt érvényt követel magának: a vagyoni tehei-bíróképességen nyugvó méltányossági elvvel.") Érdekes nyomon követni itt is a megokolásokat. Amit Bluntschli a gazdasági teherbíróképességről, Unger a „richesse obiige" gavalléros elvéről elmondott, az gondolatról-gondolatra visszatér ezeknek a fiataloknak érvelésében, persze a 19 éves vérmérséklet élénk, gyakran szinte szenvedélyesbe csapó hangnemében: ,,Embertelenség lenne valakit éveken át dolgoztatni egy luxustárgy eltörése miatt..." „Aki oly gazdag, hogy 1000 pengőt adhat ki egy vázáért, az hozhat annyi áldozatot, hogy lemond a cselédleány keresetével arányban nem álló kártérítésről ..." — „úriember gondolkodásával nem férhet össze e követelés ..." — ,,Szociális érzésem tiltakozik a megítélés ellen..." — „Valóságos juszticmord, summum ius — summa iniuria, tehát jogi abszurdum lenne a felelősség kérdésének még csak felvetése is: egy luxustárgy megtérítése koldusnak nevezhető keresetből..." — „Egy 1000 pengős luxus*) „A mSÜúmyosiS&g íWitalíunos jogelv-kémt wm állítható fel" (PLÁNOK.) ,,A .sízegiémység éJs gazdaság ,gpajdlalsi6)gí, <1« -merni jogi kategóriák." (BEIKG.BOHM.) „A magánjogban nincs e Kisebb és gyengébb: ott mimtoa jogaJa.ny egyfomma." (.TUNG.) Idézve mindezek Dezső Gyula után (Az obj. kártérítés 27»i—278.), aki miamii is ka.jliaidotzik e fVltf'ogás felé(, niamdvám: ,.Bz a felfogás aihliaz á biizamr aelyzetheiz fog vezetná, hogy egy kártérítési prinbem (grata® emílieimnek tornai szeronicsáttoniség, míg .szegémy nek leani-szerencse; ,s egy-egy szerem-sés káreset egész vagyoni eltolódásokat vonhat maga után." (?!)... „Általában közgazdaSági eieinek betovegyítéise, ia káirtórítós ta,n.á;ba mdiadig veszedelmes és zavianVIag hat..." (ü) tárgyat tartson mindig a kezében (az úrnő), tegye vaskazettába s üljön rajta, de ne tegyen szerencsétlenné érte egy szolgálatra kárhoztatott leányt!" A mérsékeltebbek érzik, hogy „kívánatos valami megoldás, amely némileg kárpótolja a tulajdonost is, másrészt elviselhető terhet jelent a szobalányra is..." „Járuljon hozzá a leány is valamely csekély összeggel..." (Tehát kármegosztás.) Viszont azonban, veti ellen egy más válasz: „a munka végzésével előbb-utóbb bárki, bárhogy vigyáz is, eltör valamit, így a munka végzésébe szinte bele kell már számítani az ilyen esetleges baleseteket." Ezt a kockázatot pedig természetesen az úrnak kell viselnie, hisz: „ha maga az úrnő törülgette volna a vázát, ő is eltörhette volna." Ajánlom e válaszokat megfontolásra azoknak az elméleti íróknak, kik a méltányossági elv rendező tényezőként való befogadása ellen a kártérítés „jogi" kérdésébe elvi magaslatról tiltakoznak. De ajánlom őket speciáliter Mt-ünk szerkesztőinek figyelmébe, is különösen azon, más helyen már több izben kifejtett javaslatom támogatására, hogy a Mt. 1737. §-ában oly bölcsen kodifikált méltányossági elvet, mint felelőssé g-m é r s é k 1 ő princípiumot (természetesen mindig a bírói szabad belátás ellenőrzése alatt) okvetlenül ki kell terjeszteni az enyhébb gondatlanság eseteire is, ahova a jelen példához hasonló esetek legtöbbször tartoznak. Martán Gém dr. ^Kriminalitásunk az 1928-1930. években 1 lazánk kiiminalitásának az 1921—1927. években való alakulását lapunk hasábjain már vázoltuk (lásd Miskolci Jogászélet 5. évfolyam 109—113. old) ; e helyütt most kriminalitásunknak újabbi fejlődését óhajtjuk ismertetni. Jelezzük, hogy vonatkozó évek büntető igazságszolgáltatásának adatait a Magyar Statisztikai Évkönyvekben, Uj folyam, 36 (1928.) kötet, Budapest, 1929. 317—331. old., 37 (1929.). kötet, l'.udapes:. 1930. 308—326. old., 38 (1930.). kötet, Budapest, 1931. 317. s köv. oldalain találjuk meg. Ismertetésünkbe az 1927. év adatait azért vettük fel, hogy régebben és most ismertetett adatok közt a kontinuitás meg legyen. A bűntett és vétség miatt a kir. törvényszékek és járásbíróságok által elítélt egyéneknek a száma ál talánosságban a következően alakult: Az elítéltek 100,0<M) 12 éven felüli Év száma lakosra esett elítélt 1927 39,897 656 1928 41,961 690 1929 42,432 698 1930 44,297 729 A számok a kriminalitásnak lassú emelkedéséről tesznek tanúságot. A kriminalitás irányában mutatkozó eltolódásokat a következő számok szemléltetik: