Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Kisérletek a laikus jogérzet kipuhatolására a tárgyi felelősség kérdéseiben

(59) MISKOLCI JOGASZÍLET 3 ben az esetekben mutatkozik, a nagy többség nem honorálta. Körülbelül ugyanez a helyzet a német példáknál is,amennyiben esetleg ott egyes példák kirívósága, egy-egy szubjektív vonása, nem befolyásolta érzelmi oldalról a válaszadókat. így a 3. példa esetén (méregkeverő asszony) a feleleteknek csak 20%-a volt hajlandó enyhíteni a megítélést azért, mert a férj életben maradt; a 6. példa esetén azt a tolvajt, aki csak 10 fillérért szerzett lopásával, csak 17-en kívánták enyhébben büntetni, mint a másikat, ki kiadósabb zsákmányra tett szert, mert hisz a lopás elvégre itt is megvolt. Érdekes annak vizsgálata, hogy vájjon megfordítva, súlyosító irányban, nem tapasztalható-e eltérés a válaszokban a most ismertetett eredményektől. Meggondolásra készt nevezetesen az, amit Gráf Zu Dohna mond egyik dolgozatában4) : ,.Azokban a törvényes intézkedésekben, melyek a véletlenül bekövetkezett súlyosabb eredményhez súlyosított felelősséget fűznek, hajlandók vagyunk a vétkességi elvnek semmivel sem megokolható lábbal tiprását látni; ellenben sem sérti jogérzetünket — az állásfoglalás logikátlanságának teljes felismerése mellett sem —, ha a bűnös támadás szerencsés kimenetele a tettesnek javára számíttatik." Igaz-e az csakugyan, hogy az eredménytöbblet, mint súlyosbító momentum, igazságtalannak tűnik fel előttünk, ellenben az eredmény kimaradásának enyhítő körülményül beszámítása, nem sérti a jogérzetet? — A feleletekből nem nyerünk erre a kérdésre értékesíthető útmutatást, mert azok, mint az alább közölt táblázatból látható, nem tüntetnek fel e tekintetben különösebb eltérést a kétféle irányú példáknál. így a 7. sz. kérdésnél (késelés, elvérzés) Aschaffen. burgnál 45%, nálam 97 közül 43 volt a súlyosítás mellett, (pontosan ugyanannyi ellene. 11 nem tudott dönteni, ami mutatja a kérdés éléreállítottságát!) Az 5. példában pláne nálam 72% alakult ki a súlyosítás mellett. Viszont azonban ennél kétségtelenül közrehatott a nagy többség kialakulásánál az alapcselekmény megdöbbentően brutális volta is, mely kétségkívül önkénytelenül befolyásolta a kérdezetteket. (Viszont a német kísérleteknél kapott rendkívül alacsony arányszámot arra viszem vissza, hogy a német kérdésszöveg fent közölt eltérő fogalmazása nagyon elvékonyította az okozati kapcsolatot az alapcselekmény és a bekövetkezett eredménytöbblet között, ezért volt a feleletek nagy többsége elhárító). Hogy a laikus megkérdezettek nagy többsége mennyire szubjektivista, azt a százalékszámadatoknál szinte még jobban miitatiák azok a szubjektív jellegű megokolások, melyeket a válaszadók igen gvakran miég objektív iránvú válaszaikhoz is fűztek. Az ösztönszerűleg helyesnek érzett objektív döntést erőszakolt szubjektív magyarázattal igyekezett egyik-másik válaszadó szinte önmaga előtt is igazolni. így egyik válaszadó az első kérdés c) esetében (a lövés nem talált) adott enyhébb döntését azzal igyekezett megokolni, hogy: ,,a nemtalálás a tettes kisebb elszántságára mutat." Ugyanezen kérdés utolsó változatánál hasonlókép : „A fegyver töltetlensége az előkészületek hiányára és inkább hirtelen felindulásra mutat." *) Zum meuesitem Sbaimde ttór Sohukílehre. Z. f. di ges. StrafiPcht.swissvmMciha.ft, 32. 337. Egy másik a halálos kimenetelű erőszaktétel (5. eset) tettesét azért bünteti súlyosabban, mert ,,a nő öngyilkossága azt bizonyítja, hogy szeméremérzete folytán nyilván erős ellenállást fejtett ki a tett elkövetésekor s így az, hogy a tettes az ellenállás dacára is elkövette tettét, az ő nagyobb bűnösségét mutatja." — Az efféle válaszok nyilván arra vallanak, hogy a válaszadó az Erfolghaftung javára megnyilvánuló jogsugallatát irracionálisnak fcartjá, ezért igyekszik azt hajuknál fogva előrángatott szubjektív magyarázatokkal igazolni. Az a tény azonban, hogy az az öntudatlan érzés, hogy az eredmény is belejátszik a döntésbe, a laikusban is megvan, a kísérletekben mindenütt kitűnik. Csupán ezt az érzést legtöbbször elnyomja a mai társadalom emberénél a belénevelt erkölcsi felfogás mely az akarati elemeket helyezi előtérbe. A tény állási elem hatása csak ott mutatkozik meg, ahol az szélsőséges formában jelentkezik, ahol tehát e bene veit morálérzet sem tudja elnyomni érvényesülésé' Bármennyire Aschaffetnburg pártján vagyok magam is a szubjektív büntetőjogi elbírálás szük sége tekintetében, nem tudom elképzelni sem magamat, sem senki más. lehiggadt ítéletű embert, aki mint bíró megfontolt mérlegeléssel a gyilkosság teljes büntetésével (tehát pl. esetleg halállal is) volna képes sújtani a tettest az intencióbeli elemek azonossága alapján abban a fenti esetben, mikor a tettes lövése nem talált és abszolúte semmi bajt nem okozott. S viszont abban a példában, mikor az erőszakot elszenvedett lány öngyilkossá lesz, szinte lélektani képtelenségnek látszik ezt az eredménytöbbletet, bármennyire nem számított is rá a tettes tehertöbbletül be nem számítani az ö rovására.5) Az észokok alapján való gondolkodásba, kriminálpolitikai mérlegelésekbe itt beleszól az ősember n maga egyéni szemléletmódjával: az első esetben .,Hahó, megállj !hisz semmi sem történt!" a másodikban: .,Ember, te tetted ezt!" — Nem tudok elképzelni büntetőtörvénykönyvet, mely ezt a szempontot addig, míg az emberiség egyáltalában büntetéssel fog a társadalom védelme terén operálni, teljesen mellőzni tudná. Végül még egy megjegyzést! Saját kísérleteimet, mint mondtam, részben a németekkel való összehasonlítás kedvéért is csináltam. Ez indított arra, hogy egy közös táblázatban összeállítsam a négy kísérlet összeredményét. íme a táblázat, mely a feleleteknek az Erfolghaftung mellett megnyilatkozott százalékát mutatja : (A táblázatot lásd a 4-ik oldalon. 1 E táblázat nem mutat észrevehető eltéréseket a közös kérdéseknél (2—7.) a német és magyar feleletek között (kivéve az 5. esetet), melyről már szóltam. Az 1. pont alatti kérdéseknél azonban ész revehetően nagyobb az Erfolghaftung javára szóló 5) Ha az ember az esetet úgy próbálja módosítani, hogy a leány anigiyiltoowágort kfciéreiiit me,g,, pl. a Dunába ugrott.. d(e ki mentett ék is anltáin laissam me.gcsifcpodott: az piset megítélése miinid'jálrt meigemylhül valamelyest, — Érdekes e tekinitetbem. az a wáJaazjnelyot két hallgatóm is adott a fi. kérdésre (két zptítbtoilrvaj esete) : ..Egyformáin büntetem dk'i mindkettő •— mondták —, mert a szándék ugyanaz. Ha azonban az a tolvaj, aki nz 3000 peimgxít liopta,. a pémizt ináir ed is (költötte, akikor ezt súlyoisalbbam büntetimétm." — Hámyisaor ol^aisoa a>z ember bírói itélirttbein is enyhítő körülményül fel-hioizva azt. hogy kár nem történt, vaigy megtérült!