Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Kisérletek a laikus jogérzet kipuhatolására a tárgyi felelősség kérdéseiben

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (58) ket a magam körében, saját elsőéves hallgatóimmal, kik az őszi félév első telében még körülbelül érintetlen laikus elemnek voltak tekinthetők, megismételjem, részint azért, hogy a magyar lélek gondolatjárását a német eredményekkei egybevessem, részint mert a németek kérdésfeltevő módját nem találván teljesen megfelelőnek, némikép módosított kérdésekkel is akartam próbát tenni. Ez utóbbi szempont természetesen ellentétben állt az elsővel, mert hisz világos, hogy az összehasoniithatás a kérdések azonosságát követelte meg. E nehézségen úgy segítettem, hogy előrebocsátottam a saját felfogásom szerint helyesen feltett kérdéseket, azután terhem rá a németektől átvett kérdésekre (itt is némi módosítással a fogalmazásban), végül kiegészítettem a sorozatot néhány magánjogi kérdéssel. A német kérdésfeltevés módot főként azért kifogásoltam, mert a kérdések túlnyomótag olyan szenzációs, meglepő, a laikust egyenesen zavanbaejtő tényállásokat tartalmaztak, hogy ez bizonyára sokszor nem is tudta, mit kezdjen velük (lövés halottra, lövés riasztó tölténnyel, gyilkossági kísérlet egymást paralizáló mérgekkel, magzatelhajtás kísérlete terhesség hiányában és így tovább). Véleményem szerint a kérdést egyfelől a legegyszerűbb formában (közönséges, mindennapi eset alakjában) kell feltenni ahhoz, hogy a laikustól megbízható választ kapjunk, másfelől a különféle kérdezett tényállásokat logikus módon úgy kell elébe tálalni, hogy a kérdezettnek módja legyen azok összevetésével, a köztük mutatkozó különbségek, a tényállások fokozatos fejlődésének vagy csökkenésének figyelembevételével a maga ítéletét nem ötletszerűleg, támaszpont nélkül, hanem megfontoltan,^összehasonlítások alapján megadni. Ez nem fogja lerontani a felelet „laikus" voltát azzal, hogy a kérdezettet gondolkozásra, megfontolásra, egybevetésekre készti, mert hisz a cél nem az, hogy gyors impressziók alapján, csak úgy kapásból vett feleleteket provokáljunk, hanem ellenkezőleg a válasz akkor értékesebb és tanulságosabb, ha az megfontolt mérlegelések eredménye s meglátszik rajta a tényállás fokozatos fejlődését követő gondolatmenet a kérdezettben. Ennek megfelelően az én első (saját) kérdésem, fokozatosan csökkenő tényállástagozataival, így hangzott: „Valaki meg akarván gyilkolni haragosát, meglesi és rálő. Hogyan kell büntetni a tettest (egyformán vagy különbözőképen), ha a) a lövés talált, a sértett meghalt? b) a megtámadott súlyosan megsebesült, de felgyógyult? c) a lövés nem talált? d) a fegyver csütörtökön mondott? e) a fegyver nem is volt töltve, mert a tettes barátja, látva ennek felindult állapotát, titokban kivette belőle a töltényeket?" Egységes áttekintés kedvéért ideiktatom most a német kísérletekből (egy-két helyen kevés módosítással) átvett kérdéseket: 2. „Valaki ölési szándékkal belopódzik éjjel haragosa házába s az ágyban fekvő, aludni látszó emberre közvetlen közelről négy lövést lead, melyeknek mindegyike, mint a boncolásnál kiderült, halálosan találta a megtámadottat, azonban az is kiderül, hogy ez utóbbi a lövések idején már halott volt (pl. előzőleg megmérgezte magát.) Büntetendő-e a tettes és hogyan?" 3. „Egy asszony férjét meg akarván mérgezni, apró aüagokban lassanölo mérget ad be neki. A térj súlyos beteg lesz, azonban kórházba kerülvén, lassan meggyógyul. Ügy büntetendő-e az asszony, miiuh.i a tett sikerült volna vagy enyhébben?" 4. „Egy méregkeverő nagyobb biztosság okáért áldozatának kétféle mérget ad be, melyek egyenként feltétemül halálosak, azonban együtt beadva egymást paralizálják, — amiről a tettes nem tud. A megtámadottnak nem történik semmi baja. — Büntetendő-e a tettes s hogyan?" 5. „Egy fiatal lányon több legény erőszakot követ el. A lány szégyenében öngyilkos lesz.3) — Egyformán vagy súlyosabban kell-e büntetni a tetteseket, mint abban az esetben, ha a lány halála nem következik be (pl. kimentették a vízből) ?" 6. „Két zsebtolvaj a tömegben egy-egy tárcát lop. Az egyikben 10 fillér volt, a másikban 5000 pengő. — Egyformán vagy különbözőkép büntetendők-e?" 7. „Egy falusi kocsmában két legény összeverekedik. Az egyik késsel megszúrja a másikat; nem halálosan, de mivel orvos nincs a közelben, a megszúrt mégis elvérzik. — Súlyosabban büntetendő-e a tettes, mint ha a sértett meggyógyult volna?" Megjegyzem végül, hogy a válasz rövid megokolását is kértem hallgatóimtól, miután ép ez volt az, amire elsősorban kíváncsi voltam s ami a rvmei kísérletek beszámolójából nem igen tűnik ki. A kapott eredmény a következő volt: Ellső kérdésemre adott 97 felelet közül csupán 37 (tehát körülbelül ugyanannyi %) kívánta enyhébben büntetni a b) esetet az a)_nál; a többség ellenben, az intenció azonosságát hangsúlyozva, egyenlő büntetést kívánt; de már 72 szavazott a c) eset enyhébb büntetése mellett a b) esettel szemben, viszont megint csak 22 látott további enyhítésre okot adó különbséget a d) alatti tényállásban és 27 az e) alattiban az előzővel szemben. Megjegyzendő azonban, hogy az utolsó pontnál („alkalmatlan eszköz") csupán egyetlenegy szavazat esett a tettes teljes büntetlenségére, a többi csupán enyhítést kívánt. Ami mindenekelőtt a legutóbbi pontot illeti, tökéletesen ugyanez a számarány ismétlődött meg a németből átvett példák 2.-ának és 4._ének esetében („alkalmatlan tárgy" és „alkalmatlan eszköz"), hol szintén egyetlen egy sizavázat esett arra (még pedig mindig más-más egyéntől!), hogy a cselekményt egyáltalában nem kell büntetni, úgylátszik az alkalmatlan tárgy, alkalmatlan eszköz elvont, mélyebb spekulatív meggondolást igénylő fogalma a laikus előtt ismeretlen. Az első kérdésre kapott többségi válaszok indító oka, mint a hozzájuk fűzött rövid megokolásokból kitűnt, az volt, hogy a b) esetben volt valami eredmény, mely csupán a tettestől független szerencsés körülmények folytán alakult úgy, hogy a tettes szándékában volt teljes eredmény nem állott be; ellenben a c) esetben nem volt semmi kézzelfogható sérelem („nem történt baj"), ami enyhítette a megítélést. Lényegében ugyanez a helyzet a d) és e) esetben is, mert azt a tényállás-minuszt, mely. ezek3) A mi igyialkofr]ia.tuT]kbam< előfordult triirhedt nagykőrösi esetet vettem a német fogalmazás .helyett, hol az eset úgy hamigizoitt, hogy a. leány .az erőszak követkeiziménypkép teherbe eisiván, gyenmekáigyfaa,n halt el. Itt az. okozati kiajpcsolialt igen. tivoli.