Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 7-8. szám - Kisérletek a laikus jogérzet kipuhatolására a tárgyi felelősség kérdéseiben

Nyolcadik évfolyam. Miskolc, 1932 szeptember-október MISKOLCI JOGÁSZÉLET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER FELELŐS SZERKESZTŐ : (ELŐFIZETÉSI DIJ: SttAeuSsTTiTkSS^Ul: DR- SZTEHLO ZOLTÁN I Eg"* évre 7 pengő, félévre 3-50 pengő. Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér joeafcadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár I Egyes szám ára J' — pengő. TARTALOM: Marton Géza dr. egyetemi tanár (Debrecen): Kísérletek a laikus jogérzet kipuhato^ására a tárgyi felelősség kérdéseiben. — Hacker Ervin d.r. jogakad. ny. r. tanár, egyeteimi ni. tanár: Kriminálitáisunk az 1928—1930. években. — Drucker György < 1 r.: Népszövetség és az Interparlamentáris Unió. — Báró Fiedler Sámdor dr.: A politikai, a jogi és fegyelmi felelősség elve a magyar alkotmányban. — Vas Pál:' Látogatás az Erzsébet-kórház ekneosztályán. — (—) A Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának ülése. — KÖNYVSZEMLE: Sztehlo Zoltán dr.: Dr. Személyi Kálmán: Római jog. I. k. — Haendel Vilmos dr.: Stefan v. Szászy: Der Parteiwille und die Bestimmung der lex obligationis in der ungarischen eericMliehen (Praxis. — Bortnyik La jos d.r.: Móricz Miklós dr.: Az erdélyi föld sorsa. — HÍREK. ' Kisérlefek a laikus jogérzeí kipuhatolására a fárgyt felelősség kérdéseiben Szubjektivista-e vagy objektivista a laikus ember a feie! ősség felfogásában? — ez volt az a kérdés, melyet az alább ismertetendő kísérletek eldönteni kívántak. AJkalmat adott pedig e vizsgálatok megindítására az az irodalomban gyakran felmerült felfogás, mely a mai büntetőjogban még elég tekintélyes mértékben meglevő elemeit az eredményhez igazodó felelősségnek (Erfolghaftung) a laikus közvéleményre való hivatkozással akarta igazolni, mely közvélemény állítólag egyenesen erre a tárgyi felelősségi felfogásra van beállítva s ennek fenntartását követeili. Elsőnek Aschaffenburg kölni professzor, a kriminológiai irányú büntetőjog egyik németországi vezéralakja volt az, aki a laikus jogérzet megnyilvánulásait tudatosan előkészített kísérletekkel igyekezett kipuhatolni.1) Kísérletének lényege abban állott, hogy kiválogatott büntetőjogi eseteket adott fel eldöntésre részben intelligens, tanult, de nem jogász embereknek (orvosok, egyetemi hallgatók, tanítók stb., férfiak és nők, összesen számszerint 59), másrészt egyszerűbb, tanulatlan személyeknek (ápolók, ápolónők, összesen 28). A feltett kérdések, melyekre a megkérdezettnek ösztönszerű jogérzete alapján kellett felelnie, oly tényállásokra vonatkoztak, melyeknél az eredmény vagy elmaradt a tettes intenciója mögött és pedig vagy teljesen, azaz az eredmény ') Beszámolóját 1. MomatschrLft für Kriminalpsychologie u. .Strafrech'tsreform, 18. (1927.) f>(>2—514 „Erfolgshaftung und Versuchsstrafe " címen. egyáltalán be sem következhetett, pl. lövés halottra vagy lövés éles helyett vaktöltéssel (,,alkalmatlan tárgy", „alkalmatlan eszköz"), vagy részben: az eredmény részleg meghiúsult külső beavatkozások folytán; — vagy pedig megfordítva: iaz eredmény meghaladta a tettes szándékát véletlen külső hatások következtében, pl. tűzvészokozás emberhalállal, a sértett elvérzése verekedésnél orvosi segély híjján stb. Ugyanezen a nyomon haladt a másik két kísérlet is, melyet egyfelől Stern hamburgi professzor végzett saját auditóriumában hallgatóival (köztük joghallgatókkal is),másfelől ez utóbbinak tanítványa, dr. E. Tripp ismételt meg az előzőket meghaladó aprólékossággal és apparátussal (kiterjesztve pl. a megkérdezettek körét egy zürichi felsőleányiskola és egy német gimnázium 15—19 éves növendékeire i'i.)2) ' . Az utóbbi két kísérlet feltett kérdései nagyjában összevágtak Aschaffenburg eredeti kérdéseivel, így mindhárom kísérlet eredményei az összehasonlításra alkalmasak. A kissé meglepő eredmény, melyet azonban saját, alább ismertetendő kísérletem eredményei is megerősítettek, mindhárom esetben az volt, hogy a megkérdezett kísérleti személyek túlnyomó nagy többsége (általában 70—80, egyes esetekben ennél is nagyobb százaléka) az Erfolghaftun'g ellen foglalt állást. Ebből aztán Aschaffenburg, kinek ez az eredmény nagyon megfellelt, sietett azt a tanulságot levonni, hogy: „A közvélemény épenséggel nem áll az Erfolghaftung álláspontján, mint ahogy azt mindenkor állítják." (I. m. 506.) Én magam, aki hosszabb idő óta foglalkozom — bár elsősorban inkább a magánjog területén — az eredményhez igazodó felelősség jelenségeivel s különösen épen ennek a felelősségi ,.elv"-nek belső rugóit, lélektani magyarázatát is kutatásom tárgyává tettem: természetszerűleg nagy érdeklődéssel követem e kísérletek eredményeit annál inkább, mert véleményem szerint a büntetőjogi szempontok e téren nem választhatók el annyira légmentesen a magánjogiaktól, hogy egyik terület munkása tudomást sem kellene hogy vegyen a másik területen történőkről (mint ez pedig a felelősségi tanban nem egyszer megesik) ; — ellenkezőleg a jelenség okai az egész jogterületre kiterjedő, összefogó vizsgálat alá veendők. Ez indított arra,, hogy a német kísérlete2) V. 5. mindkettőre nésvo E. Tripp beszámolóját: Untcrsuc.hungon zur Reehtspsyehologie des Individuums. Beiheft zur Zsehr. f. a.ngew. Psyohjologie. Leipzig, 193L 43'. s. k. 1.