Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Emlékkönyv a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémia fennállásának századik évfordulójára 1831-1931 [könyvismertetés]

22 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (54) \ Emlékkönyv a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémia fennállásának századik évfordulójára 1831—1931. Kiadja az egyetemes refi. jogakadémia tanári kara. Kecskemét, 1932. Hatalmas kötettel emlékeznek meg a kecskeméti jogakadémia tanárai a kecskeméti jogi főiskola száz éves jubileumáról. A jog- és államtudományok tárgyköréből vett tizennégy tudományos értekezés elé Zsitvay Tibor igazságügyminiszter írt emelkedett hangú előszót, megemelve az elismerés zászlaját az ősi kecskeméti Alma Mater előtt, amely oly sok kiváló férfiút adott e hazának, kik körül az egyik legnagyobb a magyar jogászegylet Európa hírű elnöke, Szászy Béla a kecskeméti jogi katedráról indult fényes pályájára. „Egy másik jogakadémiának, a győrinek egykori hallgatója, Deák Ferenc, a legnagyobb magyar jogász szobraként áll előttünk, bebizonyítra a jogakadémiák múltbeli magy hivatását, az egyenletes, nyugodt, előkelő magyar jogtudomány fejlesztésében való nagy érdemeit." A jubileumi kötetet Kováts Andor dr. debreceni egyetemi professzor, a kecskeméti jogakadémia volt tanára és utóbb igazgatója, „Vázlatok a kecskeméti jogakadémia történetéhez" című kultúrtörténeti tanulmánya vezeti be. Igen érdekes cikkében szerző, a reformációnak Kecskeméten bekövetkezett elterjedésével, a protestáns egyházközség megalapítása és az egyház iskola ügyeivel ismerteti meg az olvasót. Igen alaposan tárgyázza a főiskola történetét annak 1828-ban történt alapításától kezdve napjainkig. Az absolutizmus alatt megszüntetett theológia pótlására 1860-ban. a jog- és államtudományok előadására jogi tanfolyamok felállítását határozta el az iskolaszék. Érdekes része a tanulmánynak, amelyikben a jogakadémiai igazgatók és ny. r. tanárokat sorolja fel tanszékek szerint s azok az adatok, amelyeket a joghallgatók létszámáról közöl. Dr. Szászy Béla igazságügyminiszteri államtitkár „Egyházjogi kérdések a gyermekek vallásos nevelése köréből" című értekezése, a kiváló jogtudós utolsó írása, melyet halála előtt adott megbízásából titkára küldött el. A jogakadémiai kathedrájátó! 1889-ben megváló volt kiváló tanár halála előtt, ..messze múltba visszatekintve" közölt tanulmányával újból „első szerelméhez", az egyházjognak müveléséhez tér vissza. Témáját az 1917. évi „Providentissima Mater Ecclesia" kezdetű constitutióval életbeléptetett ,,Codex Juris Canonici" — és a protestáns zsinati szabályokon kezdve, részletesen taglalja az 1890-es állami vallásügyi törvényeket, illetve a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó kérdéskomplexumot. Igen érdekes a tanulmánynak a reverzálisokra vonatkozó része, amely kérdés a protestáns egyházaknak egyik legégetőbb s nagy veszélyt jelentő problémája. Dr. Magyar István koronaügyész, volt kecskeméti jogakadémiai professzor „Bűnösség, minősítés, büntetés" címen értekezik, a tőle megszokott precíz módon s igen élvezetes stylusban. „A dogmatikai büntetőjog alapjára helyezkedve vázlatban anyagi és alaki jogi nézőszögből, egy pár olyan kérdést vizsgál, amelyek a multak talaján az új sarjadzást mutatják" s „kissé oly feltünedező előjelenségekkel is foglalkozik, amelyek közelebb visznek majd a kiemelt és mindég szem előtt lebegő eszmény felé". Lebilincselő modorban igen élvezetesen tárgyalja azután a tüntetőjog három lényeges problémáját, a bűnösség, a minősítés és a büntetés kérdéseit, Örökérvényüek és szépek azon megállapításai, amelyeket a büntetéssel kapcsolatosan a jó bíróról adott. Dr. Teghze Gyula egyetemi tanár a „Nemzetközi bíráskodásról" címen írt tanulmányt az Emlékkönyvbe s tömören összefoglalva világos képet ad korunk legaktuálisabb kérdéséről. A nemzetközi bíráskodás jellegéről, a bíróságok tagjairól, azok berendezkedéséről, hatáskörük és illetékességükről, valamint a választott bíráskodásról és a nemzetközi bíráskodás körében rendszeresített jogorvoslatokról, különösen a perújításról értekezik. Dr. Szilasi Pázmány Zoltán egyetemi tanár „Romanistáinknak feladatai" címen írt cikkében felhívja a romanisták figyelmét arra, hogy „önálló tudományos kutatás s ennek eredményeként serény irodalmi munkálkodás fontos és nagy feladatát" kell, hogy képezze a profeszoroknak. Fokozottabb fontosságot tulajdonít az idegen nyelveken megjelenő eredeti tudományos dolgozatoknak. Meleg szavakat szentel a római jog legújabb ismeretforrásának, a papyrologiának is. Dr. Marton Géza egyetemi tanár, egyike legkiválóbb romanistáinknak, a tőle megszokott precizitással a római jog örök érvényűvé vált fogalmával a ,,Bonus paterfamiliás"-szal foglalkozik tanulmányában. A vétkesség megállapításának mérő eszköze, a gondos családapa gondosságának a fogalma, legjobb közép mértéke az elképzelhető leggondosabb és leghanyagabb eljárásmód mechanikusan vont középarányosának. Fejtegetései során kitér ezen objektív mérték in praxi miképen való érvényesülésére, vájjon a gyakorlatban a cselekvő egyéni tulajdonságainak figyelembe vételével avagy anélkül nyer alkalmazást ez az elv. Szerzőnk körültekintő tárgyalásánál a legszélesebb körű irodalmi apparátussal végigvezeti az olvasót ezen témakör valamennyi problémáján s az azokra vonatkozó irodalmi viták és eltérő felfogásokon. A magyar irodalomban alapvető szerző munkájának a culpa tanra vonatkozó része. Dr. Rácz Béla, a kecskeméti jogakadémia dékánja „A bíró helyzete a büntetőjogi szabályok alkalmazásánál" címen azon kérdéssel foglalkozik, hogy a bíró szerepe az alkalmazandó törvénnyel szemben meddig mehet. Ezen igen kényes kérdést, amely azért vetődik fel, mert a bírói székben érző szívű emberek s nem pedig tökéletesen funkcionáló gépek ülnek, nagy körültekintéssel s szigorú apparátus criticussal fejti ki. Cikkében a kérdésre vonatkozólag fontos bírói határozatokra s a szakirodalmi megnyilvánulásokra kiterjeszkedik. Dr. Joó Gyula: „A másfélszázados polémia Fiume birtokáért" címen részletesen ismerteti a tanulmány címét képező kérdést. Igen helyes szerző ama megállapítása, hogy „Magyarország megcsonkítása nem esik azonos elbírálás alá Ausztria területének változtatásával, melynek különböző időkben szerzett s különböző jogállású tartományai elváltak egymástól és így különböző eredetű népfajoktól megszabadult", míg „bár hazánk területe a történelem folyamán hosszabbrövidebb időre sokoldalú változásokon mert keresztül, ezek a változások ideiglenesek voltak". A végig szigorú tudományos nívón tartott tanulmány függelékét