Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A perbeli cselekmények koncentrációja a magyar perjogi fejlődés szolgálatában

(51) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 19 ily előadások csak akkor pótolhatók, ha ezek figyelembevétele nem teszi szükségessé a tárgyalás elhalasztását, vagy ha a fél nyomban valószínűvé teszi, hogy az iratában hibáján kívül nem érvényesíthette azokat. (Te. 28. §. utolsó bek., 31. és 32. §§.). Vagy is a Te. most közölt rendelkezései az esetlegességi elv kardinális tételének megfelelően a felebbezési tárgyaláson a nóvumok előadását kizárja (praeűlusio!; v. ö. Te. 31. és 32. §§.) és csak a fent felsorolt korrektivumok esetén tekint el attól. Az eddigi fellebezési eljárásban a Pp. 481. §-a értelmében az írásban benyújtott fellebbezésben a tárgyaláson előadandók közlésének elmulasztása nem vonta maga után azt, hogy a szóbeli tárgyaláson a fél a felebbezésben előkészítés céljából előadottakhoz kötve legyen; — az előkészítés elmulasztása csupán az egymásutániság rendszerének a perelhuzása elleni már felsorolt orvosságait, elsősorban is az esetleges költségmegtérítési kötelezettséget vonta maga után. .Miután ezek az enyhe eszközök a fellebbezési eljárás elhúzása ellen azonban nem bizonyultak elegendőknek, a kizárás, szankciójával járó perbeli cselekmények kötelező koncentrációjának alkalmazásához nyúlt a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény, kimondván azt, hogy a felek a felebbezésben és az arra adandó válasziratban új ténykörülményeket, bizonyítékokat és kérelmeket előadhatnak ugyan, de a szóbeli tárgyaláson e részben már az iratokhoz kötve vannak. Vagyis a fél az iratában közölt perbeli akaratnyilvánításait nemcsak a tárgyalás előkészítése végett (mint általában a szóbeli perben) köteles előadni, hanem, ha azokat az iratban elő nem adja, rendszerint többé már nem is érvényesítheti."1) Ez pedig azt jelenti, hogy a felebbezési eljárásban ezentúl már az iratokon van a hangsúly, tehát előtérbe lép az írásbeliség, amin nem is lehet csodálkozni, mert ez rendszerint (bár nem szükségszerűen) együtt szokott megjelenni az esetlegességi elvvel. A törvény rendelkezésének most kifejtett elvi fontosságán felül igen nagy gyakorlati hordereje is van; u. i. lényegesen megrövidíti a felebbezési eljárást és biztosítja a per gyorsabb befejezését. (Ez volt meghozatalának főcélja.) — T. i. a Pp. 498. §-ának az a rendelkezése, hogy a felek a felebbezési bíróság előtt oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, amelyeket az első bíróság előt fel nem hoztak, vagy nem érvényesítettek, a gyakorlatban igen sokszor odavezetett, hogy a felek az első bíróság előtt a perbeli tényállást teljes egészében nem is tisztázták, hanem csak a fellebbezési bíróság előtt állottak elő tényállasaikkal és bizonyítékaikkal, legalább is megtette ezt a pert késleltetni akaró egyik fél és emiatt gyakran a túlterhelt fellebbezési bíróság előtt az eljárás tovább tartott, mint az első bíróságon.:i;) Ezek a fejtegetések meggyőzően igazolják az előbiek során tett ama megállapításainkat, hogy a szóbeliség minden előnye mellett is, a perbeli szabad cselekvés elve minden pozitív és negatív bírói pervezetés és egyéb enyhébb szóbeliséggel összeférőnek gondolt perelhúzási óvszerek ellenére is, nem '*) A Te. 25. $-ának miniszteri indokolása. *') Kovács György—Paulay Gyula. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:XXXIV. te. (3S-39. o.) tudott kifogástalanul megbirkózni a rendkívülien változott életviszonyok perjogi követelményeivel, amiért ki kellett terjeszteni a perbeli cselekmények koncentrációját, annak hátrányai letompításával, megfelelő óvatossággal és biztosítékok mellett. Minderre a mi Pp.-ünk vegyes alkatú eljárásánál fogva igen alkalmasnak bizonyult. Ezt a kérdést u. i. sokkal nagyobb horderejűnek kell tekinteni, mint az az első pillanatra látszik, mert ha megfelelő intézkedésekkel valóban sikerül az eshetőségi elv hátrányait erősen háttérbe szorítani, akkor a modern perjogi fejlődésben a percselekmények kötelező koncentrációjára jelentős szerep vár. — Vizsgáljuk meg tehát a Te. ezirányú intézkedéseit. Az esetlegességi elv hátrányának szokták felhozni, hogy az sokszor szükség nélkül terheli a peranyagot oly bizonyítási eszközök felhozására is kényszerítvén a feleket, amelyekre szükség nincsen.**) Ez a kétségtelenül helyes perökonomiát szem előtt tartó kifogás azonban épp a fellebbezési eljárásban nem állja meg a helyét, mert feltételezni kell, hogy a felebbezési ügyszakban elvben már az első bíróság előtt kimerített peranyaggal állunk szemben, amelynek bármilyen esetleges további szolgáltatása csak kivételként jelentkezhetik és nem lehet megterhelő mértékű. Az estetőségi elv még nagyobb hátrányának mondják, hogy könnyen drákói szigorra, igazságtalanságra vezet, mert véletlenségből, feledékenységből vagy sokszor gátló szükségből nem a kellő helyen és időben, az illecő periratban, hanem később felhoz utt tényállításokat és bizonyítási oszköaülsei kizárja a per keretéből és ez a korulmeny mindenkinél - noha az anyagi igazság esetleg az ő pártján v in — már eleve pervesztességet okozhat."") / Te. vonatkozó részei ezekkel a hibákkal szenóen úgy védekeznek, hogy első sorban felállítják itt is az eshetőségi elvvel kapcsolatosan mindig alk dmazott régi általános korrektívumot, hogy a töi vényben körülírt perbeli akaratnyilvánítások ktllő helyen és időben egyszerre történő el nem végzése esetén a fél a kizárás szankciója elől menekül, ha a tárgyaláson nyomban valószínűvé teszi, hogy iratában hibáján kívül nem érvényesítette az illető akaratnyilvánításokat. (Te. 32. §.) A Te. azonban feállít egy másik általános korrektívumot is, amely azonban eddig a Pp.-ben sem szerepelt az esetlegességi elvvel kapcsolatban és amely egyik igen hathatós eszköze lesz a kötelező koncentráció szülte hátrányok kiküszöbölésének. A Te. 32. §-a u. i. megengedi a törvényben körülírt és elkésett akaratnyilvánítások utólagos érvényesítését akkor is, „ha azok figyelembevétele nem teszi szükségessé a tárgyalás elhalasztását". — A rendelkezés jelentőségére szükégtelennek látszik rámutatni. De a Te. még további biztosítékokról is gondoskodik, így a Te. 31. §-ának arra a rendelkezésére, hogy a felebbezésben és a válasziratban előterjesztett kérelmeket és ellenkérelmeket'a szóbeli tárgyaláson megváltoztatni nem lehet, oly módon enyhíti, hogy taxatív felsorolás utján lényeges kivételeket engedélyez. És pedig nem tekinthető változtatásnak, ha a fél: 1. a kérelmet vagy ellenkérelmet a főtárgy ») Jancsó i. m. 3<Í:Í. O. ") Jancsó i. m. u. o.