Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Vitéz Moór Gyula dr.: A Jogi Személyek Elmélete [könyvismertetés]

20 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (52) vagy a járulékok tekintetében felemeli vagy leszállítja; 2. a járadékokra vagy viszontszolgáltatástól nem függő más időszakos szolgáltatásokra vonatkozó felebbezést azokra a részletekre is kiterjeszti, amelyek a felebbezés beadása után járnak lie; 3. a bér vagy haszonbér iránt indított keresetet azokra a részletekre is kiterjeszti, amelyek a felebbezés beadása után járnak le; 4. az eredetileg követelt tárgy helyett utóbb beálló változás miatt más tárgyat vagy kárpótlást követel; 5. ha a Pp. 130. §.a (megállapítási kereset) alapján kért megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett a Pp. 130. §-a alapján megállapítást követel.40) Végül az esetlegességi elv netaláni túlszigorú nem igazságos érvényesülését gátolja meg a Te. 46. §-a is, amely szerint a Pp. 563. §_a 12. pontjának megfelelő per újítási keresettel élhet a fél, ha a felebbezési bíróság a Te. 32. §_a értelmében mellőzött olyan tényeket, vagy bizonyítékokat, amelyek részére az ügy érdemében kedvezőbb határozatot eredményezhettek volna. Ezek a korrektívumok az esetlegességi elv hátrányait megnyugtatóan kiküszöbölni látszanak és ha a hozzáfűzött reményeket beváltják, amiben nincs ok a kételkedésre, akkor az eshetőségi elv nemcsak „kivételesen", 41) hanem a benne rejlő perjogi értékeknek megfelelő mértékben és helyeken fog érvényesülni a modern polgári per keretében, amire — mint már többször említettük — Pp.-ünk, éppen vegyes alkatú eljárásánál fogva igen alkalmasnak fog bizonyulni. Megdől eseteg az az általánosan uralkodó nézet, hogy a szóbeliség esetén az eshetőségi elv elejtendő.42) kiküszöbölendő. Rácáfol erre *" álláspontra a legújabb magyar perjogi fejlődés is, amely tételesen a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:34. tc-ben nyilatkozik meg. Legvégül szükségesnek látszik annak a kérdésnek a rövid érintése is, hogy az esetlegességi elvvel kapcsolatos a periratok számának a meghatározása is.43) A periratok tartalmának a megállapításáról már u. i. volt szó. A régi Trts. szerint a rendes perben a felperes részéről kereset, válasz- és végirat, az alperes részéről ellenirat, viszonválasz és ellenvégirat létezett. (Trts. 128. §.) A Pp.-ben a tartalmukhoz való kötöttséget jelentő periratok helyett általában előkészítő iratok szerepelnek. Egyedül a felülvizsgálati eljárásban, annak elvi felépítésének megfetlelően, szerepelnek megkontingenált periratok és pedig a felülvizsgálati kérelem és az arra adandó válaszirat. (Pp. 531. §.) A felebbezési eljárásban is az eshetőségi elvnek a bevonulása után szintén határozott számú periratok szerepelnek és pedig a felebbezés, valamint az eddigi előkészítő iratok helyébe lépő válaszirat. (Te. 28. §) Ezek természetesen már nem csupán előkészítő jel*•) V. ö. í>p. 188. J 2—6. pontjaiban foglalt a kereset változtatás tilalma alul kivett esetekkel. 41) V. ö. Magyary, Alaptanok 102. o. és i. m. 264. o.; — Bacsó i. m. 96. o. 42) Fabinyi Tihamér a Leske—Loewenfeld kiadasáibas megjelenő „Der Zivilprozesse in den europaischen Staaten und ihrei) Kolonien" e. gyűjteményes munkában (Heymans Verlag, 1930_31. I. 281. o.) a magyar perjog ismertetésével kapcsolatosan olyan értelemben nyilatkozik, hogy a magyar perjogban az eventualitás elve nem áll fenn. M) Magyary, Alaptanok 102—103. o. legűek, hanem az azokban foglaltakhoz a fél kötve van. Az előkészítő iratok számát a Pp. nem kontingentálta; azonban az életviszonyok követelő nyomása folytán a Pp. 195. §-ának első bekezdését kiegészítő 1925:8. tc. 4. §_a az érdemleges tárgyalás előkészítésénél az előkészítő iratok számát mindegyik félnél szabályként egy-egyben állapítja meg.44) Bár ez a kérdés már nem tartozik az esetlegességi elv szoros tárgykörébe, de azért nem látszott érdektelennek megemlíteni, mert a szóbeliséggel összefüggő szabad cselekvés elvén üt rést és ily módon negatív értelemben a perbeli cselekmények összpontosításának elvét támasztja alá. * Szeretnénk hinni, hogy jelen rövid kis dolgozat keretében sikerült rámutatni — ha talán hézagosan is — arra, hogy a legújabb magyar perjogi fejlődésben a perbeli cselekmények kötelező koncentrációja milyen növekvő jelentőségű szerepet kezd vinni. Haendel Vilmos dr. KÖNYVSZEMLE X\ Vitéz Moór Gyula dr. (1. tag): A Jogi Személyek Elmélete. A M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottságának Kiadványsorozata. 2. szám. Budapest. 1931. 379 l. Moór ezen munkája a jogi személyek problémájának jogbölcseleti fejtegetését és megvilágítását nyújtja. A munka olvasása közben egy nagy probléma kontúrjai bontakoznak ki, majd a vonalak a fejtegetések menetével mindig erősebb, határozottabb jelleget nyernek s leszünk mindinkább képesek követni a szerzőnket a tételesjogi és jogpolitikai szemlélődéstől teljesen mentes, abstrakt jogbölcseleti iszílérákban. A munka a maga kimondottan jogbölcseleti célkitűzése folytán nem old meg konkrét tételesjogi problémát, de kiválóképpen fejleszti a tételes jogászi érzékszervet és képessé teszi arra, hogy az e tárgykörbe vágó tételesjogi problémák úgy de lege lata, mint de lege ferenda sikerrel megoldhatók legyenek. Ennek a célkitűzésnek ad különben kifejezést az Előszóban Moór is, midőn a maga felfogását a jogfilozófia rendeltetését illetőleg abban is adja meg, hogy az „segítségére legyen a tételes jogtudományok munkájának". Moór a jogi személyek problémáját a tételes jogtudomány és jogbölcselet határán állónak tekinti. A jogi személyek konstrukciója ugyanis szerinte nem jogbölcseleti szükség-, illetve törvényszerűség. Elképzelhető ugyanis olyan jogrend — gondolva a primitív népek jogrendjére —, mely csak természetes személyekkel operál s ezért nemcsak jogbölcseleti a probléma, hanem valamennyiben tételesjogi is. **) A |Ppn. 5. J-a szakítva Pp. 205. §-ában foglalt alapvető szabállyal, amely szerint a jArásbirós&gi eljárásban előkészítő iratoknak nincs helye, megengedte, hogy a járásbírósági eljárásban is — ha a bíróság azt elrendeli — előkészítő iratok legyenek közölhetők. Ezt a rendelkezést azonban a Te. 15. $-a már korlátozza és előkészítő iratok közlését a járáMbírósági eljárásban csakis bonyolódottabb természetű (örökösödési, számadási stb.) perekben engedi meg, amennyiben azt a vitüs követelések és ellenkövetelések nagy száma szüksége.-sé teszik.