Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A perbeli cselekmények koncentrációja a magyar perjogi fejlődés szolgálatában

18 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (50) először. — A Pp. is elvileg a szóbeliségen épült fel és így az egymásutániság rendszerét követi.32) A Pp. 221. §_ának első mondata kimondja u. i., hogy: „Tényállítások és az ellenfél tényállításaira való nyilatkozatok, a bizonyítékok megnevezése, vagy felmutatása és a reájuk vonatkozó nyilatkozatok rendszerint bármikor megtehetők annak a tárgyalásnak a bezárásáig, amely a fennforgó kérdést elintéző határozatot megelőzi." Ugyanez a rendezés érvényesül az utólagos keresethalmazat és a viszontkereset támasztásánál is. (Pp. 189. §. 1. bekezdés.) Ez a tételes rendelkezés azonban, amely a perbeli szabad cselekvés elvét foglalja magában, igen könnyen alkalmassá válhatik a per elhúzására. Ennek meggátlásáról azonban a törvény csak közvetve gondoskodik és pedig: 1. az ok nélkül késedelmes előadásból eredő perköltséget az okozója, nyertesség esetén is viselni tartozik (Pp. 221. §. második mondata) ; 2. a késleltetés céljából szándékosan későn előadottakat a bíróság hivatalból figyelmen kívül hagyhatja (Pp. 222. § első bekezdés). Ez utóbbiban nyilatkozik meg főleg az egymásutániság rendszerének az a korrektivuma, amelynek behelyettesítésével válik kivihetőnek a modern per életéből az esetiegességi elv lehető legnagyobb mértékben való kiküszöbölése; ez pedig a negatív pervezetés intézménye, amely a perben a szükségtelen és felesleges (rosszhiszemű) perbeli cselekmények eltávolítását célozza. Leszögezhető, hogy nem volt mindig egészen indokolt törvényhozásunknak a sommás eljárás törvénybeiktatásától egészen a legújabb időkig tanúsított az a magatartása, amely perjogi rendszerünkbe a perbeli cselekmények koncentrációjának alkalmazásától a kellő helyen és a megfelelő mértékben idegenkedett.") Pedig az előbbiekben rámutattunk már arra, hogy az esetlegességi elv beilleszthető a szóbeli perbe is és ha ez így áll, akkor a koncentráció annál inkább kiterjeszthető a mi polgári perrendünkben, amely végeredményeképpen nem is szóbeli, hanem vegyes alkatú per.") Perrendünk u. i., amely egyébként az egyik legkiválóbb törvényhozói munkák közé tartozik, a megfelelő korrektívumokkal felszerelt különböző koncentráció helyett a perkésleltetés ellen különböző hasznos, de nem mindig hathatós, fentebb már érintett eszközökkel igyekezett operálni, aminek eredménye az lett, hogy a törvény az életviszonyok első nagyobb rohamaival szemben nem bírván elegendő elaszticitással korrigálásra szorult. Ez pedig a perbeli cselekmények koncentrációjának térhódításával is járt. Legközelebbi célunk most tehát az lesz, hogy rámutassunk röviden az eshetőségi elvnek úgy a régebbi, mint a legújabbi tételes alkalmazási területeire és megkíséreljük igazolni azt, hog?/ megfelelő biztosítékok mellett „ peí-Deli cselekmények koncentrációjának a modern perben történő fokozottabb és fontosabb pozíciókba való elhelyezkedése nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű is. Ennél a legutóbbi célkitűzésünknél negatív bizonyítási eszközökhöz is folyamodunk beigazolván a Pp. perelhúzási remédiumainak elégte**) A Pp. tulajdonképpen vegyes eljárás, amire majd később mi is utalni fogunk. *) Ez az idegenkedés a szóbeliség uralomrajutáisával külföldön is általánosain beköszöntött. M) Bacsó i. m. 94. o. lenségét, nem tökéletes működését, ami közvetve a perbeli cselekmények koncentrálásának tágabb körben való alkalmazása mellett is kardoskodik. A tiszta írásbeliségen felépült régi u. n. polgári törvénykezési rendtartásunk (1868:54. te; Trt.) igen tág körben alkalmazza az eshetőségi elvet.35) A szóbeliségen nyugvó S. E. (32. és 33. §) és hasonlóképpen a Pp. az esetlegességi elvet, mint szabályt elejtik és csupán, mint kivételes eszközt tartják fenn. És ehelyett a per elhúzását, mint már említettük, főként a bírói pervezetés hatályos fokozásával ; a tárgyalás berekesztésével (a bíró belátása szerint abban az esetben, ha a vita már kimerült) stb. akarják meggátolni. A S. E. 198. §-a alkalmazza az esetlegességi elvet a felülvizsgálati eljárás kapcsán. A Pp. pedig a következő esetekbon alkalmazza a perbeli cselekmények összesítését. 1. Az alperesnek a hivatalból figyelembe nem vett per-gátló kifogásait együttesen kell előadnia. Utóbb velük csak annyiban élhet (korrektívum! ), amennyiben nyomban valószínűvé teszi, hogy azokat korábban hibáján kívül nem érvényesíthette. (Pp. 180. § 1. bek.) 2. Bizonyos porcselekményeknek az elvégzését, amelyeket a fél számadási, vagyonelkülönítési és hasonló perekben a tanács egyik tagja, mint kiküldött bíró előtt az előkészítő eljárásban felhozni elmulasztott a szóbeli tárgyaláson nem pótolhatja, csak vétlensége valószínűsítése esetén. (Pp. 261. § 2. bek.) (Megjegyzendő, hogy az 1925:8. tc. (Ppn.) 9. §-a ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte, miután a törvényszékok, mint első folyamodású bíróságok polgári ügyekben egyes bíróságokká alakíttattak át és így az idézett szabályozás tárgytalanná vált.) 3. Az elkésve benyújtott, vagy csak a felülvizsgálati tárgyaláson pótolt válasziratban foglalt •csatlakozási kérelem, úgyszintén csupán a szóbeli tárgyaláson előadott tényállítások és bizonyítékok nem vétetnek figyelembe, kivéve (korrektívum!), ha a fél nyomban valószínűvé teszi, hogy azokat kellő időben nem érvényesíthette. (Pp. 531. § 3. bek. és 535. S.) Az életviszonyok nyomása alatt legújabban a töi-vénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:34. tc. (Te.) folytán a fellebbezési eljárásban is polgárjogot nyert az eventualitás elve. Eszerint: Az elkésve benyújtott, vagy csak a felebbezési tárgyaláson pótolt válasziratban foglalt csatlakozási kérelmet csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a fél a tárgyaláson valószínűvé teszi, hogy válasziratával hibáján kívül késett; továbbá a felebbezésben és válasziratban előterjesztett kérelmeket és ellenkérelmeket a szóbeli tárgyaláson, a törvényben felsorolt kivételektől eltekintve, megváltoztatni nem lehet; végül a felek a fellebezési bíróság előtt olyan tényállításokat, ténybeli nyilatkozatokat, bizonyítékokat vagy kérelmeket, amelyeket az első bíróság előtt fel nem hoztak, vagy nem érvényesítettek, csak abban az esetben hozhatnak fel vagy érvényesíthetnek, ha azokat a felebbezésben vagy válasziratban felhozták vagy érvényesítették. A szóbeli tárgyaláson ") L. a Trt. 64,, 133., 134., 137. és 156. $-ait.