Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A perbeli cselekmények koncentrációja a magyar perjogi fejlődés szolgálatában

(49) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 fél részére egyetlen nap (határnap) jelöltessék meg; lehetséges, sőt egyenesen szükséges, hogy több napra terjédő időtartam (határidő) szabassák ki, amelyen belül a fél iratát beadni bármikor jogosult; ami azért is indokolt, mert a fél is csak írásból értesülvén az ellenfél ügyletéről, egy napnál tovább tart annak elolvasása után a válaszadással való elkészülés. — A már belső mivoltánál fogva is hosszadalmas írásbeli pernél a fent leírt okok alapján kifejlődött határidős rendszer tehát az eljárást végtelenségig elnyújthatja, amennyiben a félnek szabadságában áll minden egyes percselekménye számára, külön határidőt igénybe vennie. Sőt, ahol erre egyenesen törvény kötelezi a feleket, ott még a felek egyező akaratával sem érhető el a per lefolytatásának megrövidítése. Viszont a túlságba vitt merev tárgyalási elv folytán a bíró a per passzív alanyává vállván, nem ál] módjában neki sem a bajok orvoslása, amenynyiben többek közt még a vita kimerülése esetén sincs joga a tárgyalás befejezését elrendelni. Eszerint az írásbeli pernél a különböző határidők folytán az egyes perügyleti csoportok egymástól időbelileg szétesnek. Ez ellen pedig az a segítési mód kínálkozik, hogy kötelezzék a peralanyokat arra, mikép ugyanazon egy perszakaszba tartozó egyfajta ügyleteiket a megállapított határidőkben mind együtt elvégezzék.23) Vagyis bekövetkezik a perbeli cselekmények koncentrációja, az esetlegességi elv megszületése. Ezzel szemben a szóbeli perben a bíró és az ellenfél hallás útján észleli a fél perügyleteit. A per lefolyása ennek megfelelően az együtt jelenlevő peralanyok ,,egyidejű érdemleges közreműködését" feltételezi. Miért is a fungáló felek perbeli cselekményeinek a végzésére a szóbeli pernél nem több napra terjedő időtartamot állapítanak meg, hanem erre a célra egy előre pontosan kiszemelt napot tűznek ki, sőt még az illető napnak az óráját is megjelölik. Vagyis a határidős írásbeli perrel szemben a szóbeli per határnapos. Itt az összes perbeli akarat kijelentéseket többnyire egy határnapon próbálkoznak elintézni,24) ami érthető is, mert a bíró és a felek emlékező tehetségűre (írás nincs!) lévén utalva a pert gyorsan be kell fejezni. Ilyen szerkezetű pernél azután lehetséges a perbeli cselekmények összpontosításának az elkerülése és az egyfajta akaratkijelentések egymástól elkülönítve való előadása. Ez a rendszerint egy határnapon lefolyó (vagy legalább is lefolytatni megkísérelt) perben kivihető.2"') Eszerint a peralanyok kötelesek mindazon percselekményeiket, amelyek ugyanabba a perszakaszba tartoznak, ugyanabban is teljesíteni, de az illető perszakaszon belül nem szükséges az akaratnyilvánításokat együtt megtenni, hanem joguk van azokat tetszés szerint csoportosítva, vagy egyenkint külön-külön foganatosítani anélkül, hogy emiatt bármilyen késedelembe esnének és tekintet nélkül arra, hogy azok a perügyletek egymástól feltételezettek-e,2'1) vagy sem. a) Tóth i. m. 373—374. o. M) Kétségtelen, hogy a szóbeli perben is előfordulhat, hogy a feleknek hosszabb időre van szükségük az egymás perbeszédcinek a tanulmányozására és az azokra adandó válasz megfontolására. Ezen azután úgy segítenek, hogy a szóbeli tárgyalást elhalasztják, vagy pedig iratokkal előkészítik. Bár az utóbbi esetben a tiszta szóbeliség esorbát szenved. 2e) Tóth i. m. 373. o. M) A kimondottan egymástól feltételezett cselekmények A perbeli cselekmények teljesítésének most leírt módját nevezik a perbeli cselekvés szabadsága elvének,27) az elkülönítési szabadság elvének,2*) a szabad cselekvés elvének,29) vagy az egymásutániság rendszerének3") és ez főként a szóbeli perek sajátja. Az eredményeket összegezve az összesítési rendszert az egymásutániság rendszerével röviden a következőkben állíthatjuk egymással szembe: A határidős perek rendszerint a koncentráció elvén, a határnaposok az egymásutániság elvén épülnek fel. A kötelező koncentráció elvén felépített perekben kevés számú, nagy kiterjedésű perszakokat vehetünk észre. ,,A per a kereset beadásától a per becsomózásáig egyetlen nagy szakasznak látszik". Az esetlegességi elv hátránya, hogy sokszor szükség nélkül terheli a peranyagot (pl. szükségessé nem vált bizonyítási eszközök kötelező előzetes félhozatala, stb.). Könnyen igazságtalanságra vezethet drákói szigorával, mert az emberi tulajdonságokat és életet nem méltányoló kizárási szankciójával az anyagi igazság elsikkadása mellett könnyen csak az alaki igazságot szolgálhatja. (Mint később látni fogjuk, azonban ezek a hátrányok az eddigi uraikadó felfogás ellenére egészen tűrhetően eliminálhatók!) Az elkülönítési szabadság elvére fektetett perben az egyes szakaszokat inkább elhatárolva látjuk. A perszakokra való taglalás élesebb kontúrokkal bontakozik ki. Ellenben az egyes perszakon belül azután a szabad cselekvés elve érvényesül. Ez ellenben könynyen alkalmat ad a feleknek a per késleltetésére. (Ennek ellenszereire majd később utalunk.) Mindezek alapján a továbbiakra fontos annak a megállapítása, hogy úgy az összpontosító, mint az elkülönítési rendszer alkalmazható, akár határnapos, akár határidős perekben. Bár az írásbeli pereknek inkább megfelel a koncentráció, a szóbelieknek pedig a szabad cselekvés elve; mégis mind a két rendszer keresztülvihető úgy a szóbeli, mint az írásbeli perekben. Amenyiben pedig a most mondott tételek állnak úgy az írásbeli, mint a szóbeli perekre, akkor mvnáí fokozottobb mértékben vonatkoznak ezek — a két elvnek együttes alkalmazása útján — a vegyes perekre.31) Törvényhozásunkban a szóbeliség a sommás eljárásról szóló 1893:18. tc.-ben (S. E.) jelent meg a. i. a dolgok logikai sorrendje folytán csak egymást követve, elkülönítetten szerepelhetnek, akár koncentrációról, akár elkülönítésről van szó. "-') Bacsó Jenő, A polg. perrendtartás tankönyve, 1917. Budapest, 96. o. s) Tóth i. m. 380. o. Az „elkülönítési szabadság elve" nem tévesztendő össze a Magyary és Helle által tárgyalt „perbeli cselekmények elkülönítésének elvével", amelyre nézve 1. a. 12. jegyzetet. w) Magyary i. m. 263. o. *°) Tóth i. m. 380. o. Ez az elnevezés szerintünk nem azonosítható a kétségtelenül rokon elgondolásból fakadó és hasonló elnevezést hordó „egymásutánság elvével". (Pri/ip der Reihenfolgc), amely szerint az írásbeli per nagyon el volt húzható, mivel előbb csak hézagosan előadott tényállás alapján folytatta a pert, a húzást-halasztást célzó fél és e cél szolgálatában csak fokozatosan egészítette ki a tényállást. Ez az elv az írásbeli perben az esetlegességi elv előtt uralkodott. (V. ö. Jancsó i. m. 363. o. 1. jegyz.) ") A most közölt összehasonlításhoz az anyagot Bacsó (97. o.), Magyary (i. m. 263. o.), Tóth (381. o.) és Jancsó (363. o.) már idézett müvei nyújtották.