Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A perbeli cselekmények koncentrációja a magyar perjogi fejlődés szolgálatában

(47) MISKOLCI JOGÁSZÍLET Í5 tételezettségi viszony határozza meg. Az a perszakasz, amelynek lebonyolítása fogalmi feltétele a más ügyletcsoportot tartalmazó perszakasz elvégzésének, szükségszerűen megelőzi azt, amely tőle feltételezve van9). Ennek a felosztásnak megfelelően a következő perszakaszok (perszakok)1") jelentkeznek a perben: perelőkészítés, peralapítás, perelhárítás, perlebonyolítás, érdemben való határozás és perorvoslás. A péralanynak cselekményét abban a perszakaszban kell teljesíteni, amelybe az célja és oka szerint tartozik. Ha ezt nem tenné, akkor késedelembe esik, amelynek következménye, hogy a későbbi joghatályos teljesítés lehetőségétől elzárják. Vagyis n praeclusio egyik fajával találja magát szemben. — Mindezeket összegezve tehát a perszakaszoknak, mint osztatlan, szét nem tördelhető szolgáltatási egységeknek kell megjelenniök. Vagy máskép fogalmazva: — a hasoncélú perügyleteknek a megfelelő perszakaszok, ban kötelezöleg összesítve, koncentrálva kell len. niök11). A perbeli cselekmények előbb felsorolt perszakaszokba való koncentrálásának a ténye, épp a perszakaszok osztatlanságából kifolyóan a perbeli cselekményeknek az eljárás megrövidítése céljából történő további ilyenirányú kötelező összesítését ezeknél a kapott peregységeknél már kizárta. — Itt tehát a perbeli cselekmények koncentrálására való további törekvés nem volt lehetséges. Ellenben az életviszonyok sürgető nyomása alatt a perjognak szintén a törvény által, de az előbbiekhez képest egészen más, elvi alapokon felosztott oly területein jelentkezett, ahol a ,,perszakaszok" osztatlansága még kizárólagosan nem állván fenn a perbeli cselekmények koncentrációjának fejlesztésére alkalom nyílott. És pedig a perbeli cselekmények további összesítésének nyomaival legújabban az egyik — a modern külföldi perjogi rendszerekhez is viszonyítva — legtökéletesebb perjogi intézményünknél: a pernek perfelvételi és érdemleges szakra való felosztásánál, a permetszés (oaesura) konstrukciójánál találkozunk12). Az 1911:1. t.-c. (Pp.) 191. §-ának harmadik bekezdése értelmében a törvényszéki eljárásban, ha a felek kölcsönösen beleegyeznek, sürgős esetben pedig az egyik fél kérelmére is, a bíróság az érdemleges *) Tóth i. m. 375. o. és köv. 10) Jancsö György, A rnagy. polg. perrendtartás rendszere kézikönyve c. munkájában (I. 348. o. 2. jegyz. és 190.) a „per szakai" gyanánt a fentiektől eltérően perlétesítési és perlefolyási szakot különböztet meg és az elnevezést ilyen értelemben használja. (Budapest, 1912, Athenaeum.) ") Tóth i. m. 377. o. 1J) Magyary Géza, A magy. polg. peres eljárás alaptanai (Alaptanok, Budapest 1898.) e. munkájában (103. o. és a már idézett müvében 261—262. o.; —- bár ez utóbbiban már nem olyan élesen kidomborítva) a permetszés intézményét a per szerkezetével kapcsolatban a perjogi alapelvek közt „a perbeli cselekmények elkülönítésének elve" elnevezés alatt az esetlegességi elvnek, tehát — ahogy később látni fogjuk — a perbeli cselekmények koncentrációjának, mintegy ellenlábasaként tárgyalja. A „perbeli cselekmények elkülönítésének elvét" Magyaryn kívül egyedül még csak Helle Károly (a debreeeni jogakadémián tartott előadásairól készített évszámnélküli jegyzet; Bef. Kollégiumi Könyvtár, 60. 0.) illeszti be a perjogi alap elvék közé a per alakjának a tárgyalása kapcsán. Jancsó álláspontja (i. m. 348. o. 3. jegyz. és 19. o.) szerint a pereaesura nem a per szerkezetének, hanem a perjog rendszerének a kérdése inkább, tehát nem igen illeszthető a perjogi alapelvek közé. tárgyalást a perfelvételi határnapon is megtarthatja. A törvény ezzel a rendelkezéssel el akarta érni azt, hogy a perfelvétel és érdemleges tárgyalás ne történjék meg szükségtelenül két különböző határnapon, vagyis hogy a bíróság ne tartson felesleges módon két tárgyalást akkor, amikor egy tárgyaláson is be lehet az ügyet fejezni. A törvény itten a perbeli cselekményeknek, mintegy „fakultatív" koncentrációját állította fel. A gyakorlatban azonban ez a lehetőségeket feltáró, de nem köteléző erejű rendelkezés nem érte el célját. Az alperes, aki sok esetben az eljárást késleltetni akarja, nem egyezik béle, hogy a bíróság az érdemleges tárgyalást a perfelvételi határnapon megtartsa és ha a bíróság az ügyet nem tartja sürgősnek, az érdemleges tárgyalást a perfelvételi határnapon nem tarthatja meg. Márpedig, ha a felek között pl. csak a jogkérdés vitás, vagy a bizonyítás okirattal halasztás nélkül megtörténhetik, nincs semmi szüksége annak, hogy a felek előkészítő iratokat váltsanak és az érdemleges tárgyalást a perfelvételi határnapon meg ne tartsák; vagyis a perbeli cselekmények elvégzését egy határnapra koncentrálva az ügy felett egy tárgyalás keretében kíséreljék meg a döntést. Ez az eljárást gyorsabbá és olcsóbbá teszi1')• Éppen ezért az 1930:34. tc. (Te.) 13. §-a kimondja, hogy: „A bíróság az érdemleges tárgyalást a perfelvételre bejelentett ügyek elintézése után a perfelvételi határnapon sürgősség esetén kívül is köteles meg. tartami abban az esetben, ha az érdemleges tárgyalás előkészítése nem mutatkozik szükségesnek".14) Itt nem állunk tehát egyébbel szemben, mint bizonyos feltételek mellett, amelyek a percaesura kétségtelenül hasznos jogintézményének az épségben való fenntartását kívánják biztosítani, a perbeli CSC. lekmények kötelező összesítésével. A törvény most már nemcsak lehetőséget kíván a bírónak nyújtani, hanem egyenesen kötelességévé teszi, hogy bizonyos esetekben a perbeli cselekmények kötelező koncentrálásával egy határnapon próbáljon meg dönteni. Talán már az előbiek során rámutattunk, de még nem domborítottuk ki elég pregnánsan azt a nézetünket, hogy a perbeli cselekmények kötelező csoportosítása bármilyen módon, akár a logika természetes sorrendjének a figyelembevételével, akár különböző mesterséges elvi elgondolások alapján történjék is — elsősorban csak akkor lesz igazán sikerültnek tekinthető —, ha ezáltal a kapott peregységek valóban osztatlanokká válnak, azonban oly módon, mikép a tagolás kiinduló pontját képező cél vagy az elérni kívánt jogintézmény amellett (helyesebben anná inkább) zavartalanul érvényesülhessen, illetve funkcióját betölteni képes tegyen. — A Te. 13. §-ának most ismertetett újításával, álláspontunk szerint, tulajdonképpen a caesura szülte perszakok most már oszthatatlan peregységekké váltak, amelyekben a perbeli cselekmények bármilyen irányban, vagy módon való további koncentrálása már kizártnak tekinthető. A további összpontosítás, u. i. a permetszésnek, mint jogintézménynek állagsérelme nélkül nem volna elképzelhető ; míg a törvény mostani új rendelkezése viszont ezt az egyik legjobban megépített perjogi ") Az 1930:34. tc. 13. $-ának miniszteri indokolása. ") Épp ezért a törvényszéki eljárásban erre a lehetőségre a Te. 10. }-a szerint a feleket már az idéző végzésben, figyelmeztetni kell abból a célból, hogy a netalán bekövetkező' koncentráció esetére az ügy érdemleges elintézésére is felkészüljenek.