Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A büntetőjogtudomány célkitűzései és taneszközei

(4í) MISKOLCI JOGASZÉLET 9 Az elsőben nyakig már benne vagyunk és nem-é rabszolgaság az, amit Németországgal vagy velünk tettek? A kibontakozás útja csak a világpolitikának a revíziója lehet. VI. Ha ebből a szétfolyó okfejtésből, amelyben a mai nemzedék csaknem valamennyi problémáját érintettem, eredményeket kívánok levonni, ezt a következőkben tehetem meg. A mostani nemzedék számára húsz század civilizációjának mérhetetlen gazdag eredményei állnak rendelkezésére, hogy a boldogulását megteremtse. i_ ennek a nemzedéknek mégis csak nyomor és szeu. üés jut osztályrészül. Bizonyos, hogy itt valami hiba van. Det hogy ez a hiba meg van, az kell, hogy tettre, nem pedig apathiara vagy kétségbeesésre ösztökéljen. Ezt a hiua meg kell keresni és kiküszöbölni, hogy a mai nemzedék átvehesse háborítatlan birtokába azokat a gazdag eredményeket, amelyekhez fogható örökséggel egy előtte itt járt nemzedék sem rendelkezett, s a jövő prosperitásának megvesse tartós alapjait. A nemzetgazda a baj okát a termelés és fogyasztás megzavart egyensúlyában keresi. A politikus a jelszavak és doktrínák káoszában látja azt a ködöt, amelyben az emberiség eltévedt: a szocialista a kapitalista berendezés ellen fordul, az idealista a népek közt elmérgesedett gyűlölködésben látja a kor antikrisztusát, a filantróp a nyomor törvénytelen gyermekének: a bűnös szenvedélyeknek elszaporodásában, a moralista az erkölcsi világrend megingásában, a teológus a vallásos hit elfakulásában. Egyikkel sem kívánok szembeszállni. Mindegyik a következményt cseréli fel az okkal. Mindnek igaza van a maga szempontjából, de egyik sem találja meg a lényeget. Az igazsághoz akkor jutunk el legközelebbre ha talán azt mondjuk, hogy a háború előtti ember túlélte magát, túlélte magát gondolkozásban és célkitűzésében. Ez az ember a francia forradalommal született, arculatának minden vonása az individualizmust tükrözte. Egyéniségének teljes kielégítésére törekedett, céljainak és érvényesülésének alárendelt mindent. Vallásból, erkölcsből annyit tartott meg, amennyi nem akadályozta céljai elérésében. A haldásról azt tartotta, hogy elégséges, ha az csak a technika terén terjeszti ki a civilizációt a földre, amelyet vasutakkal hálózott be, a tengerre, ahol hajóit járatta, a levegőre, amelyet villamos drótokkal fogott össze és repülő gépekkel hasított szét, azt< hitte eleget tett annak, amit a haladás követelménye elébe szabott. Egy percig sem merült fel benne a kétely, vájjon lehet-é haladásról beszélni, ha a népek millióinak nem tudja megadni az emberhez méltó existentiát. Nem merült fel benne a kétely, hogy az individualizmus, a szabadság utáni vágy, az egoizmus, a liberalizmus csak úgy emelheti fel az embert a magasabb problémák megoldásáig, ha az egyéniség kicsapongó hajlamait a morál korlátai közé szorítja, ha a jog mellé megkeresi a kötelességet, ha az egoizmus mellé a humanizmust társítja, ha önmagával szemben fegyelmezettebb és ridegebb ethikát érvényesít. Egy ilyen önző, individualista szabadelvű felfogás vezethette az emberiséget egy nyugodtabb stagnáció korszakában, amikor a világot mozgató nagy eszmék már elvégezték reformáló munkájukat és dogmákban megszilárdulva, a parlamentárizmus, liberalizmus és gazdasági szabadság lobogója alatt az emberiség hajója egy szűk csendes öbölbe hajózót De amikor a világháború felkavart szele az emberiség hajóját a szabad tengerre űzte, a régi hajó tarthatatlan alkotmánynak bizonyult, melyet gyenge kezű kormányosa, a háború előtti ember, nem tudott többé kiszabott célok felé kormányozni. A háború utáni ember előtt nagy és új problémák meredtek, amelyekkel szemben gyengének és tehetetlennek bizonyult azzal a lelki felszereléssel, amellyel útra indult. Az ellenséges végtelen szemlélete lelkében az elveszettség érzetét ébresztette fel. Nagyban és egészben az az átalakulás, amelyben élünk,, az anyag és az eszme örök harca. Nem kétséges, hogy ebben a harcban az eszme marad felül. JSokan az anyag és az anyagiasság elhatalmasodásában látják a bajok forrását. Pedig nem az anyagban van a hiba, hanem a szellemben. Egy új közszeilemnek kell megszületnie, mert az a közszellem, amely egy elmúlt kor örökségeképpen maradt itt, erőtlen és kiélt és a mostani kor megnagyobbodott materiájának problémáival megbirkózni nem tud. Innen a bajok és válságok. Ez az új köszellem több humanizmust, több szociális gondolatot és kevesebb spekulációt és önzést kíván, erősebb szolidaritás érzetét, több fegyelmet és alárendeltséget a kor eszméivel szemben. Ez az új közszellem játszva fog tudni megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyek ma reánk nézve megoldhatatlanoknak látszanak. Ennek a közszellemnek a megteremtésére kdi. szolgálatba állítanunk minden erőt és minden tehetséget, mert csak ennek a közszellemnek a szárnyán emelhetjük ki a világot mai elesettségébői. Mikszáth Kálmán. XA büníeíőjogíudomány célkitűzései és taneszközei I. Bármennyire is öncélt képez a tudomány és a tudományos kutatás, ezek a gyakorlati vonatkozásokat nem nélkülözhetik. Bár a tudomány feladata elsősorban az igazságnak a keresése, az a gyakoriau célokat is szolgálja. Ezek a tételek természetesen a büntetőjogtudományra is állanak. Itt azt, hogy az elmélet és a gyakorlati élet egymásra vannak utalva, ma már senki sem vonja kétségbe. Valamely tudományszak létjogo sultságáról éppen az által tehet tanúságot, hogy olyan tudományos célokat tűz maga elé, amelyek a gyakorlati követelményeket is szolgálják. A büntetőjogtudománynak erre ma különösen bő alkalma nyílik. A világháborút követőleg majdnem mindenütt emelkedik a kriminalitás és e közben a problémáknak hosszú sorát veti fel, amelyek megoldása egyaránt tudományos és gyakorlati célt is szolgálnak. A gyakorlati élet bennünket lépten-nyomon arról győzhet meg, hogy a legszebben megkonstruált büntetőjogi tényálladékok és a legkitűnőbben megszervezett büntető igazságszolgáltatás által sem tudjuk annyira leküzdeni a kriminalitást, mintha a kriminalaetiologia jól bevált metódusaival igyekezünk a bűnözés okait felderíteni és ezek hatását megfelelő