Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A büntetőjogtudomány célkitűzései és taneszközei

10 MISKOLCI JOGASZÉLET (42) szociálpolitikával ellensúlyozni és ha igyekezünk a büntetéseket jól, szakszerűen, eredményesen végrehajtani. Talán éppen ezeknek a szempontoknak a segítségével magyarázhatók meg azok az eltérések és ellentétek, amelyeket a büntetőjogtudomány művelése tekintetében Európa és Északamerika közt találhatók. Az elméleti szempontokra inkább hajló európai büntetőjogászok elsősorban a fogalmak megkonstruálását, kiépítését, a közöttük jelentkező összefüggések felderítését, a jog alapelveinek kikutatását és hasonló merő elméleti vonatkozású kérdéseknek a tisztázását viselik szívükön. Ezzel szemben az erősen gyakorlati érzékű északamerikai büntetőjogászok főképpen azon problémák boncolgatását karolják fel, amelyektől gyakorlati eredmények várhatók és amelyek eredményeivel az emberi élet tökéletestését mozdíthatjuk elő. Talán éppen ezek a törekvések eredményezik Északamerikában azt, hogy ott annyira favorizálják a kriminalaetiológiai kutatásokat és vizsgálódásokat, amelyektől értékes gyakorlati eredmények várhatók. Ezen látszólag ellentétes törekvések között az igazságot talán a középen, a két ellentétes törekvés kiegyenlítésében, egy közvetítő felfogásban kellene keresni. Míg az európai elméletben és irodalomban túlzott elméleti spekulációval, mesterkélt, a gyakorlati életbe sokszor alig átvihető konstrukciókkal találkozhatunk, amelyek sokszor bizony nem szolgálnak gyakorlati célokat, addig az északamerikaiak meg viszont némelykor a másik végletbe esnek és éppen a gyakorlati élet szempontjait kívánván mentül nagyobb mértékben szolgálni, abba a hibába esnek, hogy gyakorlatilag tagadhatatlanul fontos, de alig megoldható problémák tisztázását erőszakolják, eddig eredménytelenül, mint például amikor az ú. n. eugenetikái törekvések segítségével a jövő generáció bűnözésének méreteit és irányát szeretnék kedvezően befolyásolni. A most érintett szempontokat figyelembevéve, a Düntetőjogtudomány reális célkitűzéseit a következőkben keresnők: 1. A bűnözés nem abnormális, hanem normális társadalmi jelenség lévén akárcsak a betegségek, kriminalitástól mentes társadalom éppen olyan kevéssé képzelhető el, mint ahogy minden közületben mindig és mindenhol betegségekkel is találkozunk. Bár a kriminalitás iránya és nagysága, a bűntevők által elkö vetett bűncselekmények száma és súlya mindig változó és az egyes jogterületeken eltérő és egymástó különböző lesz, bármennyire is ezen a társadalmi jelenségen az egyéb közviszonyok, kulturális jelenségek, gazdasági viszonyok hatást fognak kiváltani, mégis a lényeg, a kriminalitás ténye nem fog változni. Ezt igazolják a történet tanulságai, valamint a legrégebbi bűngyi statisztikai adatgyűjtések eredményei is; a legrégibbek e tekintetben talán a francia bűnügyi statisztikai adatgyűjtések, amelyek több mint száz év előtti időből valók és ezen hosszú időszak során a kriminalitásnak aránylag csekély változását mutatják. A célkitűzés e tekintetben tehát csak az lehe; hogy a kriminalitás csökkentésére és súlyának enyhítésére (például az erőszakos cselekmények meggátlására) törekedjünk. 2. Ha már most ezekből a tényekből indulunk ki további szemlélődéseinknél és az alapvető büntetőjogi alapfogalmaknak a legutóbbi évtizedekben mutatkozó fejlődéstörténetét vesszük szemügyre, úgy lényegbe vágó eltérést vagy haladást alig találunk. Bár kockázatos vállalkozás lenne e téren jóslásokba bocsátkozni, a fogalmak tana terén alapvető változásokat és a gyakorlati életben is lényegesen kiható eltolódásokat alig remélhetünk. 3. Utaltunk már fentebb is arra, hogy a bűnözés elleni küzdelem gyakorlati eredménye főként attól függ, vájjon 1. sikerül-e felkutatni és megállapítani a kriminalitásra befolyást gyakorló tényezőket és 2. tudunk-e a bűnözők különböző osztályaival szemben megfelelő represszív eszközöket találni és alkalmazni. Az első kérdéskomplexum tisztázása a kriminalaetiológia feladata. Amennyire értékesek is a kriminalszociológiának a nagy tömegek megfigyelése alapján, a kriminalstatisztika segítségével végzett kutatásai és tett megállapításai, hiszen ezek vezettek sok, a bűnözést mérséklő szociálpolitikai intézkedésre (például a gyermekek és fiatalkorúak erősebb gondozására), any_ nyira — ha értékesek is, mégis — bizonytalan alapon mozognak eddig a kriminalanthropologiai vizsgálódások, amelyeket annak idején Lombroso kezdeményezett; a helyzet e téren az, hogy eltekintve a kornak és a nemnek bűnügyi aetiológiai kétségtelen és a tömegmegfigyelések segítségével elég pontosan megállapítható befolyásától, a legtöbb idevágó probléma (például a bűnözési hajlam átöröklése, stb.) tekintetében a vizsgálódásoknál a kezdet kezdeténél sem jutottunk tovább. A célkitűzés e tekintetben csak az lehet, hogy kizárólag a törvénymegfigyeléseken felépülő, tehát az ú. n. nagy számok törvényének érvényesülése mellett megállapított eredményeket fogadhatjuk el bizonyítottaknak. Itt tehát a bűnügyi satisztikának is tág működési tere nyílik. A többi kutatások a legnagyobb fenntartással kezelendők.1) 4. Ezek a kutatások végeredményben arra vezetnek, hogy a bűntetteket osztályozni kell és hogy az egyes osztályokkal szemben eltérő bánásmódot, másmás represszív eszközt kell alkalmaznunk. Bár e tekintetben a kutatók és a törvényhozások még távolról sem tudnak végleges megállapodásra jutni, mégis a kriminálpolitika és poenologia sok szép és értékes eredményt mutat fel. De mi legyen e téren a további célkitűzés? Az első feladat az lenne, hogy bűntettesek osztályozása tekintetében a vita lezárható legyen; bár erre maholnap kevés a remény, mégis bizonyos kérdések tekintetében a nézetek eléggé egyezők, t. i. az abnormális és normális bűntetteseknek szembeállí tása, az utóbbiaknak sorában pedig a megrögzött visszaeső bűntevők, a közveszélyes munkakerülők, fiatalkorúak és viszont a többi, kisebb veszélyt magokban rejtő osztályok (első ízben bűnözők, alkalmi bűntettesek, stb.) szembeállítása tekintetében. A kriminálpolitika, a poenologia és a börtönügy művelői és az ő nyomukban a törvényhozások megegyeznek abban, hogy a normális bűntevők egyes osz') A most folyó kriminalanthropoilogiai .kutatások tekintetében utalunk a következőkre: Szerző, Ujabb kriminalanthropologiai kutatások és adatgyűjtések, Miskolci Jogászélet, -1 (1928.). évf. 108. old. — Szerző, Ujabb kutatások a bűnözési hajlani átöröklése tekintetében, Miskolci Jogaszélet, 7 (1931). évf., 9. old.