Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A mai nemzedék problémái

6 MISKOLCI J 0 GASZÉLET (38) Magyarországon a politikai viszonyok állandó nyugalmi állapotot mutattak s ezzel a ,,quantité negligeable"-nek tartott Magyarország egyre nagyobb súllyal léphetett fel a nemzetközi politikában. Hiába követtek el mindent a katonai ellenőrzés és leszors' eszközeinek minuciózus végrehajtásával és szomszédainknak állig való felfegyverzésével abban az irányban, hogy a magyar nemzet szavának erkölcsi súlyán kívül más nyomtéka ne lehessen, mégis az következett be, hogy Magyarország mint politikai tényező egyre erősödött és nagy és hatalmas nemzetek igyekeztek barátsági szerződéseket kötni velünk. Hiába volt minden, hogy a megszállt területeken lakó magyarságot nyelvéből, kultúrájából és anyagi vagyonából expropriálják, ez a magyarság puszta erkölcsi és szellemi erőinél fogva olyan megoldhatatlan problémát alkotott a területén és javain osztozkodó államok számára, hogy ezeknek minden erejét lekötötte és végül is oda szorította őket, hogy a magyarsággal szemben követett politikájukat gyökeres revízió tárgyává tegyék. Ez a trianoni mérleg más szaldót mutatott a papíron és más szaldót az életben. Az eltelt tíz év petrspektívájában a magyar nemzet megfellebbezte a trianoni ítéletet ahhoz a fórumhoz, ahol a népekben rejlő erkölcsi erők és értékek a perdöntő bizonyítékok. A magyar nép megfellebbezte a trianoni ítéletet az Élet fórumához és — megnyerte prét. Ha még az ítéletet nem is hidették ki. Mi van ebben az ítéletben? Ebben az ítéletben csak az lehet, amit az Élet mutat a Trianon óta eltelt 10 év prespektívájában. Ha végigtekintek azokon a történelmi erkölcsi tényezőkön, ameiyeit a nemzetek számára a jövő prosperitását biztosítani szokták, egyetlen egy olyan momentumot se találok, amely meggyengíthetné azt a meggyőződésemet, hogy a magyar nép még nem fejezte be hivatását. Még nem élte ki magát; erkölcsi, szellemi, történelmi erői még nincsenek kiszikkadva, még mindig tartalmaz értékes új rétegekéi, amelyek friss ereje a nemzeti munkába bekapcsolva, a nemzet hivatásának új célkitűzéseket és feladatokat jelölt meg. Amíg ilyen erőforrások fölött és egészséges rétegek fölött rendelkezik, fennmaradása az emberiség haladása szempontjából vitathatatlan értéknek minősítettik. Ezt mutatja a trianoni mérleg az Élet megvilágosításában! Ezen a téren sincs okunk kétségbeesni. Nekünk azonban minden alkalommal kell hangoztatnunk, hogy minket halálos sebbel küldtek el Trianonból és ha volt bűnünk Európa előtt, az az volt, hogy nekünk ezért egy csepp kedvünk sem volt meghalni, de éltünk, álltuk a küzdelmet és csak akkor estünk térdre, amikor a világválság következtében a világ más, nagyobb és hatalmasabb nemzetei is földre roskadtak. Hogy ez így történt, ez sem a mi gyengeségünket mutatja. Ez is a mi erőnk mellett szolgáltat új bizonyítékot. Hogy ez így történt, abban van szerencse is a szerencsétlenségben, mert ha mi előbb, a világválság kitörése előtt törünk össze, amint az várható volt, a világ népei temetetlenül dobtak volna ki Európa országútjából s még könnyet sem ejtettek volna érténk. Ezért nem szabad lebecsülnünk a Trianon óta eltelt tíz esztendőnek emberfeletti küzdelmeit és sikereit, amelyek elsősorban annak a nagy magyar államférfiúnak a nevéhez fűződnek, akit ma sokan, kisméretű politikai ellenfelei, oly nagyon szeretjének megkövezni. Számunkra ez a tíz esztendő egy gazdag politikai tőke, amely a mi életképességünk mellett, kétségbevont államalkotóképességünknek és nemzeti erőforrásainknak bizonyítéka. Ha ennek a tíz esztendőnek egyik vagy másik eredménye nagyon sok áldozatába került is a nemzetnek, az eredmények csak a maguk összességükben és nem egyénenként állíthatók a Történelem mérlegserpenyőjébe, ahol azok a magyar nemzet javára billentik a történelmi igazság mérlegnyelvét. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezt a gazdag erkölcsi és politikai tőkénket a politikai szenvedelmek hatása alatt elsikkaszszák. Ez olyan történelmi hiba volna, amelynek büntetése joggal a mi nyakunkra esik vissza. Most, amikor a szűklátókörű soviniszta francia politika részéről megtörtént a történelmi jelentőségű kezdeményezés, hogy jóvátétessenek azok a súlyos bűnök, amelyeket Középeurópával szemben elkövettek s amikor Franciaország beismerésben van, hogy amit csinált, azt rosszul és igazságtalanul csinálta, a mi részünkről is erőteljesebben és határozottabban kell érvényesülni egész politikánkban a revízió követelésének, decsak olyan revízió követelésének, amely a mi megélhetésünket biztosítja; amely igazságot szolgáltat a jogtalanul elnyomottaknak; amely a dunai népek összefogását nem úgy akarja megvalósítani, hogy az egyik nemzet a börtönablakon át nyújtsa bilincsbevert kezét az állig felfegyverzett porkoláb nemzet felé; hanem amely a szabadság napja alatt egyenlő feltételek közt, egymás kölcsönös megbecsülésében a történelmi igazságosság- verőfényében történik meg. A magyar válság másik problémája a magyar föld terményeinek értékesítése. Ez összefügg a világgazdasági válsággal, de összefügg Trianonnal is, mert a magyar búza értékesítési lehetőségeit megszüntette. A magyar kereskedelem és ipar válsága a magyar föld válságának függvénye, mert ha a magyar búza világparitási ára 20—22 pengő volna és nem 8—9, itt nem volna semmi baj. Kishitűség volna azt állítani, hogy ez a probléma megoldhatatlan. Ennek azonban az előfeltétele egy olyan helyzet megteremtése, amely a magyar föld terményeinek Trianonnal elvett értékesítési lehetőségeit nagyrészben visszaadja, egy olyan gazdasági légkör megteremtése, amelyben a gazdasági kérdések és problémák eldöntésénél nem a politikai szempontok és a hatalmi kérdések viszik a vezérszót: egy olyan termelési rendszer bevezetése, amely szakít az autarchikus gazdasági gondolattal, amelynek túlhajtásai a világválság hatásait egy gazdasági élet-halálharc nyomoruságával tetézték, hanem ehelyett a gazdasági szolidaritás gondolatát helyezik a kérdések megoldásának tengelyébe. Amikor pedig a magyar válság sarkpontjául a revízió követelését és a magyar föld problémájának a megoldását jelöltem meg, ezzel nem azt akartam mondani, hogyha ezt két nagy kérdést sikerül majd dűlőre juttatni ,ezzel minden kérdést és minden bajt megoldottuk. De még kevésbbé kívántam ezzel azt mondani, hogy miután ennek a két problémának a megoldása ma még nem esik a kezünk ügyébe, magyar államférfinak, bármekkora méretű legyen is, nem áll hatalmában a gyökeres és végleges megoldás útjára lépni, tehát helyezkedjünk a passzivitás állás-