Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A mai nemzedék problémái

(37) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 gyúlás csak ezeknek a problémáknak a megoldásán keresztül következhetik be Európára. Hogy ezekben a kérdésekben útban van egy jobb belátás felülkerekedése, ez nem vitás. Nap.nap mellett merülnek fel tervek és megoldási módok, amelyek azt célozzák, hogy a háborús adósságok és a jóvátétel mértéke a világ mai megzavart gazdasági helyzetéhez alkalmaztassák, mert enélkül a bizalom az európai államok közt soha helyre nem állhat s gazdasági stabilitásról beszélni nem lehet. Enélkül pedig, amit Európa épít, csak futóhomokra van építve. Ezek a tervek azonban ma még nem viselik magukon az őszinte politikai megbékülés aranypróbáját. Az egyenlő elbánás, az egyenlő mértékkel mérés és a politikai-hatalmi szempontoknak teljes kiküszöbölése a gazdasági problémák megoldásánál adhatja csak meg egy ilyen kezdeményező lépésnek a teljes igazságosság látszatát, amely nélkül nem számíthat arra, hogy a lelkekben előbbre vigye a megnyugvás gondolatát. Éppen ezért ahogyan ezek a tervek keletkeztek és nyomukban a világra öröm és bizakodás áradott, ép oly gyorsan ki is multak és maguk után keserűséget és elkedvetlenedést hagytak. Az emberiség pedig vergődik tovább, tehetetlenül egy labirintusban, amelyből kiutat találni nem tud. Amilyen szánalmas és tragikus ez a vergődés, még sem kétségbeejtő. Ennek a labirintusnak az egyik fala papírosból van: papírosból, amelyet a békeszerződésekkel a tudatlanság, rosszakarat és elfogultság emelt. Amíg azonban a nemzetek közt Európában a bizalmatlanság és gyűlölködés viszi a vezérszót, éppen azok a nemzetek nem nyúlhatnak ezekhez a papírfalakhoz büntetlenül, amelyek legtöbbet szenvednek miatta. Nézetem szerint elérkezett az idő, hogy ebben az irányban határozott és aktív kezdeményezés történjék, mertj egy percig sem tudom elhinni azt, hogy józan és rendkívüli képességekkel megáldott emberek a világot pusztúlásba engedjék rohanni. Ma még egyik vagy másik állam érdeke egy szűklátókörű sovinizmus szemszögéből nézve nagyobbnak látszhatik egyik vagy másik államférfi előtt a világ megmentésének érdekénél; ma még lehetséges, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldásánál altruizmus és önzés; koncessziók és áldozat megkülönböztethetők, de egyre erősebben tör fel a világ gondolkozásában az az igazság, hogy ha a világnak vezető államférfiai nem tudják az emberiséget kivezetni mai kétségbeejtő helyzetéből és abból a katasztrófából, amely reája szakadt, ha egy állam sem nyúl kellő időben a jobbik eszéhez, egyik sem fog menekülhetni a katasztrófából, amely reászakadt, legyen az bár ma a legnagyobb, leghatalmasabb, legizoláltabb. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása már nem nagylelkűség, nem kien_ gesztelődés, nem engedékenység kérdése, amelyet a győztes gyakorol a legyőzöttel szemben, hanem a nemzetek szolidáris akciójának a kérdése a világ megmentése érdekében. IV. Ennek az európai válságnak egy kis szigete a magyar váság. Nagyban és egészben függvénye, sok tekintetben könnyebb természetű, más tekintetben súlyosabb lefolyású és katasztrofálisabb kimenetelű. Ennek a válságnak a tengelyében a trianoni béke áll, amely Magyarországot tervszerűen kívánta életképtelenné tenni. A válság másik fókusza a magyar földmívelés válsága, amely az ország főfoglalkozási ágát sújtotta le. A magyar válságnak legsúlyosabb tünete az, hogy a lelki tényezők sokkal erősebb mértékben kerítették hatalmukba az embereket, semmint azt maga a gazdasági válság indokolttá tehette volna. A magyar nép súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül; ez sokat megmagyaráz. Nem lehet csodálkozni azon, ha a fokozatosan jövő csapások hatása alatt a magyar népen a fatalizmus érzése vett erőt: hogy hiába minden törekvész és akarat, a veszedelem el nem hárítható. Ez az állapot kész prédája az agitációnak és előfutára a kétségbeesésnek, amely a lelki egyensúly megbomlásához vezethet. Az emberiség végzetes nagy tragédiáit mindig a lelki dekompozició idézte fel. A magyar népnél, amely már végigment egy ilyen tragédián, különös súlyt kell helyeznünk a lelki egyensúly megőrzésére s a felvilágosítás minden eszközével el kell oszlatnunk azt a ködöt, amelyet a lelki válság borított az elmékre. Éppen ezért a magyar válsággal kapcsolatban a lelki zavar egyes momentumaira külön és részletesen kívánok kitérni. Csak egy ilyen lelki zavar elhomályosító hatásának tudhatom be azt, hogy a politikai szenvedelmek felajzott izzó hangulatában a válság okainak hangoztatásakor a mai siralmas helyzetünk fővádlottját, Trianont, következetesen elmulasztják a vádlottak padjára ültetni. Ez súlyos történelmi hiba. A mai súlyos helyeztünknek egyik legfőbb, ha nem is egyedüli vádlottja az a békekötés, amely az országot megfosztotta életfeltételeitől. Amikor a békefeltételeket megállapították, a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint arra törekedtek, hogy Magyarországnak olyan határokat hasítsanak a térképen, hogy a megmaradt országcsonk egy forrongó tűzfészekké, gazdasági egysége pedig a gazdasági élet torzképévé váljék. Az elszakított részek magyarságát a szárazra vetett hal szerepére szorították, hogy vergődjön és lassan elpuszuljon. Stratégiailag olyan határokat adtak nekünk és a védekezés minden eszközétől olyan mértékben fosztottak meg, hogy a magyarnak maradt magyarság mint „quantité negligeable" kész prédája legyen minden kalandos törekvésnek itt a Dunavölgyében. Tetejébe nyakunkba varrták a jóvátételt és azokat a gazdasági terheket, amelyek mindig módot és alkalmat szolgáltathattak a magyarsággal való keményebb fellépésre, ha esetleg a Trianonban sújtott ország váratlanul erőre tudna kapni. Ez a trianoni mérleg egyik oldala, amelyet a békét diktáló nagyhatalmak írtak elő Magyarország sorsául. Most nézzük, mit mutat a mérleg másik oldala, amelybe az Élet írta be a maga igazságait. A megmaradt országcsonk életben maradt, sőt lépést tudott tartani a kulturális, gazdasági és technikai haladás terén azokkal a szomszédos államokkal, amelyeket minden jóval bőségesen elláttak ugyancsak Trianonban. A tűzfészeknek szánt ország nem szándékozott újabb felfordulások martalékává válni, sőt Európa államai közül legelsőnek irtotta ki a forradalom és ellenforradalom minden maradványát. Amikor Európa legtöbb államában a diktatúrához kellett folyamodni, hogy a forradalmi felforgatás különböző elemeivel a rend érdekében felvehessék a harcot, a tűzfészeknek szánt