Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A mai nemzedék problémái

MISKOLCI JOGASZÉLET (36) bizalmi válság hatásait összefoglalva, azok a következőkben mutatkoztak: a hitelélet elsorvadt, a tőkék egészségtelen menekülése az egyik államból és ugyancsak egészségtelen, mert meddő felhalmozódása a másik államban, a vállalkozási kedv és lehetőség teljes megszűnése és ezek nyomában fellépett olyan munkanélküliség, amilyenre még példa nem volt, szorosan összefüggtek azzal, amit bizalmi válságnak neveztünk. Ezeknek a jelenségeknek nyomában járt egy olyan lelki zűrzavar, elkeseredés, elszegényedés és a gondolkodásnak és erkölcsnek olyan elfajulása, amely újabb és az eddigieknél is sokalta veszedelmesebb katasztrófával fenyegeti az emberiséget. A gazdasági és bizalmi válság felépítményekép egy nagy lelki — bízvást nevezhetjük — forradalmi válság kezd a mai világhelyzetből kialakulni. Itt már teljes mértékben előtérbe lépnek a válság felidésésében és egyben megítélésében a lelki momentumok. Itt történik az a bifurkáció, amelyet úgy fejeznek ki, hogy a válság egyszerre két helyen pusztít: mondjuk a földszinten, a gazdasági élet területein, ahol útját az összeomlott gazdasá; alanyok milliói jelzik és — a hasonlatot megtartva — az emeleten az emberi élet magasabb sféráiban, ahol az emberiség gondolkozó sának józanságát kikezdi, összezavarja a fogalmakat és eszméket, az embert kivetkezteti ethikus természetéből, a lelkeket forradalmasítja, s összeomlással fenyegeti az emberi kultúra és civilizáció valamennyi eredményét. A válságnak ez a kettőssége, amely egy időben és egy térben folyik le, a válság hatásait fokozza, a menekülést látszólag lehetetlenné teszi s az emberiség sorsát egyik legnagyobb átalakulási korszakába sodorta. Ez adja magyarázatát annak, hogy a válság megítélésénél a lélektani elemek ép oly fontosak, mint maguk a gazdasági okok. Ez adja egy további magyarázatát annak, hogy a válság keletkezését nem csupán gazdasági természetű okok, vagy azok halmozódása idézte fel, de ezek mellett lélektani okok és politikai okok és ezek halmozódása fokozta és ezek összekeveredése a gazdasági természetű okokkal életre hívta és olyan jelentőségűvé avatta a mostani forradalmi válságot, hogy az joggal a mai nemzedék létproblémájának tekinthető. III. Nagy vonalakban ezekben vázoltam a világválság képét. Habár hatásaiban összefonódva jelentkezik, a világválságnak egy részét, mint Európai válságot külön kell vizsgálat alá vennünk. A világválság legkritikusabb helyzetbe ugyanis Európát hozta. Itt a békeszerződések gyökeresen felforgatták a helyzetet, s végeredményben beoltották Európába a halálos betegség csiráját. Az a depresszió, amely Amerikából indult ki s amely a gazdasági válság megindítója volt, soha sem tudott volna annyi millió existentiát a földre sújtani, ha útjában nem vonul végig egy olyan földrészen; Európán, amelyet egy szüklátkörű politika gyűlölködése, önzése és bizalmatlansága a pusztulás szélére sodort. Itt érkeztünk el a mai bajok gyökeréhez: a páriskörnyéki békéhez. A győztes hatalmak egy napról a másikra szinte váratlanul és előkészületlenül kezükbe kaparították a világháború győzelmi pálmáját és neki fogtak Európa átalakításához. Hatalmi mámorukban legelőször is összetévesztették a békét a büntető expedícióval s azt hitték, hogy Európa a háború után olyan gyarmati területté vált, mint a Mahdi birodalma, vagy a Riffkabilok országa, ahol egy Kitchener vagy egy de Lyautey fegyverrel kényszerítheti fel a hódító akaratát és érdekét. A békeszerződés szerkesztését összetévesztették a teremtéssel s nemzetteremtő munkájukat a történelem és echika rombolásával kezdték meg. A mult század egy nagy diplomatája az elszászi kérdést nagy tyúkszemhez hasonlította Európa testén. Ezt a tyúkszemet úgy vágták ki, hogy egész Európa vérmérgezést kapott tőle. Ugy fogtak hozzá az új Európa megteremtéséhez, hogy nem számoltak sem természeti, sem gazdasági adottságokkal, sem a népek és nemzetek önérzetével és kitéphetetlen érzelmeivel, hanem végrehajtottak nagy horderejű gazdasági és politikai változásokat a szent tudatlanság és tájékozatlanság jegyében, alantas ösztönök és a bosszúvágy indulatainak parancsszava szerint. Azoknak a bajoknak, — nyíltan megmondhatjuk — amelyek ma már Európát marcangolják, a forrása nem a háború, hanem a béke. Felbontottak nagy és hosszú történelmi korszakokban eggyé olvadt gazdasági egységeket: tízezer kilométer új vámvonalat állítottak fel s ezeket olyan magasra húzták, mint aminők voltak a kínai falak, hogy azokon többé a józanság és értelmes belátás át ne hatolhasson. Állandósítottax a nemzetek közt az ellenségeskedést, amely az egészséges és megindokolt árucserét új, még ki nem próbált irányokba terelte; kényszerítettek államokat természetellenes gazdasági viszonyok folytatására s előmozdították, hogy az új egységek, amelyek elhelyezkedésüket megtalálni nem tudták részint ambícióból, részint politikai kényszerűségből, részint túlhajtott imperialista szempontokból autarchikus mikrokozmoszokra szakadozzanak, amelyek magukat, izoláltságukban, kereskedelmi korlátozásokkal védték s ezen törekvésükben a nemzetközi kereskedelemre elviselhetetlen béklyókat raktak. Hogy ebből a világcivilizációi fenyegető nagy bajok lesznek, az aligha lehetett vitás kérdés. Mikor azonban az első bajok itt mutatkoztak, a védekezés első gondolatát ugyanaz az önzés, bizalmatlanság és rövidlátás sugalmazta, amely a békeszerződéseket létrehozta. Ez csak a bajok fokozásához járult. A nemzetek arra törekedtek, hogy a mutatkozó bajok hatásait saját területükről más országterületére tolják át. Erre rendelkezésükre álltak a kereskedelmi, pénzügyi és politikai eszközök: a vámtarifák emelése, a kiviteli korlátozások és beviteli tilalmak, a hitelmegszorítások, a jóvátételi kérdések és háborús adósságok nyitvahagyott problémái. Ezek alkalmasak lehettek a bajok színterét egyik országból a másikba áttolni de semmikép sem voltak alkalmasok a bajok orvoslására. Azok az államok, amelyek ekkép a bajokat nyakukba kapták, ugyanezen eszközökkel, mint represszáliákkal, azokat kamatostul visszahárították oda, ahonnan kapták. Ez azután oda vezetett, hogy a bajok színtere állandóan változott s közben a világ egyre betegebbé és nyomorultabbá vált. Ezeknek a bajoknak a tengelyében a békekötések és a békekötésekben stipulált jóvátételi fizetések és a háborús adósságok szerepeltek. Az orvoslás és gyó-