Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A főkegyúri jogról

(3) MISKOLCI JOGASZfiLET 3 házhatalmi tevékenysége nem konveniál, — annak gyakorlásától a királyt eltilthatja. De az egyházjoggal ellentétes pozitív tartalmat nem adhat annak a jogkörnek, amely nem tőle származik, amely egy idegem, szuverén jogrend része, s amelytől — mint létalapjától — lényegének megsemmisítése nélkül el nem szakítható. A nemzet tehát nem forrása a főkegyúri jognak, s az egyházjoggal ellenkező módon nem is rendelkezhetik vele. Hanem igenis a nemzet a forrása annak az engedélynek, mely szerint a király a katolikus egyházkormányzatban a főkegyúri jog gyakorlása révén résztvehet, s e tekintetben a nemzet valóban szuverén, s így a már megadott engedélyt is bármikor visszavonhatja. Anélkül, hogy belebocsátkoznánk annak a kérdésnek vizsgálatába, vájjon a II. Szilveszter pápa által Szent Istvánra ruházott apostoli követi jogkör csupán Szent István személyére volt-e korlátolva, vagy királyi utódaira is átszálló jogként adatott-e? — tényként leszögezhetjük, hogy későbbi királyaink Szent István apostoli követi jogkörének egy részét — főkegyúri jog elnevezés alatt összefoglalva — állandóan gyakorolták. S habár a magyar király címében ma is előforduló apostoli jelző, s a királynak az a ma is érvényesülő kiváltsága, hogy ünnepélyes alkalmakkor a keresztet egy püspök viszi előtte,") nem minősíti a királyt egyházjogi értelemben vett apostoli követté, mégis az apostoli követ jogállása az, ami a főkegyúri jogot gyakorló magyar királynak az egyház fejéhez való viszonyát jellemzi. Vagy másképpen kifejezve: a főkegyúri jogot gyakoroló magyar király egyházjogi viszonya a kat. egyház fejéhez ma is ugyanaz, mint volt a főkegyúri jogkörnél jóval szélesebb apostoli követi jogkörben tevékeny Szent István jogi viszonya a római pápához. A pápa által a királyra ruházott egyházhatalmi jogosítványok az átruházás következtében nemcsak nem függetlenültek az egyháztól, s az egyház fejétől, hanem ellenkezőleg, a főkegyúri jogot gyakorló király éppen ezáltal az egyház szervévé, a pápa jogkörét gyakorló apostoli megbízottá lett, aki az őt illető egyházkormányzati jogkört az egyházjog szabályai szerint az egyház érdekében gyakorolja. A magyar állam az ő királyának ebbeli tevékenységéhez saját érdekében hozzájárult, az apostoli megbízott működéséhez megadta a maga részéről az accreditivát, de ezzel az egyházhatalmi tevékenységet éppen olyan kevéssé alakította át állami felségjoggá, amint bármelyik idegen követ accreditivája nem teszi őt az elfogadó állam szervévé, hanem a követ az ő működési engedélye birtokában is annak az államnak szerve marad, amelyik államot képviseli. A magyar állam pedig azért adta meg az ő királyának a felhatalmazást ennek az egyházhatalmi jogkörnek ellátására, s azért ragaszkodik királyának ehhez a jogköréhez, mert éppen azzal látja az állam érdekeit kellően biztosítottnak, hogy a szuverén katolikus egyház egy olyan szerve által rendelkezik az egyetemes egyház magyar tagozatában, amely szerv _ egyúttal a magyar állam szerve is lévén a magyar államérdekek megfelelő méltánylása szempontjából is kellő biztosítékot nyújt. fi) XIII. Kelemen pápa brévéje. 1758. Nagy érték és nagy biztosíték az apostoli magyar király főkegyúri joga a magyar állam részére, ha mindjárt Szontagh Vilmos a királynak ezt a személyes jogát megnyugtatásképpen nem is fogadja el: „Nem pedig azért, mert így mégis csak a király joga e jog, s nem a nemzeté s mihelyt e jog nem a nemzetet illeti, s azt a mindenkori, akár katolikus vagy protestáns király7) a nemzettől függetlenül, az alkotmányos kereteken kívül gyakorolhatja, nagyon kétes értékű, mondhatnám teljesen értéktelen a nemzet szempontjából." (A főkegyúri jog forrása a nemzet. Pesti Napló 1931 április 3.) Egyébként a jog fenforgásának, jogi természetének és tartalmának kérdése független a jog értékelésétől. E kitérés után tehát térjünk vissza tárgyunkra. Nem vonható kétségbe, hogy a király az ő főkegyúri joga révén a katolikus egyházban igen nagy fontosságú egyházkormányzati tevékenységet végez (szervezés, kinevezés, felügyelet stb.). A király által gyakorolt eme jogok nemcsak eredetükre, de természetükre és tartalmukra való tekintettel is egyházi jogok, hiszen a vonatkozó egyházhatalmi tevékenységet más államokban is nem az államfő, hanem a katolikus egyház főhatalmát gyakorló szervek, főképpen a pápa végzi és nálunk Magyarországon is a többi egyházak belső életében a hasonló jellegű tevékenységet az egyház autonómiájának keretei között az egyház szervei látják el és ismét csak nem az államfő. Szontagh a királynak ezekben az eredetük, tartalmuk és természetük szerint egyházi iop^ibp*" „erősen katolikus érdekű állami jogosítványok"-&t lát. A királynak a katolikus egyházban bírt jogait a nemzet szuverén rendelkezése alá tartozó felségjogoknak tekinti, s szerinte: „legfeljebb opportunitásból lesz a magyar állam figyelemmel arra, hogy jogrendje ne sértse a római kúria érdekeit, ne alterálja annak érzékenységét stb." (Közjogi problémáink 17. 1.). Tehát nem az egyház jogait, hanem csak érdekeit, érzékenységéi. Amikor azonban Szontagh a királynak a főkegyúri jogban foglalt katolikus egyházkormányzati jogkörét függetleníti a római pápától, a katolikus egyház fejétől, s csupán a politikai okosság követelményéül állítja oda, hogy „a római kúriával államérdekből — tekintettel különösen az ország lakossága túlnyomó részének róm. kat. vallású mivoltára — fenntartandó a jó viszony... s törvényhozási intézkedéseinknél igyekeznünk kell s. megértés szellemét ápolnunk..." (u. o. 17. 18. 1.), ezzel nemcsak azt bizonyítja, hogy a katolikus egyház alkotmányát az egész kérdéskomplexum megítélésénél teljesen figyelmen kívül hagyja, hanem bizonyítja azt is, hogy figyelmen kívül hagyja a magyar állam és a katolikus egyház viszonyában ezeréven át érvényesült alkotmányjogi elveket is, figyelmen kívül hagyja azt, hogy a magyar állam jogrendje a katolikus vallást az ő egyházi alkotmányának, s a pápa egyházfőnökségének elisme résével8) fogadta be (recipiálta) az ő jogrendjébe. 7) Mivel <a tételes jog teréről nem akarunk a politika terére lesiklani, a protestáns király említését elírásnak kívánjuk tekinteni. 8) Éppen a katolikus egyház szervezetére való tekintettel csupán az elismert vallásokra vonatkozólag lett kimondva, hogy: