Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A főkegyúri jogról

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (4) A kat. egyház a magyar állam által elismert jogrendjében s e jogrendjén felépült szervezetében jelentkezik a magyar állam bevett vallása gyanánt s nem olyan jogrend és szervezet keretében, amilyent a katolikus egyháznak állambölcseleti, jogbölcseleti, és politikai megfontolások alapján egyesek elismerni jónak látnak. Ki a főkegyúri jog alanya ? A főkegyúri jog eredetének és egyházkormányzati jellegének tisztázása után magától adódik a felelet arra a kérdésre is: ki a főkegyúri jog alanya? A jog azt illeti, aki azt az egyház fejétől Icapta. Kapta pedig e jogkört — és éppen a királyi hatalom jelvényével, a szent koronával együtt a magyar király, s mindig is csak a szent koronával megkoronázott magyar király, mint magyar király gyakorolhatja. A magyar állam csak az ő királyi szervének közvetítésével jutott a főkegyúri joggal kapcsolatba, amely jog tehát nem az állam révén illeti az uralkodót, hanem a joggal megadományozott apostoli királya révén illeti a magyar államot.1') De mert a közvetlenül jogosított apostoli királyon keresztül a főkegyúri jog a király által reprezentált állammal is kapcsolatba jutott, így közvetve ennek is birtokállományává — birtokállományának értékes és féltve őrzött részévé — vált. Ily értelemben nevezte Werbőczy a főkegyúri jogot az ország szabadalmának (ista libertás regni HK. I. R. 11. c 5. §.). A pápa a főkegyúri jognak a királyra való átruházásával kivételt létesített az egyházjog általános szabályai alul, s -fiamért jogelvek értelnaében a kivétel nem magyarázható kiterjesztően. Ha az, aki a jog kivételes gyakorlására engedélyt kapett, a jog gyakorlásában akadályozva van, az ő kivételes jogkörét nem ruházhatja át másra, — annál kevésbbt teheti ezt az az állam, amelyik csupán koronás királya révén jön e joggal kapcsolatba, — hanem ily esetben a jog visszaszáll az ő eredeti és rendszerinti birtokosára, amint a közjogi provizórium idején is _ addig míg a főkegyúri jogkörben foglalt jogosítványokat újra a koronás király gyakorolhatja — valóban az egyházjog által megjelölt egyházi szervek gyakorolják azokat (a püspököket a pápa, a kanonokokat a püspök nevezi ki. Cod. Jur. Can. 329. c. 2. §; 404. c. 1. §.). Nem lévén tehát a főkegyúri jog a magyar államnak olyan joga, amellyel szuverénításából folyólag korlátlanul rendelkezhetnék, semmiképpen sem igazolható akár az az állítás, hogy a főkegyúri jog a magyar állam bármilyen államfőjét — tehát esetleg nem katolikus vallású1") vagy köztársasági államfőjét is — megilletné, a magyar állam kötelékén kivül álló hatóság vagy egyén a vallásfelekezetnek egyházi feje vagy védura nem lehet, és a vallásfelekezet semminemű egyházi függésben külföldi hatóságtól, vallási elekezeti társulattól vagy egyéntől nem állhat. 1895: XLIII. t. c. 17. §. ») Analógiát találunk a címerhasználatban. Werbőczy leírja, hogy a pápa adta a királynak jelvényül a kettő,s keresztet apostoli buzgalma jutalmául, az ország pedig királyától vette át, ,s tette saját címerévé (H. K \ B. 11. c. 3. $.) io)- „Részünkről ugyan. — mondja Szontagh — készségesen elismerjük, — és itt a politikumét érintjük, — hogy a viszonyok szomorú fordulata érzékenyem érinti a magyarországi kat. egyházat, anert azok következtében ma éppen egy nem kat. vallású államszerv volna úgy általáno.s államelméleti, mint imagyar alkotmányjogi következetesség mellett is, hivatva ezen erősen s ugyancsak nincs jogalapja annak az elképzelésnek, hogy a magyar állam maga kreálhatna a főkegyúri jog gyakorlására hivatott új szervet, mint ahogy ezt Szontagh elgondolja: „Nem csorbulna pedig a szent korona jogi birtokállománya, ha a főkegyúri felségjog eredeti birtokosára, a nemzetre szállna vissza, s azt az érdekelt egyházközület megfelelő közszervezet keretében gyakorolná tovább..." (Közjogi problémáink 12. 1.) A főkegyúri jog nem a nemzettől, hanem az egyháztól átruházott személyes jog, s kizárólag csak azt illeti, aki a pápától kapta. A pápa pedig e jogot csupán a katolikus egyház főpapja által, a katolikus egyház szertartásai szerint, a pápától kapott szent koronával megkoronázott magyar királynak adta meg, akiben az egyház elég garanciát láthatott az ő egyházkormányzati jogának az ő szellemében való gyakorlására. Helyesen állapítja meg Reiner János, hogy: „nép, nemzet ilyen jogot sohasem szerzett és szerezhetett, mert hiszen itt sohas.m lehet biztosítékot elképzelni az egyház létének alapját képező kormányhatalom megzavarása ellenében; például arra az esetre, ha a nép egy része más vallásra tér." (Miben áll a főkegyúri jog? Nemzeti Újság 1931. április 22.) Viszont nem vonhatjuk kétségbe, hogy az esetben, ha az a királyi szerv, aki e jogot pápai privilégium alapján ezer év óta gyakorolta, a jog további gyakorlására képtelenné válnék, úgy a pápa e jogkört a magyar állam más szervére is átruházhatná, de természetesen ez az államszerv ismét csak a magya" állam engedélye alapján fogadhatná el és gyakorolhatná e jogot. Ezzel szemben Szontagh ezt írja: „Molnárnak azon további megállapítása, hogy a törvényhozás a főkegyúri jogot csak pápai hozzájárulással ruházhatta volna át a kormányzóra, ily apodiktikusan szintén nem állja meg a kritikát. Ha ugyanis ennek a hozzájárulásnak az udvariassági formákon túlmenő jelentőséget és értelmet tulajdonítunk11) és az ellenkezés dacára létrejött ily értelmű törvényhozási intézkedésnek jogi érvénytelenségét állítjuk, úgy implicite magunk tagadjuk a mindenkori törvényhozó szervünknek a szuverénítását." (Közjogi problémáink 16. 17. lap.) Szontagh e megállapításában következetes marad ahhoz, hogy a főkegyúri jogot állami felségjognak minősíti. Ha megdől a felségjogi elmélet, persze vele bukik minden reáépített következtetés is. Mindenesetre felmerül azonban az a további kérdés, amit Szontagh Brennus kardjaként vet bele a mérleg serpenyőjébe: hogyan fest a magyar állam szuverenitása a főkegyúri jog szempontjából? Mielőtt ennek a kérdésnek vizsgálatára áttérnénk, rövid kitérés keretében vessünk néhány pillantást arra a vacuum iurisra, ami Szontaghnak és Zsedényinek __ egymástól ugyan lényegesen eltérő — felfogásai szerint, jelenlegi közjogi provizóriumunk idején, a főkegyúri joggal kapcsolatban jelentkezik. kat. egyliá/i érdekű állami jogosítványok gyakorlására stb." (Közjogi problémáink, 12. lap.) ") Idézett szövegben kiemelés nélkül!