Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Molnár Kálmán Magyar Közjoga [Könyvismertetés]

s MISKOLCI JOGÁSZÉLET (8) jogfejlődéssel szemben vethető fel s mivel a jogszabályok megalkotásának csupán mikéntjére vonatkozik, a jogalkotásnak merőben alaki kérdése, amelynek „a kijelentett jogszabályok tartalmához semmi köze" sincs.30) Hasznavehetetlen és helytelen tehát a közjog szempontjából, — mivel tisztán csak célszerűségi kérdéseket vet fel, — úgy a nemzeti akarat folytonosságáról, mint a materiális vagy jogrendi jogfolytonosságról alkotott teória. Magyarországon tehát ezek szerint a jogfolytonosságot az 1918-i forradalom megszakította s közjogi jogrendünkben vacuum állott be. Az állam életműködése azonban nem szakadt és nem is szakadhatott meg. Az életképes organizmus egészséges vagy legalább is munkaképes szervei átvették az államhatalom jogszerű, de megbénult szerveinek a munkáját, s az új (szükségszerű) szerv működése „nem jogellenes mindaddig, míg nem gátolja nálánál erösebb joggal bíró olyan szervnek a működését, amely az ö munkáját egyébként elvégezhetné, és nem mellőz olyan jogszabályokat, amelyek érvényesülésének egyébként nem volna akadálya." 40) Ilykép azonban két jogi rend áll előttünk. Az egyik az ősi alkotmányjog, amely érvényétől ma sincs megfosztva, amelytől a nemzet jogi meggyőződése az opinio iuris-t ma sem tagadta meg, amely azonban nem bír érvényesülni. A másik pedig, amelynek a szabályai a jogalkotásnak nem az alkotmányban előírt rendje szerint keletkeztek, de az élet által nyertek igazolást, s amely mint provizórikus jogi rend, mint az ősi alkotmányos jogrend ideiglenes helyettesítője s úttörője, a nemzeti akarat hallgatólagos hozzájárulása és állandó helyeslése (tacitus consensus populi) mellett alakult ki s a törvénypótló szokás által nyert kötelező erőt. Az egyik a virtuális, a másik az aktuális jogrend tehát.41) „Mai provizórikus jogrendünk is valóságos jogrend és pedig a nemzetnek gyakorlatban, szokásjőgüag megnyilvánuló akaratán nyugvó szurrogát jogrend, — összegezi Molnár e fejtegetések lényegét. Ebből folyólag minden állampolgárnak alkotmányos kötelessége, hogy ennek a provizórikus jogrendnek engedelmeskedjék, s azt, mint jogot tisztelje, mindaddig, amíg ez a jogrend az ősi alkotmányos jogrend visszatérésének útját egyengeti, s nem törekszik arra, hogy a nála magasabbrendű ősi alkotmányos jogrendnek felé kerekedjék, amire a szokásjogüag megnyilvánult nemzeti akarat neki jogi alapot nem ad." 42) Molnár e kettős jogrendről szóló elméletét ugyancsak Szontagh Vilmos dr. tette már említett tanulmányában43) — erre a kérdésre vonatkozólag azonban szerény nézetem szerint teljesen sikertelenül — erős kritika tárgyává. Szontagh a tartalmi jogfolytonosság alapján áll, s ez kritikájának egyik alapvető tévedése. Ilykép azután természetesen tagadja, hogy a jogfolytonosság a jogalkalmazásnak merő alaki jogi kérdése volna s tagadja a kettős jogrendről szóló elmélet helyességét is. Nem lehet e helyen sem célom, sem feladatom, hogy Szontagh Vilmos e kérdés körül kifejtett részletes fejtegetéseivel szembeszálljak, avagy a jogfoly") 723'. i. ") 728. I. *) 726.—iO. L «) 743Í. **) Közjogi problémáink szuverenitásunk szempontjából. tonosságnak, mint a jogalkotás merőben alaki jogi kérdésének Molnár által oly tisztán és logikusan levezetett lényegét s a tartalmi jogfolytonosság elméletének tarthatatlan voltát44) újra kimutassam. Rá kell azonban mutatnom Szontagh kritikájának egy másik alapvető tévedésére is. — Ezen a két tévedésen alapul ugyanis minden további s Molnár álláspontjával e kérdésben szembehelyezkedő okfejetése. Arra a tévedésre ugyanis, hogy Szontagh vitatja a felvetett aktuális közjogi problémák terén a pártatlan jogmagyarázás, s problématikusnak tartja a jogászi meggyőződés lehetőségeit, nem distingvál továbbá, nem lát avagy nem akar látni különbséget a jog és a hatalom között. „A jog tehát — írja e fejtegetések során — érzéketlen a népek, fajok és osztályok érvényesülésre törő, az emberi ideál szempontjából tárgyilagosan is méltányolható és helyeselhető törekvéseivel szemben s minden erkölcsi kritika nélkül szegődik a mindenkori hatalomhoz. Ecce Szovjet-Oroszország!"4 ) Ami a pártatlan jogmagyarázat, s a jogi meggyőződés lehetőségeinek tagadását, illetve problématikus értékét illeti, erre a felelet csakis az lehet, hogy ha ez így volna valóban, akkor tegyük le a tollat s ne míveljük többé a magyar közjogot, mert pártos jogmagyarázattal s jogi meggyőződés nélkül a tudomány nagy céljának a szolgái semmiképen sem lehetünk, s munkánk nem magvetés, csak konkolyhintés lehet. A jog és a hatalom azonosítására vonatkozólag pedig maga Molnár adta meg a helyes feleletet: „... a joggal szemben jelentkezhetik az erőszak. Ez esetleg képes lehet a jog érvényesülését mse^j'it tolni, de sohasem lehet képes a jogot eltörölni, a jogot hatályon kívül helyezni. A jognak az erőtől független léte van. Ezt minden hatalmaskodó akarat kétségbe vonhatja, de magyar jogász soha el nem ismerheti. A mohácsi vésztől kezdve négy évszázad szomorúan felemelő története igazolja ezt. Négy évszázad megszentelt szenvedése írta ezt bele nemcsak a magyar történelembe, hanem a magyar Corpus Jurisba is." 46) Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy Szontagh e téves kiindulópontról tisztán a kettős jogi rend kérdésének a megítélésénél indul el, mert Molnár főkegyúri jogi elméletének kritikája során már ő is distingvál provizórikus positivjogi elrendezés és a magyar alkotmány szempontjából tekintett állam") Megjegyzem!, hogy régebben a jogfolytonosság- togatlimának én is a kijelentett jogszabályok 'bizonyos tartalmid összefüggésével IkajpcsoJiatois mieghatáiiozásána .törekedtem, s a legitimitás fogalmát a múlt iránti tisztelet érvényesülésében, jelöltem nieg. (Alkotmányjogi reformok politikai probl.é|mái. Miskolci Ev. Jogakadémiai Tud. Értekezéríoinck Tára, 22. az. Pécs, 1925, Dunántúl Könyvkiadó és Nyomda B. T. Egyetemi Nyomdája, 18. 1.) E törekvésre a megszakadt jogfolytonosság helyreállításának súlyos nehiézs'égei s gyakori lehetetlenségének felismerése vezetett, amely Ijaveleye szavaiban', is hü kifejezését- nyer: „A legitimitás — állapítja meg — olyian, .mint a becsület, nem lehet bele visszatérni, ha valaki kívül van 'rajta." Be keltett .azomba.n csak haimar látnom, hogy elfoglalt á'lláspomtom téves volt, hogy 'a jog folytonosság a jogaikotásnak csupán, alaki kérdéseire vonatkozik és hogy a kijelentett jogsizalbá.lyok materiális vagy tartalmi öszsaefüggésével kapcsoQatba hozva, a jogfolytonosság — éppen ezért — kielégítő fogalmi meghatározásra nem ÍB találhat. •) L. Szontagh i& m.-t, 24. 1. 4e) Molnár Ká'mán.: A jogfolytonosság helyreállításának jogelvi szükségessége és lehetősége. Szent István Akadémia történelmi-, jog- és társadalomtudományi osztályának felolvasásai. 2. k. 3. az. Pécs, Dunántúl Nyomda B. T. 1930, 42. ÜL