Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Ujabb kutatások a bűnözési hajlam átöröklése tekintetében

(9) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 elméleti és joglogikai megengedhetöség, illetve lehe­tőség között.47) Felemlítést érdemel e helyen az is, hogy Molnár egyik újabban megjelent tanulmányában"-) a kettős jogrendről szóló elméletét újabb vonatkozásokkal és indokolásokkal mélyítette el, megjelölvén egyszer­smind benne a jogfolytonosság helyreállításának el­képzelhető, — bárha kisebb szépséghibáktói nem is teljesen mentes, — lehetőségeit. Ezeket pedig Mol­nár vagy a forradalom által szétzavart parlament felélesztése, vagy az 1918. évi XVII. t. c. alapján megejtendő új választás által, végül pedig esetleg n provizórium országgyűlésének további fenntartása mellett is megoldhatónak találja. „A jogi közmeggyőződés hova-tovább átsiklik a régi országgyűlésnek, illetőleg az országgyűlés szer­vezetét megállapító régi törvényeknek formáijogi fennállásán, — írja e lehetőségek tárgyalása közben, — ^ kialakulóban van, lia ugyan már is ki nem ala­kult az a jog ' kózmeggyózódés, mely szerint a provi­zórikus országgyűlésnek a provizórium megszűnte után mai szervezetében és jogállásában kell átmenni az új alkotmányos érába." J9) Fejtegetéseit kiegé­szíti továbbá, — a célból, úgy látszik, nehogy a ket­tős jogrendről szóló elmélete a szuverénitás szem­pontjából kerüljön újra téves megvilágítás alá, — a nép és nemzetszuverénitás közötti eltérés megvilágí­tásával is, kihangsúlyozva, hogy a szent korona szu­verénitása nem nép-, hanem nemzetszuverénitás.50) E problémák épúgy, mint Molnár közjogának már érintett többi aktuális vagy előbb-utóbb aktu­álitást igénylő problémái is, az új magyar közjog­írásban élénk és komoly érdekelődésre tarthatnak siáir.öt. Alkalmasak azonban arra is, hogy felkelt­sék, illetőleg felrázzák ezt az érdeklődést. A tudo­mányok egyetemes, nagy célja mellett a mai helyzet­ben súlyosan esik a mérlegre az is, hogy a bekövet­kezendő magyar alkotmányfejlődés az ősi magyar alkotmány szeleimének nemes és patinás értékeit semmiesetre sem nélkülözheti. A megfelelő értékelés és értékesítés egyik lehetősége azonban a magijai közjogírás kellő felkészültségén múlik. Molnár ér­tékes és az új magyar közjogírás szempontjából alapvető jelentőségű „Magyar Közjog"-a egyben az elindulást jelző határkő is e felkészültség felé. Zsedényi Béla dr. Ujabb kutatások a bűnözési hajlam átöröklése tekintetében1} Lombroso Caesar turini orvostanárnak az 1872— 1876. években L'uomo deliquente (A bűntettes em­ber) címen megjelent alapvető, de sokat támadott munkája óta a tudományos világot, elsősorban ter­") L. .Szontagh id. m.-t, 7. 1. ") L. a 46. sz. jegyzet. ") U. o. 40. I. *°) „A sauveréniitás meni a népé, hanem a nemzete. Azé a nemzeté, amelyet a szent korona jelképez és képvisel; amely szent koronáiba az állaiméit két fötónyezőjének: a királynak és az áUamtagoknak közjogai olvadnak összo felbonthatatlan, egy­séggé." ! ') E helyütt is kellemes kötelességemnek tartom,, hogy kö­szöneteit mondjak dr. Hönjgsfeüid Jeaö közkórházi fiiorvos, Hb. igazgató úrnak, aki több, a jelen cikkben felvetődött orvosi szakkérdés tisztázásánál volit saíves segítségemre lenni. mészetesen a büntetőjoggal foglalkozókat állandóan foglalkoztatja az a kérdés, hogy hasonlóan a többi hajlamhoz mennyiben örökölhető át a bűnözési hajlam. Hogy a kérdésnek egyes jogterületeken milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak, azt bizonyítja az e tekintetben elsősorban az Északamerikai Egyesült Államokban megjelent tengernyi irodalom, ahol az ú. n. eugenetikái problémákkal általában nagyobb terjedelemben, mint eredménnyel foglalkoznak. Higgadtabban foglalkoznak a felmerülő, egy­előre még megoldhatatlanoknak mutatkozó kérdé­sekkel Európában. Ujabban mindig több és több jog­területen különleges intézeteket szerveztek meg, amelyekben egyéb kriminalaetiologiai kérdések mel­lett az általunk felvetett kérdés előbbrevitelén is fá­radoznak. Egy ilyen kísérletről a jelen lap hasábjain már beszámoltunk.2) Az ott mondottakat röviden össze­gezve, a Brüsszel melletti foresti letartóztatási inté­zetben nyomban a világháború befejezése után meg­szervezett ..Laboratoire d'anthropologie"-ban a ku­tatások 1928 augusztus haváig körülbelül 12,000 bűntettesre vonatkozó adatgyűjtésre terjedtek. Az itteni embertani intézetnek élén álló dr. Vervaeck terve az, hogy a kriminalaetiologiai, kriminalszo­ciológiai és bűnügyi embertani tanulságok levonásá­hoz csak akkor fog, ha legalább 20.000 bűntettesre vonatkozó adat áll rendelkezésre, ezzel akarván a kutatásoknál a véletlen esélyek behatását a lehető­séghez képest kiküszöbölni. A belga példán felbuzdulva Franciaországban is folynak hasonló adatgyűjtések. S a bajor igazságügyminisztérium is a Straubing­ban levő fegyház mellett kriminalbiologiai adatgyűj­tés céljait szolgáló intézetet szervezett. Főként ennek az intézetnek adatai alapján kísérli meg Lange müncheni psychiater azokat a törvényszerűségeket megállapítani, amelyek a bűnözési hajlam átörök­lése tekintetében mutatkoznak.3) Eleve kiemeljük, hogy Lange kutatásait rendkívül értékeseknek tart­juk. Mégis eredményeit, amelyeket összevonva ta­lán legprecízebben dolgozatának 82. oldalán szósze­rint következően összegez: dass bei unseren heutigen sozialen Verhaltnissen für den Verfall in Kriminali­tiit die Erbanlage eine überwiegende Bedeutung hat ­nem tehetjük magunkévá. Megengedjük, hogy a ku­tatások talán valamikor az általa hangoztatott tétel megállapítására fognak vezetni, de eddig ez a tétel még csak megközelítő bizonyítást sem nyert. Lange kutatásainak kiinduló pontja az, hogy az u. n. egy petés (azaz egy petéből kifejlődött) ikrek­nél a lelki diszpozíciók, így tehát a bűnözési hajlam is, rendszerint azonos irányúak. Lange az egy petés ikreknél mutatkozó hasonló lelki diszpozíciókban az átöröklés jelentkezését látja és ebből a tényből az átöröklésnek általánosságban való érvényesülésére vél következtethetni. Lange előbb említett tételének bizonyítására fel­sorakoztatja 13 egy petés ikerpárnak élettörténetét. Tíz ikerpárnál mindkettő kriminalitást mutat fel, három ikerpárnál ellenben az egyik iker kriminalis, a másik terhére azonban bűnözés nem mutatható ki. ») Lásd: Miskolci Jogászélet IV. (1928.) évfolyam 108. s köv. oW. 3) Lásd: Johannes Lange, Verbrecehen als Scliicksa.l, Leip­zig (Verlag Gearg Thiemc), 1929.

Next

/
Thumbnails
Contents