Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)
1931 / 1-2. szám - Ujabb kutatások a bűnözési hajlam átöröklése tekintetében
(9) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 elméleti és joglogikai megengedhetöség, illetve lehetőség között.47) Felemlítést érdemel e helyen az is, hogy Molnár egyik újabban megjelent tanulmányában"-) a kettős jogrendről szóló elméletét újabb vonatkozásokkal és indokolásokkal mélyítette el, megjelölvén egyszersmind benne a jogfolytonosság helyreállításának elképzelhető, — bárha kisebb szépséghibáktói nem is teljesen mentes, — lehetőségeit. Ezeket pedig Molnár vagy a forradalom által szétzavart parlament felélesztése, vagy az 1918. évi XVII. t. c. alapján megejtendő új választás által, végül pedig esetleg n provizórium országgyűlésének további fenntartása mellett is megoldhatónak találja. „A jogi közmeggyőződés hova-tovább átsiklik a régi országgyűlésnek, illetőleg az országgyűlés szervezetét megállapító régi törvényeknek formáijogi fennállásán, — írja e lehetőségek tárgyalása közben, — ^ kialakulóban van, lia ugyan már is ki nem alakult az a jog ' kózmeggyózódés, mely szerint a provizórikus országgyűlésnek a provizórium megszűnte után mai szervezetében és jogállásában kell átmenni az új alkotmányos érába." J9) Fejtegetéseit kiegészíti továbbá, — a célból, úgy látszik, nehogy a kettős jogrendről szóló elmélete a szuverénitás szempontjából kerüljön újra téves megvilágítás alá, — a nép és nemzetszuverénitás közötti eltérés megvilágításával is, kihangsúlyozva, hogy a szent korona szuverénitása nem nép-, hanem nemzetszuverénitás.50) E problémák épúgy, mint Molnár közjogának már érintett többi aktuális vagy előbb-utóbb aktuálitást igénylő problémái is, az új magyar közjogírásban élénk és komoly érdekelődésre tarthatnak siáir.öt. Alkalmasak azonban arra is, hogy felkeltsék, illetőleg felrázzák ezt az érdeklődést. A tudományok egyetemes, nagy célja mellett a mai helyzetben súlyosan esik a mérlegre az is, hogy a bekövetkezendő magyar alkotmányfejlődés az ősi magyar alkotmány szeleimének nemes és patinás értékeit semmiesetre sem nélkülözheti. A megfelelő értékelés és értékesítés egyik lehetősége azonban a magijai közjogírás kellő felkészültségén múlik. Molnár értékes és az új magyar közjogírás szempontjából alapvető jelentőségű „Magyar Közjog"-a egyben az elindulást jelző határkő is e felkészültség felé. Zsedényi Béla dr. Ujabb kutatások a bűnözési hajlam átöröklése tekintetében1} Lombroso Caesar turini orvostanárnak az 1872— 1876. években L'uomo deliquente (A bűntettes ember) címen megjelent alapvető, de sokat támadott munkája óta a tudományos világot, elsősorban ter") L. .Szontagh id. m.-t, 7. 1. ") L. a 46. sz. jegyzet. ") U. o. 40. I. *°) „A sauveréniitás meni a népé, hanem a nemzete. Azé a nemzeté, amelyet a szent korona jelképez és képvisel; amely szent koronáiba az állaiméit két fötónyezőjének: a királynak és az áUamtagoknak közjogai olvadnak összo felbonthatatlan, egységgé." ! ') E helyütt is kellemes kötelességemnek tartom,, hogy köszöneteit mondjak dr. Hönjgsfeüid Jeaö közkórházi fiiorvos, Hb. igazgató úrnak, aki több, a jelen cikkben felvetődött orvosi szakkérdés tisztázásánál volit saíves segítségemre lenni. mészetesen a büntetőjoggal foglalkozókat állandóan foglalkoztatja az a kérdés, hogy hasonlóan a többi hajlamhoz mennyiben örökölhető át a bűnözési hajlam. Hogy a kérdésnek egyes jogterületeken milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak, azt bizonyítja az e tekintetben elsősorban az Északamerikai Egyesült Államokban megjelent tengernyi irodalom, ahol az ú. n. eugenetikái problémákkal általában nagyobb terjedelemben, mint eredménnyel foglalkoznak. Higgadtabban foglalkoznak a felmerülő, egyelőre még megoldhatatlanoknak mutatkozó kérdésekkel Európában. Ujabban mindig több és több jogterületen különleges intézeteket szerveztek meg, amelyekben egyéb kriminalaetiologiai kérdések mellett az általunk felvetett kérdés előbbrevitelén is fáradoznak. Egy ilyen kísérletről a jelen lap hasábjain már beszámoltunk.2) Az ott mondottakat röviden összegezve, a Brüsszel melletti foresti letartóztatási intézetben nyomban a világháború befejezése után megszervezett ..Laboratoire d'anthropologie"-ban a kutatások 1928 augusztus haváig körülbelül 12,000 bűntettesre vonatkozó adatgyűjtésre terjedtek. Az itteni embertani intézetnek élén álló dr. Vervaeck terve az, hogy a kriminalaetiologiai, kriminalszociológiai és bűnügyi embertani tanulságok levonásához csak akkor fog, ha legalább 20.000 bűntettesre vonatkozó adat áll rendelkezésre, ezzel akarván a kutatásoknál a véletlen esélyek behatását a lehetőséghez képest kiküszöbölni. A belga példán felbuzdulva Franciaországban is folynak hasonló adatgyűjtések. S a bajor igazságügyminisztérium is a Straubingban levő fegyház mellett kriminalbiologiai adatgyűjtés céljait szolgáló intézetet szervezett. Főként ennek az intézetnek adatai alapján kísérli meg Lange müncheni psychiater azokat a törvényszerűségeket megállapítani, amelyek a bűnözési hajlam átöröklése tekintetében mutatkoznak.3) Eleve kiemeljük, hogy Lange kutatásait rendkívül értékeseknek tartjuk. Mégis eredményeit, amelyeket összevonva talán legprecízebben dolgozatának 82. oldalán szószerint következően összegez: dass bei unseren heutigen sozialen Verhaltnissen für den Verfall in Kriminalitiit die Erbanlage eine überwiegende Bedeutung hat nem tehetjük magunkévá. Megengedjük, hogy a kutatások talán valamikor az általa hangoztatott tétel megállapítására fognak vezetni, de eddig ez a tétel még csak megközelítő bizonyítást sem nyert. Lange kutatásainak kiinduló pontja az, hogy az u. n. egy petés (azaz egy petéből kifejlődött) ikreknél a lelki diszpozíciók, így tehát a bűnözési hajlam is, rendszerint azonos irányúak. Lange az egy petés ikreknél mutatkozó hasonló lelki diszpozíciókban az átöröklés jelentkezését látja és ebből a tényből az átöröklésnek általánosságban való érvényesülésére vél következtethetni. Lange előbb említett tételének bizonyítására felsorakoztatja 13 egy petés ikerpárnak élettörténetét. Tíz ikerpárnál mindkettő kriminalitást mutat fel, három ikerpárnál ellenben az egyik iker kriminalis, a másik terhére azonban bűnözés nem mutatható ki. ») Lásd: Miskolci Jogászélet IV. (1928.) évfolyam 108. s köv. oW. 3) Lásd: Johannes Lange, Verbrecehen als Scliicksa.l, Leipzig (Verlag Gearg Thiemc), 1929.