Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Vitás közjogi kérdések. Válasz Szonthag Vilmos dr. "Adalékok a magyar főkegyúri jog kérdéséhez és a jogfolytonosság problémájához" című cikkére

6 MISKOLCI JOGASZÉLET (50) Jenlőségü közjogi fogalom, képzet, részben pedig alkotmánypolitikailag kitűzött cél".11) Előre kell bocsátanom, hogy ezek között az ellenvetések között nem egy könnyen lehet eligazodni. Nem áll például és nem is állhat tisztán előttem, — és Szontagh nem is fejti ki, — hogy mit ért „a rex legitimus jogreális hiánya" alatt s csak egy későbbi utalás (— „szükséges volna, hogy fizikailag, vagy legalább jog reálisan legyen is ma a rex legitimus"12) —) mutat arra, hogy a király fizikai léténél mindenesetre kevesebbet. Csodálkozva látom továbbá, hogy a rex legitimust, a törvényes, koronás magyar királyt tehát, ő ma részben csak történeti jelentőségű közjogi fogalomnak, képzetnek, részben pedig alkotmánypolitikailag kitűzött célnak tartja csupán! Csodálkozva látom és olvasom ezeket a megállapításokat, mert hiszen a magyar királyság ősi intézményét, mint ilyent, a magyar királyi méltóságot, a királyi felségjogokat, a királv teljes törvényhozói, végrehajtói és bírói felségiogát még az 1921. évi XLVII. t. c. sem törölte el, sőt éppen az ősi államforma sértetlen fennmaradása iránt rendelkezett s ennek következtében a király, mint a szent korona feie. mint államfői szerv s a királv teljes jogköre alkotmányunknak továbbra is integráns része s élő eleme maradt. De hasonlóképen az 1920. évi I. t. c. is az államfői hatalomnak csupán ideiglenes ellátására rendelkezett a kormánvzói tisztség: felől, amelvnek betöltőié is csupán a király helyetteseként játszhat az alkotmánv szerint szerepet, ugyanúgrv miként a történeti időkben a nádor, a kormánvzó és a gyámkormányzó. A rex legitimus személvének fizikai hiánya tehát nem jelenti minden további nélkül és szükséQkéüen a rex legitimus ..jogreális hiányát" is. mert c fizikai hiány nem több, — miként Szontagh kifeiti, — hanem logikusan, — mindenesetre kevesebb annál. Ha a rex legitimus, — miként SzontagJt állítja. — csak történeti jelentőségű köziocn fogalom, képzet, csak alkotmánypolitikailag kitűzött cél volna, akkor mi jogon nevezzük Magrvarországot magyar királyságnak, miiven alapon állanak fenn mée mindég sértetlenül a királv jogkörét szabályozó ioftételek a Corpus Iurisban és akkor, abban az esetben, nem az volna-e a iogi helvzet, hos'v a kiíálvsáe intézménye s a királyi iogkör. az ősi alkotmányhoz való visszatérés, egy eljövendő királykoronázás vaev akár királyválasztás és koronázás esetében, új intézményesítést és teljesen új szabályozást igényelne, épnen úgy, mintha alkotmányunk a királvi méltóságról sohasem hallott volna? Ezzel szemben azonban kétségtelen, hogy a megkoronázandó király a koronázással és minden lovábbi törvényes rendelkezés nélkül is. a királyi iogkör teljességének a birtokába jut. illetve jutna, s azt a jogkört eyakorolhatia, amellyel alkotmányunk a rex legitimust még ma is felruházza. Nem ismerhetem el tehát és nem ismerheti el senki sem. a magvar közjog ősi talaján állva, de épp úgy a fennálló tételes törvények szerint sem. a rex legitimus u. n. „jogreális hiányát", bármily bizonytalan is e meghatározás, illetőleg annál kevésbbé s csupán a rex legitimus fizikai hiánya áll minden kétségen felül. Mivel azonban a rex legitimus fo") L. Adalékok. 8. 1, ") L. u. o. galmát törvényeink még ma is ismerik, jogköre a Corpus Iurisban szabályozva van, e jogkör egy részét ma a helyettesítésére ideiglenesen kijelölt helyettese tölti be, a főkegyúri jogra pedig, mint egyik eminens királyi felségjogra e helyettesítés ki nem terjed s annak más által való gyakorlása felől sem mondom és mondhatom, hogy a főkegyúri jog „ma" is a rex legitimus joga. A vacuum luris a főkegyúri jogban De hasonlóképen téves Szontagh elmefuttatásának azon érvelése is, amellyel ugyanezen állításait a vacuum iuris fogalmával kívánja igazolni. Elismeri ugyanis, hogy a vacuum bekövetkezését a magyar főkegyúri jog gyakorlásában helyesen állapítottam meg, de szerinte ez a vacuum csak annak logikus eredményekép állhatott elő, hogy e jog „ma" sem a rex legitimusnak, sem más szervnek nem képezi jogát. Ha ugyanis az ma — írja Szontagh e polémikus cikkében — akár a rex legitimusnak, akár más szervnek tényleg jogát kévezné. akkor annak gyakorlására nézve nem is lehetne és nem is volna jogszabályi hiány, joghézag, —- vacuum iuris. A vacuum iuris ugyanis nem a jogilag meglévő szervnek a tényleges hiányát vagy annak az akadályoztatását ielenti, hanem a szervnek a ioai hiányát. A jogilag létező szervnek tényleees hiánya, vagy annak a maga működésében való akadályoztatása nem idézhet elő vacuum iurist. Ez a hiányosság nem jogi. hanem ténybeli. A vacuum iuris csak a jogi rendelkezések hiányában, azok hiányosságában juthat kifejezésre. A vacuum iuris in concrato abban van, hog'v a törvényhozás, midőn a rex legitimus közjogi reálítási megszűnése folytán az eladdig a rex legitimus által gyakorolt jogoknak más szerv útján történő további gyakorlásáról rendelkezett, ennek során a főkegyúri jogról csak negatíve rendelkezett, hogv t. i. azt a kormányzó nem gyakorolja, de a felől, hogy hát ki gyakorolja, — nem rendelkezett. Hogv ennél a rendelkezésnél a törvényhozó teljesen tisztában volt azzal, hogy rendelkeznie e jogok tekintetében azért kell, mert azok immár nem a rex legitimus jogai, az kétségtelen s ez a helyzet azóta meg nem változott. Vacuum tehát éppen azért van, mert a jog a nemzetre visszaszállván, az annak valamely fizikai vagy jogi személy általi gyakorlásáról újólag nem gondoskodott".13) Szontagh tévedése e helyen abból fakad, hogy magának a vacuum iurisnak a fogalmát érti félre. Ezzel a jogfilozófiai fogalommal a magyar jogtudományban kimerítőbben éppen én foglalkoztam először „Vacuum Iuris" című tanulmányomban14) s íészletes fejtegetéseim eredményeit a következő megállapításokban foglaltam össze: „Az egységes nemzeti jogrendszer egy logikailag zárt fogalom, amely ha itt-ott hézagokat is sejtet, azok csak látszólag azok, s nem joghézag van mögöttük, hanem egy helytelen jogi norma. Valóságos joghézag csak egyetlen egy normában, az egységes nemzeti jogrendszer ama alapnormájában keletkezhetik, amely a legfőbb normaalkotó szervek megjelölésére hivatott és akkor áll elő, ha e szervek alkotmányszerűleg helyüket el nem foglalhatják ») L. u. o. 9—10. l. **) Miskolci Jogászélet könyvtára 30. sz. 35. ]. Miskolc. 1928,