Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Pollák Illés emlékezete

Hetedik évfolyam. Somló Bódog és Moór Oyu. hagyatékából 7—8^ számXfoyy^ljjfcfskolc, 1931 szeptember-október MISKOLCI JOGASZELET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivétélévél. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : DR- SZTEHLO ZOLTÁN jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 7 pengő, félévre 3-50 pengő. Egyes szám ára J'— pengő. TARTALOM: Gerlóczy Emire dr. budapesti ügyvéd: Pollák Illés emlékezete. — Zsedényi Béla dr. jogakadémiai ny. r. tanár: Vitás köz-jogi kérdések. — Sztehlo Zoltán dr. jogakadémiai ny. r. tanár: A csekk jogintézménye a görög-egyptonii papyrusok jogrendszerébon, három papyrus alapján. — Mészöly Endre dr. kir. járásbíró: Ingatlanzárlatok. — Tengerics Ernő: Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára (IX). — KÖNYVSZEMLE: Hacker Ervin dr.: Ernst Koesnor, I>er Einfluss von Wirtschafstlage, Alkohol und Jahreszeit auf ilie Kriminalitát. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — HÍREK. A Pollák Illés emlékezete*) Az Országos Ügyvédszövetség két évvel ezelőtt Szegeden tartotta utolsó vándorgyűlését. Nem ünnepeli1' jüttün.c össze akkor sem, hanerr azért, hogy a jogéletnek megoldásra váró problémáit a közérdek szempontjából megvitassuk es a megcsonkított ország ezer sebtől vérző Ügyvédségének bajaira, önzetlen munkássággal, orvoslást keressünk. Azt hittük akkor, hogy már elérkeztünk a kálváriának utolsó stációjához, azt hittük, hogy nincs már mit vesztenünk, hiszen mindent elvesztettünk; azt hittük, hogy ami jön, az már csak szebb, csak jobb lehet és éppen ezért lelkünk akkor tele volt bizalommal és reménységgel, — Istenbe és az igazság győzelmébe vetett törhetetlen hittel vártuk tehát egy jobb jövő hajnalhasadását. Mint a múltban már annyiszor, reménységünk ezúttal is csak délibábnak bizonyult. Hiszen a magyar égre továbbra is ráborul a csillagtalan sötét éjszaka, körülöttük a kiábrándulásnak dermesztő szele tépi szét az illúziókat, a reménységnek korán kinyilott virágait és csak most, mikor egyik értékünk pusztul a másik után, eszmélünk rá arra, hogy volt még, hogy van még veszteni valónk. Mikor utoljára voltunk együtt a magyar ügyvédségnek nagy találkozóján, még élt a mi boldogemlékezetű hivatott vezérünk, Szövetségünk elnöke, a nagy magyar ügyvéd alakjának egyik utolsó megtestesülése: Pollák ülés, de azóta, hogy a sorscsapások ne járjanak egyedül, — őt is el kellett vesztenünk. A szegedi gyűlésre már nem tudott eljönni, csak a távíró drótja tolmácsolta üdvözletét és együttérzését. Nem tudott eljönni, mert a betegség akkor már kezdett úrrá lenni felette, de csak a teste felett, mert szellemének frisseségét, kedélyének derűjét és az •) Az Országos Ügyvédszövetség 6.) vándorgyűlésén tartott előadás. miskolci (1931. szepfr.ügyvédség sorsa iránt való érdeklődését csak a Halál tudta benne kioltani. Az egész ügyvédség mélységes hálával gondol vissza az orok beüesség hazájába költözött vezérre, aki mint ügyvéd, mint jogász, mint ember, mint íilozótus és mint publicista egyaránt nagy volt és aki fényes tehetségével, tiszta jellemével és fejelthetetlenül vonzó egyéniségével önmaga állított soha el nem múló emléket magának a mi szivünkben. ' Ma közdődö vándorgyűlésünk az első azóta, hogy ezt a nagy magyar értéket is elvesztettük, lelkünk belső parancsának teszünk tehát eleget, amidőn Itóla, mielőtt munkánkat megkezdjük, itt is megemlékezünk. Pollák Illés húsz esztendővel ezelőtt a Magyar jogaszegylet évnyitó ünnepi ülésén^ „Jog és az egyen knzdelme*- címmel tartott-előadást. Előadási során a töie megszokott szellemességgel fejtette ki azt, hogy az egyen minden erejével küzd a jogszabály ellen, mely őt lenyűgözi és béklyóba veri, majd arra a konklúzióra jutott, hogy ebben küzdelemben végeredményben mégis csak az egyén lesz a győztes, mert a jogalkotásba előbb-utóbb bele fog szólni a szociális lelkiismeret és a rideg jogból az igazságosságnak és a méltányosságnak joga fog kifejlődni. Akkor, midőn a távoli jövő messze ködében csillogó reménységet Pollák Illés így rajzolta meg, a mi lelkünkből Deszélt és a mi nagy kívánalmainknak volt a szószólója, mert a magyar ügyvédség mindig felül tudott emelkedni az egyoldalú, önző, kicsinyes szempontokon és mindig át volt hatva attól a meggyőződéstől, hogy az igazságosság és méltányosság jogának érvényesülése egyúttal az ő boldogulását is jelenti. A történelmi idők nagy tradícióihoz híven mi ma is ezt a felfogást valljuk és midőn az ügyvédségnek súlyos helyzetében a kibontakozás útjait keressük, akkor sem kérünk kivételt a magunk számára, hanem csak egyenlő mértéket, de viszont ezentúl is perhorreskáljuk az olyan jogszabályokat, vagy közállapotokat, amelyek bárkinek is különleges vagy kivételes elbánást biztosítanak és a nemzeti közfelfogással, vagy a jogegyenlőség elvével ellentétben állanak. Vándorgyűléseink során nemcsak az ügyvédség problémáival, hanem a magyar jogélet általános jelenségeivel is mindig behatóan foglalkozunk, mert saját érdekeinket mindig csak a közérdekkel való teljes harmóniában óhajtjuk előbbre vinni és megvalósítani. ^ , . TV* Vessünk tehát egy pillantást az utolsókét évtized eseményeire, vonjuk le azok tanulságait és igyekezzünk a mai súlyos helyzetben is megtalálni azt az utat, amelyik az igazságosság és méltányosság jogá-