Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Molnár Kálmán Magyar Közjoga [Könyvismertetés]

(7) MISKOLCI JOGASZÉLET 7 nemzet, illetve az állam jogai,33) — minden vonat- i kozásban helytállanak, de egyszersmind meg is döntik Molnárnak a király külön, az államhatalmi jogosítványok köréből kizártnak tartott s egyházhatalmi jogosítványnak jelzett jogköréről szóló elméletét. Nem oszthatom ezek szerint Molnárnak a főkegyúri jog szempontjából a jelenlegi helyzet megítélésére konstruált álláspontját sem. Hogy a főkegyúri jog ma a rex legitimus joga, az kétségtelen. Rex legitimus azonban ma nincs, s az 1920. évi I. t. c, amely a király helyettesítésére kormányzó választását rendelte el s a kormányzót a királyi jogkör nagy részével felruházta, kimondotta azt is, hogy a kormányzó a főkegyúri jogot nem gyakorolja. Enynyit és nem többet mond a törvény. S ezek szerint a főkegyúri joggal kapcsolatban, helyesebben annak gyakorlásában, a vacuum iuris esete állt elő. Ha a magyar alkotmányjog ismerné a szó valódi értelmében véve az úgynevezett „fenntartott felségjogokat" és a főkegyúri jog is ezek közé tartozna, abban az esetben nem volna hézag a jogban, mert nem lévén rex legitimus, a fennálló jogszabályok alkalmazva annyit jelentenének, hogy a főkegyúri jog nem gyakorlandó. A magyar király minden joga azonban, ama ősrégi magyar államfelfogás szerint, hogy minden jog forrása a nemezét, átruházott természetű s így a főkegyúri jog sem tekinthető a szó szigorú értelmében vett „fenntartott felségjognak". így azonban a főkegyúri jog gyakorlásában is egy joghézag áll előttünk, mert a főkegyúri jog jog ma is, integráns része a magyar nemzeti jogrendszernek, de nincsen oly jogszabály, amely jelenlegi gyakorlása felől rendelkezne. És e joghézag nem csak látszóla^r^ssiianem valóságos joghézag, mert a magyar nemzeti jogrendszer alapnormájában megjelölt legfőbb jogalkotó szerv működésében állt elő.™) E vacuum iurisból azután szokásjogi alapon vagy szokásjogi megerősítés után, — ha egyelőre csak provizórikus érvénnyel is, — új jog is fakadhat s ennek az új jogi helyzetnek a kialakulásánál döntő szerepet nyerhet az opportunitás, az államérdek, a nemzetközi helyzet, tehát a római kúria befolyása s ereje is, de mindaddig, amíg ez be nem következik s mint a szokásjog által igazolt új jogi helyzet meg nem állapítható, a magyar királynak, s az összes királyi jogok átruházott természeténél fogva, a magyar nemzetnek, illetve az államnak a főkegyúri jog néven ismeretes jogai, — még ha e jogok gyakorlásában jelenleg vacuum állott is elő, — sértetlenül fennállanak. Nem igazolható régül az az álláspont sem, mintha a főkegyúri jog az államforma esetleges bekövetkezendő megváltozása esetén, közvetlenül és természetszerűleg elenyészne. Nem, éppen azért nem, mert bárha e jogkör egyházi eredetű is, mégsem egyházhatalmi, hanem államhatalmi jogköre a királynak, tehát szükségszerűen csakis a magyar közjogban új jogi tartalmi konstrukciót igénylő nem») Molnár e ,,kapclsiola:tlbiakerü!és"-t agy példával iis Bíl&tá,mia'ztja. „Az apóst</M kináity jefaöje is kapcsolatba került «/. állammal, mikéra.t a szokásos „apostolin ország" megje'ü'ié* is mutatja." (638. L 92. jegyz.) Amig azonban itt az apostoli jelző miniden jogi tartalom nélküli került vaihíban csupán „kapcsolatiba" az álltammal, a főkegyúri jog suHyoal jogi tartiatommiaili bír, s fenirnálfósa vagy fena nem állása jelenltfis áillamérdok lévén, jogi tertmésizetének clbínáilláisara a felhozott példa allkallma.s mem tehet. M) L. Zsedényi Béla át.: A vacuuim iuris. Miskolc, 1928. Miskolci Joigáisizélet Könyvtám, 30. sz. 26. 1. zetre, azaz a magyar államra szállna vissza, s hogy a magyar közjogi felfogás e kérdésben máskép ki nem alakulhat, az nemcsak a közjogi szuverenitás tanából, hanem e jogkör azon jogi természetéből is önként következik, hogy — miként azt Molnár is megállapítja, — királyaink e jogosítványokat, mint magyar királyok kapták „jutalmul" ugyan, de még sem érdemetlenül, nem megfelelő ellenszolgáltatás nélkül, hanem „azokért a nagy szolgálatokért, amiket magyar királyi minőségükben kifejetett apostoli tevékenységükkel, s a magyar államvagyonból merítő fejedelmi bőkezűséggel a katholikus egyháznak tettek." •'•••) Ha a katholikus egyházjog ezzel ellenkező megállapításokat tesz, az lehet ugyan, ismétlem, az opportunitás, az államérdek, a nemzetközi helyzet vagy a római kúria befolyása és ereje, azaz röviden a harmónia, a béke, tehát a gyakorlati politika eszközeinek és céljainak igénybevétele révén, e jog jövendő alakulására nézve döntő tényező, a magyar közjogi felfogás, a magyar közjog szempontjából azonban irreleváns. Molnár áthidaló kísérlete tehát a főkegyúri jog újonnan megkonstruált elméletével a magyar közjogi felfogást nem elégítheti ki, azzal össze nem egyeztethető, s ekként még mai is megáll csorbítatlan érvénnyel Kérészy Zoltán e kérdésre vonatkozó megmegállapítása, amelyre Molnár könyve is hivatkozik : „A magyar király főkegyúri hatalmának jogi természetére nézve a magyar közjog és az egyhcizi jog tanítása annyira eltérő, hogy ez intézmény lényegének mindkettő szempontjából egyaránt elfogadható meghatározását adni lehetetlen, — aminthogy közjogi íróink ezirányú kísérlete teljesen hiábavalónak bizonyult." M) * * * Molnár Kálmán Magyar Közjogát „A közjogi provizórium jogalapja" címen az „Alkotmányos jogrendünk és a közjogi provizórium" cím alatt 1926ban már közreadott tanulmányával fejezi be.37) Ez a tanulmány, amelynek mélyenjáró okfejtései és leszűrhető eredményei főbb vonásokban minden tekintetben helytállanak s a magyar közjogi felfogás fundamentális alapjain épülnek fel, harmonikusan és nem csak helyes, de a jelen viszonyok között, szükségszerű kiegészítésként zárja be a magyar közjog anyagát. Molnár kiindulópontul e kérdés megítélésénél a jogfolytonosság fogalmi meghatározását veti fel. Kimutatja, hogy ,.« jogfolytonosság lényege az, hogy a jogszabályok alkotása, változtatása és eltörlése csupán csak az alkotmány szellemében arra hivatott tényezők által eszközölhető",3S) hogy a jogfolytonosság az alkotmányosságnak, azaz a köziogi jogszerűségnek, alapja, kindulópontja és conditio sine qua non-ia eszerint. Kimutatja, hogy ennek következtében követelményként természetszerűen csak az írott M) 637. 1. ") 6*3. il. L. Kérészy Zolitá.n: Katholikus egyházjog. Pécs. 1927. L k. 280. í ") 1926. Dunántúl B. T. Egyetemi Nyomdája, Pécs, 29. 1. M) 722. k