Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

Jö MISKOLCI beigazolódik, ha arra gondulunk, hogy pl. az elmebeteg által okozott kár megtérítése is követelhető, hogy a tilosban talált állat tulajdonosa ellen is fordulhatok restitucióval. A jog tehát a beszámíthatatlan, az állat bizonyos magatartásaihoz is füz jogkövetkezményeket, lehet ez büntető szankció, vagy kártérítés, visszaállítás iránti perlésre való igény, esetleg önhatalom; — vagyis az említett vonatkozásban is lehet helye jogszempontú értékelésnek, az ilyen magatartások is kongruálhatnak és kollidálhatnak egy követelménnyel. Thon ebből az empirice igazolható tényből, hogy t. i. a beszámíthatatlanok magatartásaihoz is fűződhetnek jogkövetkezmények, azt a megállapítást vonja le, hogy a norma uralmi köre az akaratképtelenekre is kiterjed s hogy a normák ezen csoportjának célja nem az ellentenni akarókra való motiválás, hanem a jog által védett érdekek kielégítése. Az állatok magatartását azonban kirekeszti a normák hatályosulási köréből. ") Hasonlókép dönti el a kérdést Bierling is, ki szerint a jogtalanság csak embernek emberrel szemben való joggal ellenkező magatartása,'1) de elismeri, hogy a norma de facto a beszámíthatatlanokkal szemben is érvényesül, sőt nincs kizárva az sem, hogy közülök egyesek a normát is képesek megérteni és appercipiálni, tehát a motiváló hatás lehetősége fogalmilag náluk sem kizárt. 2) Még tovább megy Binding, bár Kézikönyvében lényegileg még Hold von Ferneck álláspontját vallja. Kiindulópontja — a Kézikönyvben —, hogy: „Normen sind Verbote und Gebote von Handlungen".53) S mert a normák cselekményeket tiltanak vagy parancsolnak, csak a cselekvőképesek körére terjednek ki; emberekhez szólnak, de nem minden emberhez. A törvényhozó csak azokhoz intézheti ésszerűen parancsait, akik képesek azokat követni. Az elmebeteget, a gyermeket épp oly kevéssé képes alávetni akaratának, mint a szelet, a felhőket és a vizet.'4) És csak más formulázása ennek a gondolatnak, hogy a nem vétkes normaáthágás jogilag véletlen, mert itt nincs is áthágás. Következéskép: „Normwidrigkeit und schuldhafte Normwidrigkeit sind identisch. Es giebt kein schuldloses, kein sog. (enanntas) objektives Unrecht".'") Különben is — fűzi hozzá — az úgynevezett objektív jogellenesség követői megegyeznek abban ellenfeleikkel, hogy ez büntetőjogilag nem jön figyelembe. 11) Vagyis a Kézikönyv szerint a cselekvőképtelen magatartása jogilag, vagy legalább is büntetőjogilag nem releváns s a jogtalanság csak a normaellenes, vétkes cselekmények körére korlátozódik. Ugyanitt azonban maga hibáztatja azokat, akik a helyes álláspont megkerülésével a támadás jogtalanságát a támadó bűncselekményében látják csak fennforgónak, holott a jogosott a jogos védelem forrása csak az önhatalomhoz fogó jogtalanul megtámadottsága lehet, éppen ezért a „rechtswidrig" szó csak a támadás • Id. m. 88. •j I<). m. fi. Id. m. különiison 173. és köv. ") Handbuoh 156. ") U. o. 158. ") U. o. 159. M) U. o. 159. JOGÁSZ ÉLET (42) irányát jelzi s nem annak bűncselekményi minőségét. A jogtalan támadás egyedüli kritériuma, hogy az jogilag védett lét ellen irányuljon. 7) A normák szerint viszont a jogtalanság nem egyébb, mint normaáthágás, vagyis szabályellenesség (Normwidrigkeit), a büntetőjogi szabályok alapját képező — közjogi jellegű •— szabályok (Rechtssátze), a normák áthágása.'1-) A jogtalan cselekvés, magatartás a subjektív joggal lép ellentétbe s az objektív jognak csak tényleges érvényesülését gátolja,") amellett magának a szubjektív jognak tettleges megtagadásában áll.60) Tehát a szubjektív joggal ellentétes cselekmény az azt garantáló (Garantie-Gesetz) és fenntartó (bejahender Rechtssatz) jog-tétellel is szembehelyezkedik."1) Vagyis szerinte a jogtalanság, jogsértés általános fogalmak, amelyek alá a deliktum, a büntetendő cselekmény alapját képező normaáthágás fogalma, mint speciális fogalom vonható.'1-) A normák csakis a követésükre képes, beszámíthatósággal bíró emberekhez szólnak, ezért a normák betartásához való jog, a köznek a fennhatósághoz való joga csakis általuk sérthető meg.63) Ezt a megállapítást azonban a jog egész területére nem lehet kiterjeszteni. A vétkesség, — és itt van a nagy változás előbbi álláspontjával szemben, — csak a beszámításnak és nem a joggal való ellenkezésnek az eleme; a jogtalanság lényege nem a vétkes cselekményi minőség, hanem a szubjektív jog érvényesülésének pusztán tényleges háborítása.'11) A jogtalanság' fogalmi körének kiterjesztésében legtovább megy Löffler.'•) Átvéve a formalisztikus irány meghatározását: jogtalan mindaz, ami a jogban kifejeződő akarattal ellenkezik, kiterjeszti ezt általában az összes történésekre, tekintet nélkül, hogy a történés motívuma tudatos emberi elhatározás-e, vagy sem, sőt eredhet állattól, a természeti erőktől is, lényeges csak az, hogy a történés egy, a jogtétel által nem fedett változást idézzen elő a külvilágban.66) A jog természetesen az érvényesülés igényével lép föl s minden eszközzel küzd a jogtalanság ellen. Minden jogtalanságra szimptomatikus egy „Unrechtsfolge", ami alatt büntetési szankció, civilis restitució, — a törvényes feltételek mellett — az önhatalom, jogos védelem értendő.1,7) A jogtalanságról mondottakból már most egyenlőre annyit szándékozom leszögezni, hogy a jog általában tilt vagy parancsol valamit s ezáltal értékeli a jogi szférába vont történéseket olyanformán, hogy a történéseknek bizonyos, de már meg") „Rwhtswidrifr fct ilrr Anpriff insofcrn, aJs sóin Zie! dié pedhtláeh geaebiifrzte Existenz". Handlmon 7:iS. ™) Nonrnea I. 96. •) U. o. 295. ">) U. o. I. 301. •) U. .o. I. 298. *) U. o. t 96. ") U. o. I. 244. 84) TT. o. t 301. m) Ll. m. Zeitsfthirift XXI. 545—576. ") TI. o. 547—562. ") Sőt a/.t kívánja, hagy „dio allyomoin^to un.) characktcrisfáaetaté KochtsfoJgo <les TWohts in dfer grundsatzJiehen Zu laangkeü der eigenmachtigen Abwehr, dor Notwohr 7,11 Bibliákén sei." U. OÍ 546.