Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

(43) MISKOLCI JOGÁSZÉLEI 11 levő, természetüktől adott tulajdonságait vonatkoztatja a jogimperativusokban kifejeződő akaratra abban az értelemben, hogy a történés megfelel-e a jogakaratnak, ha igen, a történés jogos, ha nem, jogtalan. A történések azonban nem minden esetben értékelhetők jogilag, ami további kifejtésre szorul. c) Amíg a jog egyik oldaláról tekintve tilalmak és parancsok összessége, addig más oldalról nézve abban bírja leglényegesebb karakferisztikumát, hogy bizonyos emberi életérdekeket van hivatva védeni. A jogtalanság kettős irányú. Az előbb mondottak alapján ellentmondásként jelentkezik a jogtétellel, lévén a jog, a hégeli álláspontot elfogadva, sérthetetlen, de ugyanakkor ténylegesen sérti az egyén és a külvilág bizonyos tartozékai közötti kapcsolatot. Az ember és a külvilág bizonyos tartozékai között ugyanis szoros vonatkozás van, amennyiben azok megszerzése életünk biztosítására múlhatatlanul szükséges. Ez a vonatkozás az érdek, ami ugyan •tisztán szubjektív, egyénenként azok szükségleteihez képest, változó, de a jog, méltányolva az embernek rájuk vonatkozó szükségleteit, védelemben részesíti a külvilág ezen tartozékait, illetve az embernek hozzájuk fűződő érdekeit, miáltal az érdek egyrészt objektív értéket nyer, másrészt jogtárggyá, jogjavvá (Schutzobjekt, Rechtsgut), válik. A jog, mint eszmei valami, önmagában sérthetetlen, valósággal sértetik azonban az a jószág, amelyhez az ember érdeke fűződik, de egyúttal maga az érdek is, mert ha elvész a jószág, vagy átlagában változik, az érdek tartalomnélkülivé lesz, illetve változik jelentőségében.68) Ha jog bizonyos, általa is elismert emberi érdeket véd, a jogtalanság ebből a szempontból nem lehet egyéb, mint jogilag védett érdekek megsértése.60) Ezzel a meghatározással azonban még nem csatlakoztunk a dualista fogalmi kostrukciók mellé, mint azt Irk hiszi saját, lényegileg ezzel azonos definíciójával kapcsolatban,70) — nem léptük át ugyanis a formális fogalommeghatározás circulus vitiosusát, mert — ez utóbbi nyelvén, — nem mondtunk egyebet, mint hogy jogtalan mindaz, ami a jogtételnek nemcsak külsőleges, hanem belsőleges értelmével, nemcsak formájával, hanem lényegével is ellenkezik.7') Az adott meghatározás által átfogott történések köre azonban egyrészt tágításra, másrészt szűkítésre szorul. Azt mondottam ugyanis, hogy a jog emberi cselekvésekre vonatkozik, ezek közül is csak azokra, amelyek ember és ember között szülnek vonatkozást. Némely történések azonban nem emberektől erednek, általuk mégis ember emberrel jön vonatkozásba, így jogilag értékelhetőkként jelentkeznek, ha ezen kívül még jogilag védett állapotokat is érintenek. A jog ugyanis az említett érdekvédelmi funkcióját akként teljesíti, hogy olyan viszonyokra tekintettel is állít fel követelményeket, **) V. ö. Nathan Über den Ausschluss der Reehtswidrigkeit 1923. 14—22. m) „Wir habén gesehen, dass der Merkmal der Rechtswidrigkeit darin besteht, dass sioh die Tat gegen ein Interessé des Einzelnen odor des Staatcs an der Erhialtung von Rechtsgütern richtet". Nathan id .m. 19. Id. m. 156. ") Lásd: Heller id. m. 87. amelyekben az ember egy dologra vonatkozólag kerül relációba más emberrel, illetve azok korporációival, vagy éppen az emberek összességével, amikor tehát a követelmény pl. arra vonatkozik, hogy senki a jogosítotton kívül hatást ne gyakoroljon a dologra. Ámde az ilyen, az ember subjektív jogát képviselő jogtárgynak is lehetnek olyan kihatásai, amelyek, amellett, hogy emberek között létesítenek vonatkozást, a jog által követelményként felállított állapotot megvalósítanak, illetve jogbeli tilalom ellenére megsértenek vagy veszélyeztetnek. Tehát jogszempontú értékítélet alkotásának lehetősége rájuk nézve sem kizárt. Viszont vannak olyan, szintén nem emberektől eredő s ember és ember közt viszonyt nem keletkeztető történések, amelyek jogilag védett állapotokba ütköznek. Kérdés, milyen álláspontra helyezkedik a jog ezekkel szemben. Ha elfogadjuk Löffler azon tételét, hogy a jogtalanságra, mert a jog küzd ellene, szimptomatikus a jogtalansági következmény, a történések ezen csoportja kívül marad a jogilag értékelhetőség, a jogtalanság fogalmi körén. S hogy ez helyes, arról az életre vetett futola gos pillantás is meggyőz. Az őrült, az idegen állat jogjavat sértő magatartásai ellen a jog bizonyos eszközöket nyújt számukra, ellenben egy vadállat vagy lavina kártevései ellen a restitució jogi eszközökkel nem lehetséges.72) Ha ilyen történések jogilag védett állapotba ütköznek, vagy ellenük önhatalmat fejtek ki, sem a dolog által, sem az általam előidézett állapot nem értékelhető jogilag. Nem ront e megállapítás érvényén Moór azon állítása sem, hogy a jog az ilyen jogilag közömbös cselekmények némelyikéhez, ha megtörténnek, eshetőleg joghatásokat fűz,73) mert — mint Degré, igen találóan megjegyzi, — bármennyire is sértsenek jogjavakat, „a következmény beállta mindig a behatás puszta ületének, sohasem a behatás jogszempontú értékelésének következménye",74) amit azonban Löffler nem vett figyelembe, hogy az tudatos, akár in abstracto, akár in concreto beszámítható emberi cselekvés alakjában jelentkezzék. Ha a jog bizonyos érdekek védelme céljából követelményeket állít fel, a jogtalanság egyéHüli ismérve csak az lehet, hogy a történés egy jogkövetleménnyel ellentétes s az az által fedett jogjavat sértő, illetve veszélyeztető legyen. A jog az ilyen történések kivédésére, a bekövetkezett kár reparációjára jogeszközöket bocsát rendelkezésre, mert valamit tűrni csak akkor tartozunk, ha a jog ez irányban kifejezetten így rendelkezik. Ha ellenben a javamat sérteni akarónak a jog erre felhatalmazást nem adott, azt nem vagyok köteles tűrni, hanem a hatóságok segítségéért fordulhatok s ha ez sikeresen nem volna tehető, magam is elháríthatom a valamely jogkövetelménnyel kollidáló magatartás következményeit. Végsőleg tehát a jogtalanság fogalmát abban kell látnunk, hogy jogtalan az embernek vagy jogtárgynak jogjavát sértő, veszélyeztető magatartása vagy kihatása. 2. A jogtalanság imént részletezett s a célhoz mért alaposságú fogalommeghatározásának a táma") V. ö. Degré id. m. 176. és köv. ") Id. m. 207. ") Id. m. 174.; lásd még Hold von Fcrneck id .m. I. 362.