Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 tív jog szempontjából közömbös, de ezen jogon kívüli normákkal ellentétes cselekvés valamiféle hátránnyal legyen sújtható. Ennyire azonban a tartalmi dualizmus híveinek egyike sem megy s egyedül csak Liszt volt hajlandó elismerni, hogy a materiális és a formális jogellenesség, hogy úgy mondjam, térbelileg nem egybevágó fogalmak. Végül igen helyesen figyelmeztet Heller41) ama logikai képtelenségre, hogy „ennek az útnak, — t. i. a materiális elemek kihangsúlyozásával operáló fogalommeghatározási kísérleteknek —, szükségképen oda kell vezetnie, hogy más az értékmérője a jogszerűségnek és más a jogellenességé: a jogszerűségé a jogtétel, a jogellenességé pedig a jogtétel és még valami más". Ha pedig a formális és tartalmi elemekből öszszetevődő fogalmi konstrukció helytelen, vissza kell térnünk a formális definícióhoz, miszerint „a jogrenddel való ellentmondás elengedhetetlen, de egyszersmind egyetlen ismérve a jogtalanságnak, mert jogtalan mindaz, ami a jogforrásban kifejeződő akarattal helyteleníttetik".4-) Igaz, hogy ez s a többi formális fogalommeghatározás 'lényegében a „jogtalan az, ami a joggal ellenkezik" idem per idem meghatározásnak variációja, ami azonban, — amellett, hogy mint előre szegzett preszuppozició, egynéhány következtetés levonására alkalmas, — még nem jelenti hogy használhatatlan is, meri a jog fogalmát kitevő ismérvek felkutatásával a contrario a jogtalanságot is meghatározzuk. Következik mindenekelőtt a letett meghatározásból, hogy midőn valamely történést jogtalannak mondunk, tulajdonképen értékítéletünknek adunk kifejezést, a történést a joghoz viszonyítva értékeljük, tehát a „jogtalan" kifejezés értékítéletet jelent, mégpedig jogszempontú értékítéletet: ami a joggal kongruens, az jogos, mi azzal nem egyezik, jogtalan; azután pedig, ami az előbbiek logikus folyománya, a „jogtalanság", mint értékítélet, a jog által való helytelenítést, rosszalást fejez ki. S most következik a jogtalanság fogalmának kiépítése. a) Binding nagyszabású művének vonatkozó fejtegetéseit a következő megállapítással kezdi: „So lange eine Handlung nicht verboten ist, kaim sie nicht rechtswidrig sein".41) Ugyanezt állítja a bűncselekménnyel kapcsolatban a nulla poena sine lege elvéből folyóan a törvényről, vagyis szerinte a norma teremti a jogellenes, a büntető törvény pedig a bűnös cselekményt.") A tétel ellen kifogást emelni aligha lehet, azonban ha azt, mint történeti szemléleten alapulót magunkévá tesszük, ugyanezen történeti szemlélet alapján észre kell vennünk, hogy amikor egy cselekményt jogtalannak mondunk, tulajdonképen a cselekménynek már meglevő tulajdonságait értékeljük a jog szempontjából. Binding ugyarí tiltakozik ama felfogás ellen, hogy a törvény s így a jog is csak reprodukál,4') de ezt állítani nekünk sincs szándékunkban. Egy idegen ") Id. im. 87. ") Kitz.in,K<r Gerichtssal LV. 116. *") Dic Normen und ihro tSibertretuwgen II. kiad. 1 s~7. I.. 13,2. **) „Din Norm schafft die rechtairídirige ,das Strafgesetz die vpnbrpchrrisehic Handlung." U. o. 134. •) U. o. 133. | ingó dolognak más birtokából vagy birlatából annak beleegyezése nélküli jogtalan eltulajdonítási céllal való elvétele, mint lopás, kétségtelenül jogi fogalom, a részletezett ismérvekkel rendelkező cselekményt kétségtelenül a jog tette büncselekménynyé, de maga a lopás ténye az előtt is ismeretes volt és létezett. A „ne lopj!" normának jogi normává való tételével a lopás ténye jogellenessé lett, azonban midőn a lopást jogellenesnek mondjuk, olyan tulajdonságokat vonatkoztatunk magára a cselekményre, amelyekkel, — amellett, hogy a lopásról alkotott ítéletünknek tartalmát is képezik, — az még a jog kialakulása előtt bírt. A lopás tényét nem a jog teremtette, de a lopás bűncselekményét igen. A mondottakból logikusan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a „jogos" vagy „jogtalan" ítéletnyilvánítással bizonyos, már meglevő, a természettől adott, de egyszersmind jogilag értékelhető tulajdonságokat vonatkoztatunk egy történésre, amit Moór Gyula nem egészen szabatosan úgy fejez ki, hogy minden jogszabályban benne van az emberi cselekvés képzete."') Ez csak annyiban helyes, hogy mivel a jog emberek közti viszonylatokban hatályosul, mindaz a történés, amely nem ember és ember között realizálódik, nem ember és ember között teremt viszonylatot, jogszempontú értékítélet alá nem vonható: jogilag közömbös. b) A jog, midőn az emberek egymásközti viszonyait szabályozza, követelményeket állít fel: a sein sollen álláspontjára helyezkedve nem azt írja elő, hogy mi van, hanem, hogy mi legyen, tételei nem ontologikus, hanem normatív tételek.47) Természetesen a jog figyelembe vesz némely már fennálló állapotot is, mikor is a jog tartalmát kitevő követelmény arra irányul, hogy a már fennálló s mindig követelménynek megfelelő állapot, viszony meg ne változtassék, illetve, hogy a változás valamely követelménnyel kongruensen történjék. A jog ekkép formaliter tilalmak és parancsok összessége.4^) Ha ez igaz, lehetetlen fel nem ismerni, hogy a jog címzettjeiben, mint motívum akar érvényesülni, amiből pedig az következik, hogy címzettjei nemcsak hogy kizárólag emberek, — mert hiszen egy állathoz hiába intéznénk parancsokat és tilalmakat,, bennük motiváló hatás úgy sem létesülhet —, hanem, hogy csak beszámítható emberek lehetnek, mert a jog motiváló funkciója csak beszámítható emberekben érvényesülhet. Hold von Ferneck azután ennél a pontnál meg is áll s konklúzióként megállapítja, hogy a beszámíthatatlanok, sőt azok is, akiknél csak in concreto nem számítható be a cselekmény, jogtalanul nem járhatnak el, mert bennük a jog, mint motívum nem érvényesül.'") Vagyis a jogtalanság korét csak a vétkes, tehát a tudatos, a beszámítható emberi cselekedetekre szorítja. Hogy azonban a jogtalanság nem , szorítható pusztán a beszámítható, vagyis az egyéni vétkességen alapuló emberi cselekmények körére, önként Bevezetés a jogifilozófiáiba 1033. 177. ") Saucr QiPÚiKÜlageii des Stmfrechta nohst lTmrKs einer ReoUs und SoziaipIhiloaopliM 1921. <KW5—237., Moór id. oá. 177.. Haltar id. m. 33—3+. 4") Binding Bandiméin I. 156., Bierlin<; J«fiatÍ9CÍe Priaipenleire III. kiad. 1903. 3.. Hold v. Ferneck Rechitaftnclrigkeil 1. 1903. 105., Thon Reeht«norm und subjoktives Recht 1878. 2. •) Id. ui. 3fi3. és köv.