Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

s MISKOLCI JOGÁSZÉLET (40) az cselekmény, ezen cselekményre való elhatározás­tól független".1") A mondottakból az alábbi két tétel következik logikusan: (1) A támadás fogalma nem involválja, hogy az ártás jegyében lefolyó erőkifejtés szándékos legyen. Edvi-Illés") tagadó álláspontjával szemben utalok a Curia egyik újabb nagy jelentőségű ítéletére, il­letve Zeherynek ehhez fűzött mélyenszántó meg­jegyzésére, miszerint „a cselekményfogalom gene­tikus elemzése alapján vagy arra a megoldásra kelT jutnunk, hogy a jogos védelem feltételét alkotó tá­madás tekintetében a lélektani okozatosság formái­nak problémája egyáltalán nem merülhet fel, — vagy arra, hogy jogos védelemnek a bevégzettség szempontjából gondatlanságként, vagy véletlenként minősülő cselekménnyel szemben is helye lehet".3") <') Ugyancsak az előbbiekből folyik, hogy jogos védelemre jogosít az indirekt támadás is. Alberti példájával élve, ha valaki kútat vagy ciszternát ás. a saját földjén ugyan, de vele bedőléssel fenyegeti szomszédja kútját, házfalát, a szomszéd jogos vé­delmi helyzetbe kerül.-11) Tehát támadásról beszélünk akkor, ha valami­lyen erőkifejtés egy fennálló állapotot olykép vál­toztat meg, hogy az valakire hátrányt jelent, te­kintet nélkül arra, hogy az erőt kifejtő akarata va­lóban az előidézett hátrány élőidézésére irányult-e, vagy, hogy akart-e erőkifejtésével valaki ellen for­dulni. Bizonyítja ezt a tétel megfordított ja is, amennyiben a károkozási szándékkal végrehajtott, de facto azonban kárt, hátrányt nem okozó erőki­fejtés nem támadás, pl. a ráimádkozás.32) Még csak annyit a támadás fogalmának elem­zésével kapcsolatban, hogy a támadás dinamikai jelenség lévén, az már a tartalmát kitevő okozatos­sági folyamat második fázisában, a megindított te­vékenységben is közvetlenül érzékelhető s mint ilyen, ebben a stádiumban nem mint egy fennálló állapotot hátrányosan megváltoztató, hanem csak mint ezzel fenyegető, tehát egy állapot megmaradá­sát veszélyeztető erőkifejtés jelentkezik. A kifejtettek alapján támadásnak tekintem bármély élőlénynek egy fennálló állapotot hátrá­nyosan meg változtató, vagy ezt célzó, tehát bizo­nyos, más szempontjából előnyös állapotot sértő vagy veszélyeztető pozitív erőkifejtését. Ha pedig a fent kifejtett s előbb összegzett fo­galommeghatározás helyes, kétségtelen, hogy az ál­latok magatartásai rendelkezhetnek az ismertetett kritériumokkal, mert az állatok bizonyos magatar­tásai is veszélyeztethetnek, illetve megváltoztathat­nak fennálló állapotokat olyanformán, hogy az ré­szünkről hátrányosan értékeltetik, hogy azt, mint nem kívántat megelőzni szeretnők, s mert az álla­tok ilyen kihatásai jelentkezhetnek pozitív erőkifej­tés alakiában; — következéskép állatok támadásá­ról beszélni fogalmilag lehetséges. IT. A jogos védelem feltételét azonban, többek között, nem a támadás, hanem a jogtalan támadás a) HL ni. 16. *) T. i. a támadás szerinte csak szándékos cselekmény 'elírt. Komm. T. 341. ") B.jt. (A Magvai Jflgi Szemle melléklapja) LXXXIII. 1. ") M. m. 10. '=) V. ö. Schollmayer Das ltecht der Notwehr IDUS. 5. képezi, miért is további kérdés, hogy az állatok tá­madása eshetík-e jogszempontú értékítélet alá, ne­vezetesen: lehet-e egy állati támadás jogtalan. Ezzel azután elérkeztünk a fölvetett probléma Achilles-sarkához, mert a megoldás útja a jogta­lanság fogalma körül kialakult kontroverziák labi­rintusán vezet keresztül. Ezt az útvesztőt minden­esetre igyekszem elkerülni, mert semmiképen sem vallhatom célomul, hogy a jogtalanság fogalmáról kialakult irodalmi álláspontokat itt rendre ismer­tessem. 1. A jogtalanság fogalma körül kialakult iro­dalmi harc abban csúcsosodik ki, hogy az egyik fel­fogás elegendőnek tartja az u. n. formális fogalom­meghatározást: jogtalan mindaz, ami a joggal el­lenkezik,3') — míg a másik a formalisztikus jog­tani iránnyal szemben a formális elemek mellett több-kevesebb önkénnyel felvett tartalmi elemek hangsúlyozásával vél helyes fogalmat adni a jogta­lanságról. Ezt a materiális élemet hol a jogeszmé­vel való ellenkezésben,31) hol az antiszocialitásban, a cselekmény antiszociális jellegében,3") hol a jogon kívül álló kultúrnormák megsértésében,30) hol a joghelyességgel való ellenkezésben37) stb. látják. Végül pedig egv magyar büntetőiogi dogmatikus álláspontja: a jog végelemzésben létérdekeket véd, éppen azért a jogellenességnek egyúttal a jogilag védett érdekek sérelmében vagy veszélyeztetésében kell állania.3') A jogtalanság fogalmi konstrukciója tehát a joggal való formai ellenkezés és a fölvett tartalmi elemek szintéziséből állana elő. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi felfogás helytelen, mert, mint Degré mondja: ,,A jogtalan­ság tartalmi fogalmi konstrukciója megtörik a jog pozitivitásán"3") azon a tényen, hogy a jogsza­bály kötelező s a cselekmény a jogakarattal ellen­tett, jogtalan, tekintet nélkül, hogy az említett szempontokból kedvezően vagy kedvezőtlenül 'érté­kelhető. Különben is gyakorlati érvényesítésük jog­beli felhatalmazás nélkül nem volna lehetséges,4") épp ezért e konstrukció értéktelen. Dé értéktelen és hibás azért is, mert nem igazít el abban a kér­désben, mikor olyan cselekményt kellene ítélet tár­gyává tenni, mely a tartalmi dualizmus hívei által felállított jogon kívüli normákkal ellenkezik, de a tételes joggal nem: az ezen normákkal yaló ellenke­zés konzekvenciáit nem lehetne levonni, ami pedig önellentmondás. Az elmélet következetes keresztié­vitele ugyanis azt hozná magával, hogy ha az emlí­tett nem jogszempontú értékelés kedvező valamely cselekménnyel szemben, bárha a jogszabályellenes is, büntetést nem érdemel, akkor viszont az objek­") Főbb képviselői: Nagler <Tcr heuiti'ge Stand der Tporic von der Bechtswidri^seit 1&10. 73.. 78.. 149.; Beling Die Lenre rom Verbrcehen 1906. 136.; Fischer: Die Kechtswidrigkeit. 110.; Fingéi- Lehrb. d. deut. Strafrechts 1912. 144.; Kitaínge-r Geriehtsaaal LV. 16.; Kohlrauseh Zeitsehrift XXXV. 600.; ná­lunk Angyal Tank. I. 67.; Degré: A jogtalanság tartalmi dualizmusának tanához 1915. 11. és id. m. 176—198.; Heller id ii.. 84—88: ") Stoo-s Zeitsehrift XXV. 319. m) Liszt Tank. 101—103. ") M. E. Mayer Rechtsnormcn und Kulturnormen 1903. ") gróf Dobna Die Rechtswidrigkcit 1905. 16., 19.. 40. ") Irk. id. m. 27.. 156. ") A jogtalanság stb. 36. ") Degré: A jogtalanság stb. 35.

Next

/
Thumbnails
Contents