Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

(39) MISKOLCI JOGASZÉLET 7 leges helyzetváltoztatással járó kihatás, hatáskifejtés. Passív magatartás sohasem lehet támadás, még ha az kihatásaiban hátrányosként volna tekintendő is. Iskolapélda, hogy az adós azon eljárása nem eshetik a támadással fedett életfogalom alá, hogy tartozását, illetve annak megfizetését elmulasztja.13) Ebből folyóan nem támadás: a) egy nem tevés, mulasztás, mégha kimerítené is egy mulasztással elkövetett deliktum bűncselekményi tényálladékát. „Gegen echte Unterlassungsdelikte giebt 's Notwehr." 14) l>) De nem támadás az sem, ha egy nem támadással létrejött, illetve fennálló, — bár jogtalan — helyzet meg nem változását, változtatását eredményezi a nem tevés.15) c) Vitatott ellenben, hogy támadásnak tekinthető-e az a negatív magatartás, mely egy antecedens támadással létrehozott hátrányos állapot fenntartását célozza, mikor tehát az előidézett hátrány tartós állapotban realizálódott. Az irodalom e tekintetben túlnyomóan igenlő álláspontot foglal el, mégpedig, mert az antecedens és szubszekvens támadás, tevés ilierve nem tevés, mint összetevők oredője jelentkezik ilyenkor a támadás célja ;1fl) mert a nem tevés egy pozitív cselekmény által létrehozott állapot fenntartásában jelentkezik;'7) mert itt tulajdonképen tartós bűncselekményről van szó, melynél a jogsérelem folytonosan ismétlődik, így a tartós állapot fennálltáig a támadás, mint a jogos védelem feltétele, fennforog.1") Binding is lát némi hasonlóságot az ilyen támadás és a ..Dauerdelikt" között, dé állásfoglalása nem egészen világos,10) Degré pedig de lege ferenda nem ellenzi ugyan a tétel felállítását, de lege lata azonban nem tartja a támadás fogalmából levezethetőnek.-") A magam részéről nem ugyan a 79. §., de az interpretátió extensiva, amelynek alkalmazására a jogos védelemben kifejezésre jutó jogintenció mindenkor feljogosít, s a delictum continuum analógiáia alapján támadásnak tekintem azt a negatív magatartást is, mellyel egy előbbi jogtalan, következéskép hátrányos állapot tartatik fenn, mert a támadás, — ha meg is kezdődött — még nem feleződött be; s mert a jogos védelem célját nemcsak a jogtalan támadás megelőzésében látom, hanem annak megszüntetésében is amennyiben az a hatóságok igénybevételével hamarosan és sikeresen nem tehető. Ezek alapján azt kell leszögeznem, hogv a támadás, mint okozatossági folyamat első és harmadik alkateleme, az indító ok és a végső eredmény közti láncolat tevékenységben, mégpedig pozitív tevékenységben, tevésben áll, így lényegileg erőkifej") Angyal tank. 3!)!).. De.pré: A jogos védelem 270—271.. lleller id. m. 97.. Kchwarze id. m. 238. ") Binding Handbuch T. 73«. Lásd méfc A'iberti Ds.» Nntwehnreeht 1901. 18—19, Angya'l, Degré és Heller id. helyek. ") Pli. pusztán egy véletlenül kigyuladt ház égésének tétlen nézése. '•) Levita DON Recht. der Notwehr 1856. 171!. 12. jegyz. ") Sohwarze id. ra. 2-28. ") Frank id. ni. 117.. Allgyal: Előadásuk II. 392. éTank. 309., HelJer ikL m. 97—98, ") Handbucih L 748. .55. jegyz. *j Id. m. 373. és köv. tés s mivel ennek a tevékenységnek, azaz a megindított okozatossági folyamatnak mindig más ellen kell irányulnia, önmagába visszatérő nem lehet, illetve akkor már nincs fedve a támadás életfogalma által, akkor már nem támadás, a támadás fogalmának lényegét abban kell látnom, hogy az élőlénytől eredő, más ellen irányuló erőkifejtés.21) ;>. Végsőleg pedig vizsgálat tárgyává kell tennünk a támadás tartalmát kitevő okozatossági folyamat tárgyunk szempontjából értékelendő eredményét. Említettem, hogy az élet a támadás szavával mindig összekapcsolja az ártás fogalmát is, vagyis támadás alatt olyan erőkifejtést ért, mely a támadás tárgya, a megtámadott szempontjából mindig hátrányosan értékeltetik, amely egy fennálló állapotot hátrányosan, vagyis úgy változtat meg, hogy az, aki ennek, a fennálló állapotnak előnyeit élvezte, azokat részben vagy egészben elveszti. Lényegileg szintén erre az álláspontra helyezkedik Heller22) és Degré23) is. Felveszik ugyan ezt az elemet a már idézett fogalommeghatározások is, csakhogy, mint már jeleztem, nem a legszerencsésebben, amennyiben jogjav, jogállapot veszélyeztetését állítván fel kellékül, a támadásnak már a jog által színezett milyenségét is kifejezik. Érdekes, hogy eleinte Angyal sem tekintette az ártást a támadás konstans elemének.21) a) Következőleg nem minősül támadásnak az az erőkifejtés, mely senkire hátránnyal nem jár, vagy éppen előnyösen változtat meg egy fennálló helyzetet. Nem esik tehát a támadás fogalma alá a kalapemeléssel üdvözlő ismerős, vagy a kabátot lesegítő pincér erőkifejtése. E tétel communis opinió az irodalomban. b) Vita tárgyát képezi ellenben, hogy a támadás fenn vagy fenn nem forgása a támadó, vagy a megtámadott oldaláról ítélendő-e meg. Minthogy a támadás leglényegesebb eritériuma, hogy az ártó, vagyis valamely fennálló állapotot hátrányosan megváltoztató erőkifejtés, önként következik, hogy a támadás mindig annak szempontjából ítélendő meg, akire nézve a hátrány beáll, tehát a megtámadott szempontjából, — nem ugyan abban az értelemben, hogy a megtámadott szubjektív vélekedése az irányadó e tekintetben, hanem, hogy vájjon a támadó akarata valóban az elért és a támadás fogalmával járó hatás előidézésére irányult-e,^ ) közömbös, sőt a már említett Binding féle „Angriffswillen" elvetésével az is, forgott-e fenn büntetőjogilag számbajöhető akarat. Különös elvi éllel hangsúlyozza ezt Alberti, mondván, hogy „a támadás motívuma, ha az a későbbiekben komoly, teljességgel közönyös,"2") majd pedig, hogy a támadás „egyáltalán nem szokott akarattal korrespondeálni"27) és végül, hogy „a támadás, amennyiben =') V. ö. Angyial: Előadásuk II. 391. és Tank. 890.; Wc vesszi át az erőkifejtés kifejezést Degré is, id. m. 278. ") ld. ni. 97. J3) Id. m. 277. =') Előadások II. .".91. Tankönyve III. kiadásában ellenben niár igen. a) Hasonlóképen HelJer id lm. 97. Id. m. 12. ") ld. m. 15.