Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Néhány kérdés a magyar rádiójog köréből. A rádió-jog és a magánjog [1. r.]

(47) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 31 való berendezése, az államnak fenntartott, kizárólagos jogok közé való besorozása végeredményeben felségjoggá teszi a rádió intézményét.4) Ez a körülmény a rádió szabályozásának alapjai tekintetében bír fontossággal, amennyiben a közjogi alapokon elinduló szabályozással a rádiót közigazgatási közintézménnyé teszi. A rádiót azonban tételes törvényi rendelkezés ki is vonhatja a monopóliumok sorából, amivel az egész intézmény kivonulna a nyilvánjog területéről és tisztán magánjogi alapon volna rendezhető. ) Van azonban sok olyan fizikai és jogi tulajdonsága a rádiónak, mely bizonyos vonatkozásokban magánjogi szempontokból való kiegészítést és megvilágítást involvál és szükségessé teszi a rádiójogban a magánjogi elvek érvényesülését is. Ezért a rádtéjog a fentiekre tekintettel azon a határon fekszik, mely a közjog és a magánjog határvonalát képezné. Minthogy ez a választóvonal, — épúgy mint számos más közigazgatási közintézménynél, — nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, a magánjogi elveknek a figyelembevétele a szabályozásnál, a felmerült vitás kérdések elintézésénél semmiképen sem kerülhető el. Hogy a kölcsönhatás milyen fokú, illetőleg hogy a magánjog milyen mértékben jut érvényre alapelveivel a radiójogban, arra a szabály az, hogy minél szorosabb a kapocs az illető közigazgatási közintézmény és a közigazgatási orgánum között, annál jobban érvényesülnek a közjog (közigazgatási jog) alapelvei és megfordítva.") Viszont ez a kapcsolat annál lazább, minél nagyobb mértékben foglal magában a közigazgatási közintézmény magánjogi célokat is. Ezzel tehát meg van adva a lehetőség arra, hogy a magánjog oly mértékben legyen kiegészítője a sokszor nem elég rugalmas közjogi (közigazgatási jogi) szabályoknak, amilyen mértékben arra szükség van. Ha a rádió-teremtette jogi helyzetet, jogi viszonyt vizsgáljuk, akkor feltétlenül az kínálkozik első kérdésül, hogy milyen természetű az a jogviszony, amely fennáll az állam, illetőleg annak egyik szerve, a posta és rádió adó- vagy vevőberendezés felállítására és üzemben-tartására jogosított állampolgár között: magánjogi, tehát szerződéses, vagy nem (tehát közjogi)? A kérdésre feleletet adni azért nehéz, mert a jogi viszony bifurkációs teimészete mindkét felfogáshoz ad jogi motívumokat. Ha azt tekintjük a közjogi (közigazgatási jogi) jogviszonyok ismérvének, hogy azok a közigazgatási hatóság egyoldalú és kényszerítő fellépésére jönnek létre, akkor a posta és a rádió-engedélyes egymással magánjogi viszonyban látszanak lenni, mert a kényszerítő fellépés momentuma itt hiányzik. Viszont a jogviszony tartalmának megállapítása nem függ a felek akaratától, ami pedig a közigazgatási jogi viszony fennforgása mellett tör pálcát. Nem lehet irányadó a jogviszony jellegének ') Hollós i. m. 42. 1. és Glá.zer Jenő: A magyar rádiórendelet, és magyarázata c. mű 25. 1. ') BAdióberondeoés létesítését a minisztertanács magá.nonoknak most is megengedheti ós a posta a minisztertanács hozzájárulásával általában a/, egész, intézményt bérbe is adhatja (Lásd a 0.^)7/1027 K. M. rend., röviden Rádiórendelet Í3. í-át). Ez. a tény azonban még nem tani át az. intézményt a magánjog területére, de már több módot ad a magánjogi szabályok érvényesülésére. ^ ") Dr. Má.rffy Ede: Magyar közigazgatási és pénzügyi juj,'. megállapításánál az sem, „hogy milyen szerv, közigazgatási hatóság, vagy polgári bíróság jár-e el a szóban lévő ügyben"7), mert az 1896 :IV. tc. dacára is a szétválasztás sokszor célszerűségi okokból nem vihető teljesen keresztül, úgy, hogy a rádió-kihágási eljárás (R. r. 57—58. §.) lefolytatására illetékes közigazgatási hatóságok (kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, városokban az ezzel megbízott tisztviselő, Budapesten a kerületi rendőrkapitányság mint elsőfokú, az alispán, a városi tanács és a kerületi főkapitányság mint másodfokú, a kereskedelemügyi miniszter pedig mint harmadfokú hatóság) ténykedése szintén nem nyújthat biztos alapot a következtetésre. Határozottan belevág a rádió a magántulajdon körébe is, minthogy az ingatlanhoz tartozó légtér kihasználásával kapcsolatos, már pedig az kihasználhatásának határáig az ingatlan mindenkori tulajdonosának az uralma alatt áll, amibe pedig a magánjogi elvek figyelembevétele alapján végezhető következtetéssel az eterhullámok felfogása is beletartozik, sőt éppen a rádió-készülék az, amelynek segítségével a tulajdonos most már intenzíven és pedig a legmagasabb régiókig is ki tudja használni az ingatlana feletti légteret. Felfogható tehát a rádió úgy is, hogy az egy készülék, mely a telek (ingatlan) feletti légtér minél teljesebb kihasználására szolgáló eszköz s mint ilyen teljesen a telek (ingatlan) tulajdonosának javát szolgálja és így, amennyiben azt megvásárolta (tulajdonjogilag megszerezte), magánjogi uralma alá is került, vagyis engedély nélkül használhatja. Hogy azonban a tulajdonjog ily formában való kibővüléséről mégsem beszélhetünk, annak az az oka, hogy itt közjogi jellegű tulajdonkorlátozással állunk szemben, mely az ingatlantulajdonosnak az ingatlana feletti légtérre való jogát az abban felfogható étherhullámok tekintetében megszorítja. Tekintettel arra, hogy ez a tulajdonkorlátozás a köz érdekében történt, nem lehet a légkörnek jogtalan állami lefoglalásáról beszélni.") Különben is a mindinkább szaporodó közjogi korlátozások következtében a tulajdonjog és általában az összes magánjogi intézmények továbbfejlődése oly irányú eltolódást mutat, mely a közjog terrénumának a magánjog területén való és folytonosan növekvő tendenciájára enged következtetni. A célunk a kérdés felvetésével az volt, hogy reámutassunk, mennyire át meg átszeli a rádiójog a magánjog terrénumát akkor, amikor felépíti a magt közjogi alapokon nyugvó rendszerét és kifejleszti jogelveit. Van azonban még a rádiónak egy olyan tulajdonsága, mely megkülönbözteti más hasonló jellegű közintézményektől: az, hogy nemcsak a szorosabb értelemben vett hírszolgálatnak az eszköze, hanem a művelődésnek, az oktatásnak és főként pedig a szórakozásnak is eszközéül szolgál. Ez a tulajdonsága pedig — talán az erkölcsrendészeti szempontok kivételével — oly távol esik a közigazgatás, illetve az államfeladatok körétől, hogy a magánjogi elveknek az érvényesülése e téren mindenképen indokolt.") ') Dr. Tomesányi Mórié: A magyar közignzgnls'Ui jog alapintézményei e. mii. 133. 1. ') Hollós i. m. 28. 1. *) Ezt a kérdést már ismételten felvetették még pedig olyformában,, hogy ezekre a közleményekre az állami kizárólagos jog inpiii terjed ki. Hollós idézett munkájának 28 lapján a 3. számú jegyzetben megállapítja a kizárólagossági jog kiterjedését ezekre is, hozzátéve, hogy ,,az. állami kizárólagossági jog a'ól