Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

15 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (34) Azonban amellett ez a megye vándormozgalmát is eltéríti a természetes iránytól az északnyugati szélekre. Diósgyőr-Miskolc a megye természetes központján hivatva van a megye alföldi népfeleslegeit és az Abauj-Zemplén-Szabolcs vármegye közelesö részeinek elhelyezkedni alig tudó természefes szaporodását, mint természetes gyűjtőpont magához vonzani. Persze ózd vidékének megvan a maga fejlődési bázisa, de — kivált, hogy határszélre került s természetes vonzóköre megkisebbedett — a diósgyőri iparvidékkel szemben való ily határtalan előnyomulása csak a vasgyár nagy betegsége s — a megye népességének fokozottabb munkaalkalma érdekében reméljük múló betegsége vagy alkalmazkodás-képtelensége okából volt lehetséges.'' ) 10. Hátra volna, hogy a nemek arányában beállott változásokat szemügyre vegyük. Mivel a korviszonyokkal való kombináció hijján szerintünk az eltolódások jelentőségét nem lehet gáncstalanul lemérni, ezúttal csak a legfontosabb adatok egyszerű közlésére szorítkozunk. A háború véres veszteségeiből kifolyólag felborult nemi egyensúly az 1930-as népszámlálás szerint helyreálló félben van. Az eltelt időszak tíz új sarjadéka segített az arányszám javításán. A nemzettest piramisának középső részein a rések nem leltek meg, az egyensúlyzavar nem oszlott el. Az újszülöttek serege azonban elég volt ahhoz, hogy az országos nőtöbblet — talán a férfiakat jobban fogyasztó kis kivándorlástól és az 1921-től kezdve hazajött hadifoglyok számától is segítve, — 1.062-ről 1.045-re mérséklődjék. Fájdalmas tünet, hogy a nőtöbblet csökkenése távolról sem egyetemes jelenség. A városokban s főleg Budapesten tetéződött a baj. Egyelőre pontosan nem tudjuk mi okból, de aggódunk, hogy súlyos okokból és félve látjuk következményeit. Borsod megye nemi aránya az országos tendenciába illeszkedően, sőt még annál is kedvezőbben alakúit. Ezer férfira 1920-ban még 1077, 1930-ban már csak 1.043 nő") jutott (136.451 férfi, 142.362 nő). A nők számának a szaporodása jóval kisebb volt, mint a férfiaké; az eltolódás nagyobbfokú, mint amennyire tisztán a természetes szaporodás alapján számítani lehetett volna. Elvándorlásuk a megyéből nagyobb volt, mint a férfiaké. A járásonként való eltolódások e tíz év alatt számbavehető eltéréseket mutatnak. Legkisebb (1.071-ről 1.067-re) volt a csökkenés az edelényi járásban. Igen valószínű, hogy a mindig inkább férfiakat elsodró tengerentúli kivándorlás — ha csökkent mértékben is —, de ezidőszerint is ebből a járásból táplálódik leginkább. A mezőcsáti járásban javult különösen a (1.101-ről 1.051-re.) Megvizsgáltuk azt, hogy jelleg szerint csoportosított nemek számaránya vájjon a foglalkozási községekben miként M) Ha Diósgyőr népessége nem is viszonylagosan, de csak abszolútszámban ((5095) úgy emelkedett volna az eltelt tíz év alatt, mint 1900—1910 között, akkor a megye vándorlási vesztesége 6.701 lélekről 2.571-re apadt volna s így mindössze az 1920-as népesség egy százalékát tette volna ki; bár persze nem alaptalan a feltevés, hogy kellő foglalkoztatás mellett a természetes szaporodás is jobban alakult volna, mint a hogy tényleg alakult. ") Miskolczon ezzel szemben 1.017-ről 1.123-ra emelkedett a nőtöbblet. (Budapesten 1.154-röl 1.189-rel). változott a nemek aránya. Van-e vájjon ciában bizonyos szabályszerűség? a tendenJutott ezer férfira 1920 1930 Borsodmegyében 1.077 1.043 50°/o-nál nagyobb iparf. községekben összesen 1.035 1014 Iparos helységekben 1053 t.016 Bányász helységekben 992 1.011 Vegyes helységekben 980 1.025 25—50°/o-os ipart' közs. 1.082 1.028 Iparos helységekben 1.071 1.030 Bányász helységekben 1.066 1.034 Vegyes helységekben 1.108 1.018 Őstermelő községekben 1.091 1.059 34 21 — 37 19 4:, 54 — 41 — 32 — 90 — 32 Az agrárius jellegű falvakban a helyzet a háború után is, ma is kedvezőtlenebb. A gyártelepeken, bányákban több volt a felmentett és bizonnyal kevesebb a hősi halott. Azóta — bár a részletekben kivételek is vannak a különbségek még egy árnyalattal fokozódtak. A falun a nagy nőtöbblet kevésbbé enyhült. Az 50%-on felüli iparforgalmi népességű községek két alcsoportjában ugyan a nők aránya a férfiak rovására nőtt; ámde itt azelőtt férfitöbblet volt s így ezeknek a változásoknak nincs nagy jelentősége. Gyorsabban fejlődő helyeken nagy a munkakereső férfiak beáramlása. Ez lehet a magyarázata a legjobban fejlődő iparos jellegű községekben a nőtöbblet erős apadásának és a nemi egyensúly felé való gyors közeledésnek. Néhány gyakorlati tanulságot szemlénk végeztével le kell vonnunk. Ismétlések elkerülése céljából csak a legfontosabbakra szorítkozunk. TÉNYEK. 1. Borsod vármegye népe az országos átlagot tartamosán s legutóbb is meghaladó gyarapodását részben jó természetes szaporodásának, részint azonban annak köszönheti, hogy a föld népének a természetes szaporodását jelentős hányad erejéig magához tudja szívni a megye területén gyökeret vert nagyipar és bányászat. 2. A föld népe a lakosságot nagyobb arányban földhöz kötő föld- és házhelyreform, mint kivételesen ható kedvező tényező ellenére sem tudta természetes feleslegeit a Tisza tájékán s még itt-ott mutatkozó néhány kivételtől eltekintve — oly mértékben konzerválni, ahogy azt várni lehetett volna. (Mi lett volna a kivételesen ható tényező nélkül!?) 3. A megye vándormozgalmának a passzívuma lassan ugyan, de növekedőben van. Ebből következik, hogy a nagyipar és a szénbányászat, vasbányászat népességmegkötő ereje már nem olyan csorbítatlan, mint akár a 90-es vagy a 900-as években. 4. A gazdaságilag differenciáltabb területek vonzóerejében mutatkozó hanyatlás a megye természetes fókuszpontja mentén lévő diósgyőri vasgyár körzetének és a Sajó-Szuha völgyén lévő szén-