Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

(35) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 19 bányavidéknek bizonnyal a gömöri medence elvesztésétől sem független viszonylagos elmaradására vezethető vissza, míg a megye északi szögében, az ózdi vasvidéken nincs baj. HELYI GAZDASÁGPOLITIKA NÉPESEDÉSPOLITIKAI SZEMPONTBÓL. Egy kisebb területi egység népesedéspolitikája nem választható el mereven az országon népesedési politikától. Az utóbbinak vezetőgondolatai, leglényegesebb eszközei58) azok a keretek, amelyekkel a kisebb területen szűkösebb eszközökkel foganatosítható beavatkozás sem juthat ellentétbe. Ezt egy pillanatra szem elől nem tévesztve mondhatjuk a nyert általános és helyi érvényű tapasztalatok alapján a következőket: 1. Mindent el kell követni, hogy a megyében levő nagyipar és bányászat virágozzék, hogy egyetlen termelő egység itt ki ne dűljön s hogy új vállalatok gyökeret verjenek. E mellett a meglevők teljesítménye — a szükséglet igényeihez mindenkor frissen alkalmazkodva fejlődjék. Az autonóm közületek érdeklődését, ellenőrző és irányító tevékenységét ily irányban éleszteni kell. Mindezt nemcsak azért, mert ezáltal a borsodi földön megélhetést nem találó magyarok kanadai, brazíliai, franciaországi kivándorlását lecsapolhatjuk, hanem azért is, mivel az ipar és bányászat, mint a mezőgazdasági termékek fogyasztója egyúttal a termelés intenzivebbé válásának az emeltyűje és így a földmívelés keretében elhelyezhető emberfölöslegek szaporítója is. 2. A mezőgazdasági politika állami és autonóm szerveinek mindent el kellene követni az iránt, hogy azok a művelési ágak, illetve termesztvények foglaljanak tért a megyében, amelyek sok munkáskéznek adnak munkát és amelyeknél az emberi munkát feleslegessé tevő és így munkanélküliséget élesztő gép•) Tíz óv t&voláMI is jóJosik hivatkoznom arra a két előadásomra, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaságban tartottam a népesedéspolitikáról. (Nópesedóspolitika-Többtermelés Sárospatak, 1022. 59. 1.) Bár ha új megismerés késztet a revízióra a tudomány iránt való alázat örömével tagadom mej a', egykor igaznak vélt tétel érvényét, a népesedéspolitikát illetően nem érzem a lényeges revízió szükségét. Ellenkezőleg: úgy vélem, hogy a gazdasági és társadalmi életjelenségek egészen széles körére kiterjedő és az evolúciót (örökjog Tefornija, a termelés színhelyének az értékére kivetett és a többtermelést kikényszerítő adó) a irovoilúció fölé helyező irányelveket — a részletekben valé> egy két merevségtől áttekintve — ma még nagyobb sikerrel lehetne egy népesedéspolitika tengelyébe állítani, mint altkor. Ma is vallom, hogy az individualizmus ós a közösségi gondolat termékeny szintézise nélkül épp úgy nom Lehet jó népesedéspolitikát esinálnij mint a hogy nem lehet csak a menynyiségre súlyt helyezni a quadítás emelése- vagy legalább is fenntartása nélSiiL termelésnek csekélyebb a szerepe. (Kertészet, különösen nagyarányú gyümölcstermelés, csemegeszőlő, gyógynövény, dohány, baromfitenyésztés, méhészet, selyemhernyótenyésztés, tejtermékek stb.) Sok történt már e téren úgy a gazdasági főfelügyelőség, mint a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara részéről, de még több a teendő. Kivált a megye nagyobb fogyasztóképességű, iparos-bányász színezetű északi felében kellene még jobban megváltoznia a táj arculatának ily irányban. 3. A termékeny Sajómentének és a Tisza tájékának közlekedésileg elhanyagolt állapota a kielégítő szállítási és értékesítési viszonyoknak és így a föld népességeltartó kapacitásának, de amellett a termelés intenzivitásának is akadálya. Ezért a Miskolc— Alsózsolcza — ónod — Sajószöged — Polgár (és innen Hajdúböszörmény — Debreczen) vasút megépítését a legenergikusabban kell szorgalmazni. A Tisza, áthidalásának nemcsak legtermészetesebb, de Borsod megye gazdaságstratégiailag egyedül megfelelő színhelye a polgár-i megoldás. Vasútnak és elsőrendű autóidnak kellene itt közelhozni egymással két nagy vidéket: a Tiszántúlt és a Bükkvidéket. Ezzel a mai abnormis kerülő helyett nyílegyenes, szinte ideális összeköttetést kapna egymással Debreczen és Miskolcz, ami Miskolcz fejlődésére és így a borsodmegyei népesség feleslegeinek az elhelyezhetésére volna ismét üdvös. A mezőcsáti vasútvonalnak Ároktő—Dorogma—Tiszabábolna—Tiszavalk és Poroszló irányában való meghosszabbítása is sokat lendítene a még elég ritkán lakott, sokkal nagyobb agrárlakosság eltartására is alkalmas Tisza-mentén. 4. Be kellene rendezkedni — svájci és ausztriai mintákat megszívlelve és azokat lehetőleg lemásolva — tömeges idegenforgalomra a Bükkvidéken. Mindent megtenni, ami ide vonzza előbb talán csak a turisták, majd az állandó nyaralók, üdülők tízezreit. S elhárítani azokat az akadályokat, amelyek az olcsó, jó, közepes, de azért modern kisebb szállodák, penziók és turistaházak építése elé hárulhatnak. Répáshuta, Ujhuta, Hámor, ómassa, Jávorkút, Szentléleki zárda stb. körül, de Visnyó és Szilvásvárad vidékén is a kisebb szállók, penziók és villák gazdag és egész nagy vidéket gazdagító seregének kellene mihamarabb életre kelni. Az új Eger—Lillafüredi— Miskolczi útnak hivatása az is, hogy nagy lendületet adjon ennek az idegenforgalmi bázisnak. Akkor kétszeresen hasznos beruházás lesz. Természetesen sűrű autóbusz-közlekedéssel. Ezeknek a követelményeknek a jó részét nem e sorok írója vetette föl, de olyanoknak találta, amelyek a helyi és országos népesedéspolitika szemszögéből felülbírálva termékenyeknek, szükségeseknek minősíthetők. Schneller Károly dr.