Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Molnár Kálmán Magyar Közjoga [Könyvismertetés]

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET létére nyúló gyökereket eresztenek s így indokolttá válí egy néhány jogbölcseleti fogalom, többek közt például és épp a jogfolytonosság megszakadására való tekintettel, a vacuum iuris kérdésének a bekapcsolása is. Trianon, a szanálás, hadügyi, külügyi helyzetünk, a Nemzetek Szövetségének megalakulása, működésé s az állami szuverenitásnak nemzetközi jogilag újonnanalakult konstrukciója végül a nemzetközi jog számos kérdését is e kényszerű sallangok közzé sorolta. Közjogírásunk új iránya tehát, még ha megmarad is a főelvként lefektetett jogdogmatikai módszer alapjain, sőt a dinamikus szemlélet bekapcsolásával egyben ennek természetszerű tökéletesítésére is fog törekedni, a történelmi, politikai, bölcseleti és főképp nemzetközi jogi háttér erősebb és alaposabb kidolgozásától sem zárkózhat el többé. Molnár Kálmán „Magyar Közjog''-^') ebben az új irányban halad s mivel nagy műve az útmutatás feladatára is vállalkozik, egyben alapvető jeli titőségü is. Hogy a jogdogmatikai módszer legfőbb követelményeit mennyire szem előtt tartja, arról a mű beosztása, tárgyalási rendje, a pontos, lelkismeretesen preciz togalommeghatározásokra való törekvés és a mindenkor logikusan kidolgozott, megvilágított és megokolt jogi konstrukciók tesznek tanúbizonyságot. A jelen közjogi helyzet által kikövetelt dinamikus szemlélet viszont új köz jogírásunkban ily markánsan és életrevalóan még sehol sem jelentkezett. A mai kor közjogi problémait e mű valósággal megeleveníti, kimélyíti s amidőn egyrészt szinte önkéntelenül felhívja, vagy helyesebben mondva felrázza a figyelmet aziránt, hogy e modern közjogi problémák nemcsak a gyakorlati politika, hanem egyszersmind az elméleti tudomány problémái is, másrészt az elméleti konstrukciók kialakításánál is teljes bőséggel használja és tárja fel azt az anyagot, —• a törvények indokolását, a parlamenti tárgyalások anyagát, diplomáciai iratokat, a precedenseket, politikusok, kormányférfiak és előkelőbb publicisták nyilatkozatait és újságcikkeit, — amelyekkel régebbi közjogírásunk csak gyéren és elvétve foglalkozott. Müvében a megfelelő rokontárgyköri háttér kiegészítése és kimélyítése is értékes újításokban és okszerűen jelentkezik. Ha a bekapcsolt politikai és jogbölcseleti problémák e tekintetben itt-ott még további vagy mélyebb kiegészítésre szorulnak is, a történelmi háttér és a nemzetközi jogi vonatkozású kapcsolatok már is teljes és harmonikus kidomborítást nyertek. Mindezekre a feladatokra Molnár természetesen csakis nagyobb s már külső megjelenési alakjában is vaskos, hatalmas munka keretében vállalkozhatott. 752 lapon jelent meg e mű, amelynek címében Molnár szándékosan mellőzte a tankönyv megjelölést, mert amint azt előszavában jelzi is, e munka átlépi a közhasználat szerinti értelemben vett tankönyv kereteit s oly részeket is tartalmaz, oly kérdéseket is felölel, amelyeknek „célja egyedül a fogalmi tudás ') Tudományos Gyűjtemény. 103. sz. III. kisül ás. Dunántúl Egvetenii Nyomdája Pécsett. Danubia kiadás, 1929. 7ö2. G. Ez a harmadik kiadás tulajdonképpen az első teljes kiadás. Aa első kiadás, amely csak a jogszabálytant, az államterületet és a népet ölelte fel, Egerben jelent meg 1921d>en (Egri Nyomda E. T.), a második kiadás két kötetben (Pécs,, Dauubia kiadása, a Tudományos Gyűjtemény 30. és 21. számai^ I. ik, 1926,; II. k. 1928.) az" általi főhatalmat tárgyazó rész első felével — államfő, képviselőválasztás — is kiegészítette az első kiadásban megjelent anyagot. elmélyítése, a jogalkalmazás módszereinek megismertetése.'"') Hogy az egyetemi és főiskolai tanulás vezérfonalául, a kompendiumszerű „tankönyv"-eken kívül, minden tudományszakban leegalább is egy-két ilyfajta munka milyen jó szolgálatokat tehet, az — azt hiszem, nem is vitatható. Annál kevésbbé, mert Molnár könyvében éppen azok a kérdések nyertek a szoros értelemben vett „tankönyv" kereteiből kilépő, alaposabb, itt-ott egészen monografiaszerű kidolgozását és kimélyítését, amelyek a mai közjogi helyzet iégő és sok (tekintetben még nyitott problémái. (Pld. A magyar állam szuverenitása és a Nemzetek Szövetsége, a pragmatica sanctio jogi természete, a főkegyúri jog, a közjogi provizórium.) Az a közjogász, helyesebben közjog-professzor, aki elsősorban mégis csak az egyetemi hallgatók részére szögezi le a közjog anyagát, ezekre a kérdésekre vonatkozólag, az eredmények puszta közlésére még egy kézikönyv keretében sem szorítkozhatik. Molnár Kálmán Magyar Közjogának legfőbb érdemét azonban mégsem a jogdogmatikai módszer tökéletesítésével egybekötött korszerű kiépítésében, nem a jogkérdések dinamikus szemlélésében vagy az anyag aktuális kérdéseinek elmélyítésében, de legelső sorban abban látom, hogy a magyar közjogot ebbe az új köntösbe öltözötten, bárha mindenkor a tudomány és a tudós szavaival, mégis oly színesen, elevenen s ősi történelmi alkotmányunk évszázadok tüzéből, viharából kimagasló pilléreibe vetett oly rendületlen hittel írja le és tárja fel előttünk, hogy átlépve a feltárás, vezetés és az oktatás feladatait, ősi alkotmányunk iránti szeretetet, áhítatos megbecsülést is olt bele az olvasóba s egyben egy jobb jövőbe vetett hit magvetője is. iw,,:,. i Igaz, hogy a tudományos kritika nem ríiwic^szokta érdemként elkönyvelni e tulajdonságokat. Nem foglalkozik csak a száraz anyaggal, a definíciókkal s a konstrukciókkal. A mai köz jogírástól azonban a mai kor és a mai kritika többet is követelhet. Hiszen alig egy néhány évtizede még csak, hogy a közjogászok nemzetének hívták nemzetünket. Akkor még élt, elevenen élt a nemzetben s a felsorakozó jogászgenerációkban, a magyar nemzeti géniusz fényében, a magyar közjogi felfogás. De ma máisajnos, kint a gyakorlati élet porondján, elég ritkán találkozunk vele. A feladat, hogy e gondolkodás újra megerősödjék, újra visszatérjen, a magyar közjogírásra vár. Arra a magyar közjogírásra, amely a közjogi fogalmi meghatározásokon és konstrukciókon túl, magyar lelket is ápol és magyar hitet is gyújt. És a Molnár Kálmán közjogírása ilyen. Molnár a magyar közjog anyagát a szokásos hármas felosztás alapján (terület, nép, főhatalom) három főrészre osztja, ezt megelőzőleg rövid jogszabálytant nyújt s a mű befejezéseként a közjogi provizórium jogalapjaival foglalkozik. Bevezetésében az állam és a társadalom fogalmait elemezi, a közjogi és magánjogi jogszabályok közötti különbségeket tárja fel rövid és éles összefoglalásban, végül pedig a magyar közjog irodalmát ismerteti, de ebben a keretben csak azoknak a rendszeres közjogi mun') 5. 1.