Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - A kisebbségi panaszjog reformja

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 alább egy külön jelentésben tegyen előterjesztést a Tanácsnak ebben az ügyben való szándékairól (sur ses intentions dans la matiére). A bizottság tagjai bizonyos esetekben saját maguk hívták fel az érdekelt kormány képviselőjének figyelmét (on fait des démarches personnelles) annak célszerűségére, hogyha felhagynak bizonyos nehézségek okozásával, melyek a kisebbséget foglalkoztatják, legtöbbször azonban a főtitkárság kisebbségi osztályának igazgatója útján lépnek érintkezésbe a kormányokkal, a legkülönbözőbb módokon: néha csak szóval tolmácsolva a figyelmeztetést, máskor írásban, egyszer hivatalosan, máskor csak félhivatalosan.71) Gyakran a bizottság még akkor sem tud végleges elhatározásra jutni, ha beérkezett már minden szükséges információ. Sokszor ugyanis az ügy, ha másodrendű is jelentőségében, több hasonló eset tipikus példájaként megérdemli, hogy a Tanács elé kerüljön. Ilyenkor a bizottság felhívja a kisebbségi osztályt, hogy az ügyet bizonyos időn át kísérje figyelemmel (a suivre l'affairé pendant quelques temps) és ha valami olyan újabb mozzanat vagy egy hasonló panasz jut tudomására, mely érdemes a tárgyalások újra való felvételére, akkor azt jelezze a bizottságnak. Általában tehát a bizottsági eljárás teljesen szabad volta (la souplesse de la procédure du Comité) minden esetben a „legmegfelelőbb" előkészítő út használatát teszi lehetővé, — mondja a tanácsi jelentés — sőt gyakran kerül szóba az a lehetőség is, hogy nem kellene-e valamely ügyet a hágai állandó Nemzetközi Bíróság elé vinni. A bizottság számára tehát a fentiek szerint meglehetősen széles skálájú lehetőség áll fenn, hogy a kisebbségek petícióiban foglaltakra nézve az érdekelt államok felfogását s ellenadatait megismerje, sőt a gyakorlat odavezetett, hogy mindjárt a bizottság maga törekszik a panaszra okot adó tényezőket kiküszöbölni azzal, hogy az érdekelt kormányt ezek eliminálására közvetlenül figyelmezteti. Ha ez a barátságos intervenció azután sikerrel is jár, úgy természetesen a petíciót félreteszik, mert hisz már nem szükséges felhívni a bennefoglaltakra a Tanács figyelmét: megszűnvén a panasz tárgyi alapja. A kormányok tehát igen kedvezményezett helyzetben vannak: mert ha számukra esetleg túlságosan kellemetlen volna valamely panasz tárgyalása, egy kis jóakarattal már az előkészítő eljárás stádiumában módjuk nyílik az ügy rendezésével, vagy sokszor csak a rendezésre tett ígérettel is lezáratni a petíció aktáját. Milyen szerepük van ugyanekkor a panaszosoknak? Általában a hármas bizottság tartózkodik attól, hopy érintkezésbe lépjen a kisebbségi petíció benyújtóival.7'1) Mert bár a bizottság utasíthatja a főtitkárságot, hogy „ellenőrizzen bizonyos felvilágosításokat, bármilyen forrásból származzanak is azok," ™) — vagyis megvizsgálhatja, illetve kutathatja azt is, hogy: vájjon valamely kormányészrevétel megfelel-e és mennyiben az igazság") „... sóit par écrit, sóit oraloment, sóit of f iciellement, sóit (.fficieusement." ") „...dans le pratiqne, IPS Oomités flc minorités s'abstiennent, en régle généi ale, d 'entver eu eorrespondance avec les pétitől nnaires." ") „. . . de vérifier eertains renseignements, quelle que sodt leur source". nak, a való helyzetnek, — rendes körülmények között ezt nem a kisebbségi panaszosok megkérdezése útján végzik, akiknek különben egyáltalában nem is hozzák tudomásukra az érdekelt kormány válaszát."*) Nem pedig azért, mert a panasz ügyében való eljárás során a peticionálót nem tekintik peres félnek az illető kormánnyal szemben, (le pétitionnaire n'est pas une partié a une procés entre lui — mérne et le gouvernement interessé). A panaszoknak tehát csak m ag a n ú t o n van módjuk hozzájutni az illető kormányválaszhoz : vagy indiszkréció útján, vagy pedig, — mint a főtitkári jelentés is megemlíti, — olyanképen, hogy a saját parlamenti képviselőik útján szerzik meg akár közvetlenül a kormánytól, a válasziratot, akár pedig már mint a Tanács egy okmányának másolatát. Ennek alapján azután módja nyílik a panasz benyújtójának, hogy újabb előterjesztéssel, vagy pótpeticióval forduljon a Nemzetek Szövetségéhez, nem-hivatalosan megtéve a saját ellenészrevételeit, amit a Főtitkárság természetesen csatol az előiratokhoz és újabb észrevételezés végett megküld az érdekelt kormánynak is. Amikor tehát a kisebbségi panaszok ilyen háttérbe tolása szinte intézményesen történik, igen bántóan hat a tanácsi (1925. évi) jelentés ama merész kijelentése, hogy a „hármas bizottság" lényegileg a kisebbségek érdekében (essentiellement dans l'intrét des minorités) kreáltatott, s hogy így a kisebbségek számára egy egész különleges szervezetet hívtak életre, ahol előadhatják (?) követeléseiket.75) Úgy látszik, a Tanács tagjai, akik között akkor még nem ült ott Németország képviselője, nagyon rövidlátóknak képzelték a közgyűlési delegátusokat, hogy ily őszinteségnélküli elismerő bírálatot mertek odabiggyeszteín jelentésükhöz. Sajnos azonban, — bá,r már ezen a VI. közgyűlésen is akadtak kifogásolói e procedúrának, köztük Apponyi Albert gróf is,7,;) — mégis négy hosszú évig kellett várni, míg 1929 tavaszán valamelyest változtattak c rendelkezéseken. A kisebbségi bizottságok, miután a fenti értelemben lefolytatták a petíció ügyében az előkészítő eljárást, meghozzák az ügyben érdemi határozatukat. Ez lényegileg csak kétféle lehet: a) A bizottság (egyhangúan, vagy szótöbbség,4) „Les Comités de minorités ne portent pas a la connaissanee ellesi pétitionnaires le contenu des oliservations du gouvernemetnt interessé et n 'engagent aucune discussion avec eux." ™) „Le Conseil a ainsi véiitablemenit mis á la disposition dee minorités ím organe spécial, leur pernettant ili> fairé entendre leuis Vpvendications ..." , '!) Apponyi Albert gróf a hatodik közgyűlés (1925) szeptember 14-én tartott tizedik teljes ülésén szólalt fel és foglalkozott a kisebbségek égető (brűlante) problémáival. A tanácsi eljárást liánon tekintet ben kívánta kiegészíteni: 1. hogy bizonyos jelentős súlyú foirá.sokból származó petíciókat, mint amilyenek az, egyházi főhatóságok, vagy közművelődési s gazdasági központi szervezetek panaszai, a Tanács köteles legyen minden további vizsgálat nélkuV (sans examen ultérieur) érdemi tárgyalás alá venni; 2~. hogy az eljárás egész folyamán ;• panaszosoi képviselői meghallgiattassanaJ^ előadhassák inditóoikaikat s válaszolhassanak az ellenészrevételekre, (a travers toutes les étapes de la procédure, que les repréH'ntants des pétitionnaires soient toujoursi entendus et puissent exposer leurs motifs, répondre aux objections adverses dans les conditioiis qui ressemblent á la procédure contradictoire) ; 3. hogy valahányszor jogi kérdésben ellentét merül fel a felek között, a hágai állandó Nemzetközi Bíróság jogi véleményét (avis consultatif) kikérő fellebbezés kötelező legyen (sóit obligatoire). [Lásd a VI. közgyűlés egész .kisebbségi vitáját részletesen szerző „A Nemzetek Szövetsége VI. közgyűlésének mérlege a kisebliségek számára" című cikkében, „Magyar Kisebbség" 1925 december 1.]