Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 9-10. szám

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (122) körülményként kiemelt esetek mennyiben felelnek meg a bírói gyakorlatnak. Eg3'es törvényhozási munkálatok példálózva állapítják meg a súlyosító és enyhítő körülményeket (így a Theresiana, 1943. javaslat, spanyol, osztrák b. t. k., svájci jav.), míg a magyar Btk. a felsorolást egyáltalában mellőzte. A régi katonai büntetőtörvény e tekintetben az előbbiekhez csatlakozik a példálózó rendszert követve. A III. fejezet szól a súlyosító,a IV. az enyhítő körülményekről, az V. a súlyosító és enyhítő körülményeknek a büntetés kiszabására való befolyásáról. A 111. fejezet a 111. §-ban magyarázó szabályt bocsát előre: A bűntett vagy vétség általában annál nagyobb, minél érettebb a megfontolás, minél szándékosabb az előkészület, amellyel az végrehajtatott, minél nagyobb az általa okozott kár vagy a vele járó veszély, minél kevesebb elővigyázat használható ellene vagy minél több és fontosabb kötelesség sértetik meg általa. A 112. §. szerint különös súlyosító körülmények: a) ha ugyanazon bűntett vagy vétség ismételtetett, vagy b) ha a bűnös már ugyanolyan bűntett vagy vétség miatt büntetve volt; cj ha a bűnös más, főleg fiatal tapasztalatlan embereket vagy eddig feddhetetlen egyéneket ezen törvény megszegésére csábított; d) ha ő valamely többek által elkövetett bűntettnek vagy vétségnek bünszerzője, felbujtója vagy vezetője; e) ha az erkölcsiség elleni kihágásoknál nyilvános botrány okoztatott vagy a tettes nevelt és nagyobb műveltségű egyén. Több bűncselekmény összetalálkozása esetén azonban a törvény nem a fenti súlyosító körülményeket kívánja figyelembe venni, hanem a 96. és azt követő §-ok szerinti halmazati büntetés alkalmazandó az absorbtio rendszere szerint. A 113. §. a tagadásnak egyik nemét is súlyosító körülménynek veszi, azt t. i., hogy ha a vádlott a vizsgálat folyamán a bírót valótlan körülmények koholása által tévútra vezetni igyekszik, vagy ha a tett beismerése dacára az elidegenített tárgy kiadását gonosz szándékból megtagadja. Az enyhítő körülményeket a régi Ktbtk. két csoportra osztja, még pedig a tettes személyére vonatkozó és a tett minőségéből folyó enyhítő körülményekre. A tettes személyére vonatkoznak: a) ha a tettes a bűntett elkövetésekor húsz éven aluli korban volt vagy a vétség elkövetésének idejében a serdületlen kort még nem rég haladta túl, ha gyenge elméjű vagy nevelése igen elhanyagoltatott; b) ha a tett elkövetése előtt feddhetetlen előéletű volt; ha a gonosztettet egy harmadiknak unszolására, félelemből vagy engedelmességből követte el; d) ha az öntudatot egészen ki nem zárói elmezavarban, melyet ő nem a gonosztett véghezvitelére irányuló szándékkal idézett elő vagy a közönséges emberi érzésből származott heves felindulásban hagyta magát a tettre ragadtatni. Ide tartozik az is, ha a tisztek vagy a tiszti jelleggel felruházott katonai személyek, akiknek becsülete egy vagy több más személy jelenlétében jogtalanul megtámadtatik azon célból, hogy az ily sértések folytatását megakadályozzák, az őket megillető fegyvert azonnal használják. Ha ezen cél másként nem volt elérhető és a fegyver használatában az elkerülhetetlen szükségesség határa át nem lépetett, akkor az ily tett büntethetősége egészen elenyészik; ej ha a tettes inkább a más gondolatlanságából neki nyújtott alkalom által csábíttatott a gonosztettre, mintsem hogy magát arra előre megtontolt szándékkal határozta volna el; f) ha nyomasztó szükség csábította őt a tettre; g) ha tevékeny buzgalommal törekedett az okozott kárt jóvátenni vagy a további rossz következményeket meggátolni; h) ha, midőn könnyen megszökhetett vagy felfedezetlenül maradhatott volna, önmagát feladta s a gonosz tettet bevallotta; i) ha ezen törvénynek ismeretlen vagy elrejtőzött áthágóit a bíróság előtt felfedezte, azoknak kézrekerítésére vagy bűnösségük bebizonyítására eszközöket szolgáltatott, vagy saját jószántából oly körülményeket jelentett fel, amelyeknek tudása a hatóságnak valamely fenyegető kár elhárítását vagy csökkentését lehetővé teszi; k) ha az önhibáján kívül elhúzódott vizsgálat folytán hosszabb ideig fogva volt; l) ha a katonai bűntettben vagy a katonai vétségben bűnös egyén állásának vagy szolgálatának megszegett kötelességei tekintetében még kellőleg kioktatva nem volt. (114. §.) A tett minőségéből folyó enyhítő körülmények a következők: a) ha a tett a kísérletnél maradt és pedig ahoz képest, hogy a kísérlet mily messze maradt a bűntett vagy vétség véghezvitelétől; b) ha a bűntett vagy vétség valamely még nagyobb oly kár okozásától való önkéntes tartózkodással követtetett el, amelyne az alkalom megvolt; c) ha a gonosztettből származott kár csekély, vagy ha a sértett fél teljes kártérítést vagy elégtételt nyert. (115. §.) Az enyhítő körülmények felsorolása a két csoport megkülönböztetéséből, továbbá a „különösen" szó hiányából (a súlyosítóknál előfordul) következtetve taxatívnek látszik. Schnierer professzor, a magyar Btk. első magyarázóinak egyike (1881.), megjegyzi, hogy a büntetésnek, hogy igazságos legyen, úgy a tett tárgyi büntethetőségéhez, mint a cselekvő személy alanyi bűnösségének fokához szabottnak kell lenni. Egyébként — hallgatólag — helyesli a Btk. rendszerét, miután „azon változatos eshetőségek, melyek részint á tettes személyes viszonyai, részint pedig a tett tárgyi mozzanatai tekintetében a bűnelkövetés körül felmerülnek és a bűneset kisebb-nagyobb büntethetőségét meghatározzák, oly végtelenül különbözők és oly nagyszámúak, hogy azok kimerítő felsorolása teljességgel lehetetlen". (172. lap.) Angyal (Tankönyv I. 457. lap) szintén alanyi és tárgyi súlyosító és enyhítő körülményeket különbözmeg. Szerinte a Btk. helyesen mellőzte a felsorolást (akár taxatíve, akár exemplificative), mert a kimerítő felsorolás nem lehetséges, tekintettel a körülmények sokféleségére és változatosságára, a példaszerű felsorolás pedig mit sem használ, sőt azon téves felfogásra ad alkalmat, mintha a törvény különösen csakis a szövegben felvett körülményeket tartaná nyomatékosnak, a többiek pedig ezeknél csekélyebb jelentőséggel bírnának. Angyal szerint a bűnösség mennyiségét befolyásoló súlyosító és enyhítő körülmények felkutatása — tekintettel a törvény