Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

(H5) MISKOLCI JOGÁSZiLET í§ Június 6—11-e között Madridban a Tanács tagjai, illetve azok képviselői, — mint bizottság-, — előzetes tárgyalás alá vették e jelentést. Sajnos, terünk nem engedi meg, hogy akár ezt a rendkívülien érdekes anyagot, akár a Tanács következő, július 13-iki ülésének jegyzőkönyvét közzétegyük, csak meg kell elégednünk azzal a megállapítással, hogy a „kisebbségek szent joga" még akkor sem volt véglegesen kodifikálható. A reformok, amiket hoztak, inkább csak a szemnek valók s egyáltalában nem lényegesek. Az elfogadott határozat u. i. a következőket mondja: „A Tanács: I. elhatározza, hogy azokhoz a rendelkezésekhez, melyeket előző határozataiban a kisebbségi petíciók vizsgálatára vonatkozóan hozott, még a következőket fűzi: 1. a petíciók elfogadhatósága. Ha a főtitkár egy petíciót nem talál elfogadhatónak, arról értesíti a kérvényezőt és egyúttal közli vele a Tanács 1923. évi szeptember hó 5-iki határozatát, amelyben megállapították az elfogadhatóság feltételeit. 2. A kisebbségi (hármas) bizottság összetétele. A Tanács elnöke, kivételes esetekben, a Tanács két tagja helyett négyet hívhat meg, hogy a Tanács 1920. évi október hó 25-iki határozata szerint a kisebbségi petíciókat megvizsgálják. 3. A kisebbségi bizottságok összeülésének száma. A Tanácsnak az a véleménye, hogy kívánatos volna miszerint a kisebbségi bizottságok számolnának a lehetőséggel, hogy a tanácsülések közötti időben is összeüljenek, valahányszor ezt szükségesnek tartják egyik-másik petíció vizsgálata szempontjából. 4. A kisebbségi bizottságok kebelében elintézett petíciók sorsáról szóló közlések. A) Ha egy kisebbségi bizottság tagjai befejezték egy kérés kivizsgálását anélkül, hogy kérték volna a Tanács napirendjére való tűzését, úgy felvilágosításul levélben közlik a Tanács többi tagjaival a vizsgálat eredményét. A főtitkár pedig az erre vonatkozó dokumentumokat kéznél fogja tartani, a tanácstagok rendelkezésére. B) A főtitkár minden évben egyszer okmánygyűjteményt fog intézni felvilágosításul a Tanács összes tagjaihoz, melyben össze lesznek gyűjtve mindazok a levelek, amelyeket a különböző kisebbségi bizottságok intéztek a Tanács tagjaihoz, a fent említett esetekben, az illető év alatt. 5. A kisebbségi bizottságok által megvizsgált kérdésekben hozott határozatok nyilvánosságra hozatala. A kisebbségi bizottságoknak komoly mérlegelés tárgyává kell tenniök a lehetőségét annak, hogy az érdekelt állam hozzájárulásával, a számukra kiosztott kérdések megvizsgálásának eredményeit nyilvánosságra hozzák. A Tanács kifejezi azt az élénk reértő bizottság felállítíását, s hogy az Á. N. Bíróságnak a szerződésekben foglaltaknál szélesebb hatáskört adjanak; b) nem egyezik bele, hogy a petíciókat közvetlenül az érdekelt kormányoknál nyújtsák be; c) a petíció sorsáról csak akkor kapjon értesítést a panaszos, ha az elfogadhatatlan; d) ellenzi a hármas-bizottságok kiszélesítését, és végül e) ellenzi a hármas-bizottságok ülésének nyilvánosságát, illetve az ott hozott határozatok közzétételét. ményét, hogy az érdekelt kormányok mindannyiszor, amikor csak lehetséges, hozzájárulásukat fogják adni a nyilvánosságrahozatalhoz. A nyilvánosságra való hozatal történhetik a Journal Officiel-ben akár a kisebbségi bizottság fentebb említett s a tanácstagok felvilágosítására szolgáló levelének, akár egy más megfelelő szövegnek közzététele által. 6. Rendszeres évi jelentések a Nemzetek Szövetségének a kisebbségi ügyekben való tevékenységéről. A főtitkár minden évben a Nemzetek Szövetsége Hivatalos Közlönyében statisztikát fog közzétenni a következő adatokról: 1. a titkársághoz az év folyamán beérkezett petíciók száma; 2. az el nem fogadott petíciók száma; 3. az elfogadott s egy kisebbségi bizottság vizsgálata alá bocsátott petíciók száma; 4. a kisebbségi bizottságok s azok ülésezésének száma az illető petíciók vizsgálatára; 5. azoknak a petícióknak a száma, amelyeknek vizsgálatát a kisebbségi bizottságok az év folyamán befejezték. II. elhatározza, hogy jelen határozatát közli mindazokkal az államokkal, amelyeket kisebbségvédelmi rendelkezések kötnek; III. elhatározza, hogy a jelentést, amit Japán képviselője, mint előadó, Nagybritannia és Spanyolország képviselőinek köa^eműködésével készített, (doc. C. C. M. I.), beleértve a mellékleteket, valamint azoknak az üléseknek a jegyzőkönyveit, melyeket a Tanács e kérdés tárgyalására mint bizottság tartott és a Tanács jelen ülésének jegyzőkönyvét is, a Nemzetek Szövetsége minden egyes tagjának tudomására hozzák és a szokásos módon közzéteszik."140) Vizsgáljuk már most, mennyiben jelentenek haladást ezek a várva-várt „madridi határozatok." Ad 1. — Eddig a főtitkárnak nem volt felhatalf mazása, hogy, ha egy petíciót nem talált elfogadhatónak, arról értesítést küldjön a kérvényezőnek, úgyhogy az így formális okokból ad acta tett panasz ilyen sorsáról annak benyújtója csak abban az esetben szerzett tudomást, ha érdeklődött a főtitkárnál, aki pozitív válasz helyett ekkor átadta a Tanács ama 1923-as határozatát, amelyben megállapították az elfogadhatóság feltételeit. Mostantól kezdve hivatalból közli a panaszossal, ha a petíció nem felel meg az előírásoknak; ellenben még ma sem nyer a panaszos semmi további információt a petíciójáról mindaddig, míg egy tanácstag esetleg napirendre nem tűzeti. Tehát a főtitkári fenti értelmű válasz legfeljebb azt biztosítja, hogy új szövegezésben panasza egy hármas bizottság elé jut. Ad 2. — Az eddigi hármas bizottságokba rendesen Európán kívüli államok képviselői vettek részt, akik egyrészt nem igen vannak teljesen informálva épen Közép- és Kelet-Európa roppant tarka ethnografiájáról,"1) másrészt a maguk államaiban nem érezvén a probléma fontosságát és nehézségét, meglehetős könnyedséggel tették magukévá a kormányválaszok megnyugtató állításait s alig hoztak az elmúlt 10 év alatt kisebbségi petíciót a Tanács elé."2) "°) Ez megtörtént a Journal Officiel Supplément spécial No. 73. kiadásával, (Genf, 1929; 88. 1.). ia) V. ö. vitéz Nagy Iván: Európa kisebbségei. Nemzetiségi statisztikai vázlat. (Lúgos, 1929.) lc) V. ö. H. von Truhart: Die Völkerbundpetitionen der Minderheit*n und ihre Behandlung. (Berlin, 1929; Deutsche Gesellschaft für Nationalitátenrecht, illS 1.)