Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

16 MISKOLCI J OGÁSZÉLET (U6) Igaz, hogy csak kivételes esetekben, de ezentúl mégis az öttagú bizottságba már európai állam képviselője is inkább bekerül, ami legalább is a szakértelem növekedését fogja jelenteni e bizottságokon belül. Jóllehet tehát, a kisebbségekkel connationalis államok képviselői még így is ki maradtak zárva az előkészítésből, mégis ezt a határozatot tekinthetjük a leglényegesebbnek, mert most már egy további szélesítés részére az út meg van törve. Ad 3. — A bizottságok üléseinek szaporítását e határozat ellenére sem igen remélhetjük, mert hisz tanácstagokról lévén szó, — (Titulescu külön is kiemelte, hogy e ponthoz csak akkor járul hozzá, ha a tanácstagok személyesen vesznek143) az üléseken részt), — nagy elfoglaltságuk mindig kellő ürügy lesz a halasztásra. Ad 4. A kisebbségi bizottságok működésének eredményéről esetenként és évente egy összefoglalással jelentés történik ugyan, ami a múlttal szemben kétségtelen haladás, de csak a Tanács tagjai számára. Ami természetesen nem jelenti a nagy nyilvánosság tájékoztatását, csak esetleges indiszkréció esetén. Nyitva marad azonban a tagállamoknak az a joga, mely szerint a Főtitkártól kérhetik bizonyos jelentések és közlések kormányuk számára is való megküldését, amiket egyébként csak a tanácstagokhoz továbbítanának. De természetesen e bizalmas okiratok nyilvánosságra hozatalára az illető nem-tanácstag államnak nincs joga. Ad 5. — A Tanács &é nem vitt petíciók ügyében végzett vizsgálat ilyen értelmű közzététele sem jelent haladást, mert hisz erre régebbi határozatok alapján az érdekelt állam beleegyezésével úgyis joga volt a bizottságnak; ez a határozat tehát csak megerősítése egy nem nagyon alkalmazott gyakorlatnak. Ad 6. — Érdemi összefoglaló jelentés helyett csak számokat fog jelenteni a főtitkár, ami lényegében semmiféle tájékoztatásra sem alkalmas. A Nemzetek Szövetsége X. közgyűlésén mécr néhánvan foglalkoztak144) a madridi határozatokkal, de újabb javaslatokat senki sem tett s ígv egvelőre a panaszjog reformjának ezt a szakaszát befejezettnek tekinthetjük. VI. A. szükséges reform alapelvei. Az ú. n. kisebbségi és békeszerződések vonatkozó rendelkezései, mint legelőször láttuk, a Tittoni-féle s a Tanács által is elfogadott interpretatio szerint változhatatlanok (intangibles), vagyis a „Nemzetek Szövetsége védelme" alá való bocsátásuk azt jelenti, hogy nem lehet a szerződések szakaszait olyan értelemben megváltoztatni, hogy az újabb rendelkezések sértsék az ott eredetileg megállapított jogokat. Általában pedig: minden módosításhoz a Nemzetek Szövetsége Tanácsa többségének hozzájárulása is szükséges. Vagyis a kisebbségi szerződéseket nem változtathatják meg egyedül maguk az eredeti szerződő felek, (a volt Szövetséges és Társult Főhatalmak, valamint az egyes, kisebbségvédelemre kötelezett, érdekelt államok), hanem előzőleg a Tanácsnak kell vonatkozó határozatát meghoznia, amikor is az ülésre természetesen az J") Titulescu e kikötése ugyan minden jogi alapot nélkülöz, mert a tanácstagok nem személy szerinti állandó képviselők, hanem a kormányok esetenkénti kiküldöttei. ««) V. ö. Külügyi Szemle, 1930 január, 115—116. !. * érdekelt szerződő állam is meghívást kell hogy kapjon. S csak ha már a Tanács meghozta a maga határozatát, (melyet ez esetben i— jóllehet nem eljárási, hanem érdemi határozathozatalról van szó, — mégis szótöbbséggel hozhat), kerül a sor arra, hogy a fent említett szerződő felek a Tanács által kívánt, illetve approbált módosítást új szerződés útján keresztül is vigyék. Mivel pedig a vonatkozó szerződésekben a Szövetséges és Társult Főhatalmak már eleve kijelentették, miszerint „kötelezik magukat, hogy nem tagadják meg hozzájárulásukat az említett cikkeknek egyetlen olyan módosításától sem, amelyet a Nemzetek Szövetsége Tanácsának többsége megfelelő formában elfogadott", nyilvánvaló, hogy bármilyen módosítás elérése ténylegesen a védelemre kötelezett érdekelt állam, mint a második szerződő fél, hozzájárulásától függ. Végigkísérve azonban a kisebbségi jog kialakulását, szinte félünk azt mondani: fokozatos fejlődését, az elmúlt 10 év alatt a Nemzetek Szövetsége előtt, láttuk, hogy az érdekelt államok milyen merev, sőt ellenséges magatartást tanúsítottak minden, bármily csekély jelentőségű, még formális változtatás kívánságával szemben is. Nem lehet tehát e magatartás s a jelenlegi viszonyok reális mérlegelése alapján, még remélni sem, hogy a közel jövőben, az európai politikai konstelláció lényeges megváltozása nélkül, az érdekelt államok hozzájárulásukat adnák e szerződésekbe való lényeges, s a dolgok természetéből folyóan: számukra hátrányos módosítások beiktatásához. Természetes azonban, — bár ezzel leszámolva, — hogy a humanitás s a jog mindenekfölött való érvényesítését tartva mégis szemünk előtt, nem szűnhetünk meg az általunk szükségesnek és helyesnek megismert reformokat állandóan napirenden tartani, sürgetni és követelni. E reformkövetelések két főcsoportba oszthatók, aszerint, amint életbeléptetésükhöz elég egyszerűen a tanácsi szótöbbséges határozat, vagy pedig szükséges hozzájuk az érdekelt szerződő államok hozzájárulása is. Magától értetődő ugyanis, hogy a kisebbségi rendelkezések megsértése vagy megsértésének veszedelme esetén eljárni hivatott Tanács, magát a saját eljárási rendjét a saját kebelében, a szerződött felek minden további hozzájárulása nélkül állapíthatja meg, illetve az érvényben lévőt bármikor módosíthatja, még pedig — eljárási rendről lévén szó — már csupán szótöbbséggel hozott határozattal is. Előző vizsgálódásaink s az ismertetett nemzetközi szervezetek tervezetei alapján a Nemzetek Szövetsége Tanácsa által saját hatáskörében foganatosítható reformok a következők volnának: 1. Mindenekelőtt azt kellene biztosítani, hogy minden panaszbeadvány a modern peres eljárási szabályok szerint kivizsgáltassék. Ehhez szükséges volna: a) egy állandó kisebbségi szakértő bizottság megszervezése, mely a maga szakszerűsége és függetlensége révén (tagjai sem a Tanács tagjai, sem a Főtitkárság alkalmazottai nem lehetnek), a tiszta jog szellemében igyekeznék minden panaszügyet megvizsgálni és az adandó szakvéleményével a legmegfelelőbb megoldást szuggerálni. E szakértő bizottság előkészítő munkája természetesen tisztára technikai, Illetve közigazgatási funkció volna és tulajdonképpen a mai Section des minorités tisztviselőinek munkáját helyettesítené, akiket azontúl tisztán csak