Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

10 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (110) este, Miskolcra pedig a budapesti éjjeli pihenő után, másnap délelőtt érkezett vissza. E tanulmányút alatt az akadémia professzorai a résztvevő ifjúság előtt számos előadást tartottak s törekvésük mindenben arra irányult, hogy e külföldi út alatt nyert tapasztalatok, de különösen a Confessio Augustana története és szelleme lelkükben s öntudatukban megrögzítésre találjon. Zsedényi Béla dr. A kisebbségi panaszjog reformja Az Union Interparlementaire 1922 augusztus 31-én az Interparlamentáris Unió bécsi közgyűlésén a svéd Aáelswárá báró elnöklésével egy bizottságot (Commission des Questions Ethniques et Coloniales) küldtek ki azzal a feladattal, hogy tervezetet dolgozzon ki a kisebbségek jogainak hatásosabb nemzetközi védelme ügyében. A bizottság első ülésén,11"') 1923 február 14—15-én Párizsban, az előzetesen szétküldött kérdőívek alapján, az egyes nemzeti csoportok részéről több javaslat110) érkezett be a procedúra javítására vonatkozólag is, melyek közül a legjelentősebb dr. Usteri, volt svájci szövetségi tanácsos javaslata az egyes kötelezett államok által felállítandó ú. n. paritásos bizottságokról („Commissions paritaires nationales"). Javaslatának lényege az, hogy belső államjogi intézkedéssel (alkotmány, törvény, rendelet) paritásos bizottságok szerveztessenek a többségi és a kisebbségi népek egyenlő számú (1—4) kiküldötteiből, akiket a két népcsoport — külön meghatározandó módon — választ. E bizottságok hatásköre kiterjedne minden a kisebbségi szerződésekben foglalt rendelkezés esetleges megsértésére. Határozatait egyhangúlag hozza. Csak ilyen meg nem hozhatása esetén terjesztik fel a panaszt a Nemzetek Szövetségéhez.111) A bizottság felkérésére Usteri indítványát a következő ülésszakra részletesebben is kidolgozta,112) kifejtve, hogy az államélet minden területén való hasznos együttműködés biztosítására ezek a paritásos bizottságok jó iskoláknak fognak bizonyulni. Ilyen bizottságot ugyanis nemcsak a központi hatalom gyakorlásának szerveinél, hanem az egyes vegyes lakosságú tartományokban, sőt községekben is lehetne szervezni. A tagokat, külön a többségi s külön a kisebbségi népből, külön-külön megszervezett tstületük (deux colleges électoraux distincts) választanák. A két csoport tagjai felváltva elnökölnének, esetleg közös megegyezéssel semleges elnököt hívnának meg a felsőbírák soraiból. A tárgyalásoknak nem kell okvetlenül nyilvánosnak lenni, de minden ülésről jelentést azért kellene kiadni. Belső helyzetét a többi állami intézményekhez törvény szabályozná. Saját kezdeményezéséből nem indít vizsgá,M) Union Interparlementaire: Procés-verbal du Comité de Rédaetion. Commission des Questions Ethniques et Coloniales. Document No 4. (56. o.) **) A magyar csoport válaszát Liikács György ny. miniszter terjesztette be, javasolva egy Commission des Minoritás és egy Commission d 'enquéte megszervezését és hogy a kisebbségeknek legyen joga a hágai Á. N. Bíróság elé vinni a Tanács által el nem intézett [non liquidés] ügyeiket. (I. m. 52. o.) '") L m. 10—12. o. *9) Union Intei pariementaire: Procés-verbal de la Commission des Questions Ethniques et Coloniales, fi et 7 Avril 192.3, Bále. (L. 52—54. o.) latot, csak az eléje terjesztett ügyekkel foglalkozik. Idővel azonban esetleg olyan testületté erősödhetik, hogy bírói szerpet is betölthet. A kisebbségi bizottság munkálatainak eredményeképpen azután a Kopenhágában 1923 augusztus 16-án tartott XXI. Interparlamentáris Konferencia teljes ülése magáévá tette a paritásos bizottságok gondolatát, mint egyik legjobb eszközt arra nézve, hogy a kisebbségi sérelmekből fakadó súrlódások enyhittessenek cs, a megoldásnak, már a belföldön való jóakaratú keresésével letompíttassanak. Idevonatkozik az L határozat (Déclaration des Droits et des Devoirs des Minorités) 4. szakaszából: „Les Etats apprécieront dans leur gestion politique 1 etat d'esprit des ressortissants minoritaires, qui est eréé par le fait d' appartenir á une minorité, et ils s'efforceront d' établir un régime qúi donne satisfaction á tous leurs ressortissants. La création de „Commissions paritaires" contribuera á obtenir ce resultat." És az egész II. határozat, mely szerint a konferencia figyelmébe ajánlja az államoknak ilyen bizottságok létesítését, „dans 1' intérét de la paix et de la bonne entente entre majorité et minorités dans les Etats á population mixte", remélve, hogy így a szenvedélyek elcsittíthatók és méltányos megoldást lehet találni sok ellentétes kérdésben; valószínű az is, hogy ezek révén a Nemzetek Szövetségéhez intézett petíciók száma is lényegesen csökkeni fog.113) Az ugyanakkor elfogadott III. határozat egy „Commission permanente des questions des minorités" felállítását sürgette. Ez három szakemberből állna. A petíció s kormányválasz minden esetben e bizottságnak adatnék ki, mely helyszíni szemlét is tarthat, ami után részletes jelentését és a kérdés megoldási tervezetét a Tanács elé tartozik terjeszteni.114) Az Unió 1925. október 1—13. között Washingtonban és Ottawában tartott XXIII. konferenciája azonban már csak elvi deklarációt, illetve határozati javaslatot (III.) hozott11") — hivatkozva, hogy a paritásos bizottságok felállítására vonatkozó két év előtti javaslatai eddig a kívánatos eredményt nem érték el (die gewünschten Folgen nicht gehabt hat), — s ezért újból ajánlta ezek megszervezését.110) Másrészt kifejezte azt az óhaját, hogy különösen a kisebbségi szerződések magyarázatára és alkalmazására vonatkozó minden kérdést terjesszen a Tanács "*) Union Interparlementaires: Droits et Devoirs des Minoritás Nationales. Rapport et resolutions votées par la Confórence, le Ifi Aoüt 1923. (Genéve, 1923; 28 o.) lu) „1° Une Commission permanente composée de trois membres seia nommée par le Conseil. 2° Les membres de la Commission doivent poeséder une compétence spéciale en matíere juridique et soeiale. Ds ne peuvent siéger an Conseil de la S. D. N., ni exercer de fonctions auprés du Secrétariat de celle-ci. 3° ... Les dossiers préparés par le Secrétariat seront transmis á la Commission permanente pour étude et rapport au Conseil. La Commission pourra instituer, le cas échéant, des enquétcs sur place. Elle soumettra, dans le plus bref délai possible, son rapport sur chaque cas, accompagné d 'un p r o j e t r é s o 1 u t i o n. (I. m 24. o.) lls) Inteiparlamentarische Union: Bundschreibeu an die Gruppén No. 10. Beschlüsse und Wahlen der XXIII. Konferenz Washington und Ottawa 1 bis 13. Október 1925. (8.-—10. o.) "*) „ . . aufs neue der Aufmerksamkeit der Gruppén die Dienste zu empfehlen, die vorkommenden Falls im Schosse der Staaten, in denen Minderheitsprobleme existieren, paritátische Kommissionen icisten könnten . " (I. m. 9. o.)