Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Beszámoló az Augustana Confessio négyszázados ünnepéről

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (K>4) meg a város középpontjában térhatásban és remek művészi kivitelben is hatalmasan és fenségesen uralkodó városházát, a város szívét. Elias Holl e remekmüvében, Augsburg büszkeségében rendezett be Augsburg városa a jubileumi év tiszteletére a refoi-máció emlékeiből kiállítást. E kiállítás a reformáció különös kiemelésével átfogó és szemléltető képet nyújt az 1450 és 1618 közé eső időszak egész kultúrájáról, összes szellemi áramlatairól s amellett, hogy a tudományos szempontokra is tekintettel van, csoportosításában és rendszerében népszerűségre törekszik. A kiállított anyag gerince az ekorabeli kéziratok, nyomtatványok és könyvek szisztematikus gyűjteménye, amely e korszak kultúrájának egyéb érdekes dokumentumaival együtt legnagyobbrészt az augsburgi múzeumokból, részben azonban más múzeumokból s magánosoktól is kikölcsönözve, a városháza híres aranyterméből („Goldene Saal") nyíló fejedelmi szobákban (Fürstenzimmer) nyert elhelyezést. A kiállítás négy csoportra oszlik. Az első a népet, az államot és az egyházat mutatja be a reformációt megelőző időben. Ennek a kornak szellemi termékeit legnagyobbrészt még a kéziratok tükrözik vissza, de ide tartoznak az első s legritkább nyomdai termékek is. A kiállítás anyaga gazdag pergament-kéziratokban, aranykeretes kézifestésekben ás középkori fametszetekben. Ezek közt sorakozik fel a Luthert megelőző időből származó 18 bibliafordítás teljes gyűjteménye, az egyházatyák és theologusok iratainak, az e korbeli breviáriumoknak és missáléknak nagy tömege. A második csoport a reformáció kezdeteinek és fejlődésének emlékeit foglalja magában. Ezek közt Luther halotti maszkja, a Luther személyére vonatkozó emlékek, a Confessio Augustana legkülönbözőbb kiadásaiból összeállított gyűjtemény, Luther iratai, könyvei, a parasztháború és a speyeri birodalmi gyűlés múzeális értékű emlékei és a Hans Sachs reliquiákkal az élén, a reformáció korabeli költészet dokumentumai ragadják s érdemlik meg a figyelmet. A harmadik csoport az ellenreformáció időszakának múzeális anyagát, legfőkép Emser, Murner, dr. Eck vitairatait, az ingolstadti vitairatokat mutatja be, a negyedik csoport pedig a 30 éves háboi'ú borzalmas idejének az emlékeit öleli fel s elsősorban Augsburg ekkori helyzetének kidomborítására törekszik. Augsburg városa azonban e jubileum alkalmából a reformációnak, a hitvallásnak és e letűnt kor szellemének nemcsak e holt betűkben és e reliquiákban való demonstrálásáról, hanem valósággal élethű és hitetsugárzó felelevenítéséről is gondoskodott. A város kedvelt, színpompás szórakozóhelyén, a városi népkertben, a Ludwigsbau-ban, szinte nap-nap mellett, a nevezetesebb ünnepi napokon pedig naponként kétszer-háromszor is színpadra kerül a nézők újabb és újabb százai előtt Július Schieder, nürnbergi lelkész és szemináriumi professzor „Das Bekenntnis von Augsburg" című nagy ünnepi színjátéka.7) E színjáték egymásután gyorsan lepergő és korhű, de egyszersmind jellemző erővel teljes jeleneteiben felvonul a nézők előtt az 1530. év minden fon') Nyomtatásban is megjelent. Chr. Kaiser Verlag. München, 1930. tosabb vagy nevezetesebb történeti mozzanata: A bolognai meghívólevél, Luther és János szász választófejedelem vitája Coburgban a fölött, vájjon ajánlatos-e, hogy Augsburgban Luther is megjelenjen, a császár augsburgi bevonulása, a bíboros cselvetései a birodalmi gyűlés előtt és ajatt, a protestáns választófejedelmek tanácskozásai Melanchtonnal, .t hitvallás szövegének megállapítása és aláírása, maga a nagy nap, a hitvallás felolvasása a birodalmi gyűlésen, a nép feszült várakozása és megmozdulása a Fronhofban, majd a Confutatio felolvasása és hatása, Melanchton kétkedései, hiábavaló törekvései a hitegység megóvása érdekében, Luther coburgí tépelődései, megkísértése, tántoríthatatlan kitartása, a bíboros újabb kísérletei s végül is János szász választófejedelem és az evangélikus rendek határozott és megingathatatlan állásfoglalása az evangélium igazsága mellett. Schieder ünnepi színjátéka nem hősöket, hanem gyenge s gyarlóságtól nem mentes embereket állít elénk. Müvének alaptémája és sarktétele, hogy e gyarló emberek csak Isten kegyelméből válhattak hitvallókká s nem Luther vagy Melanchton vagy másvalaki e nagy események hőse, hanem Krisztus maga az, aki, ha elgyengültek, ha elfáradtak, ha meginogtak és kísértésbe estek, föléjük hajolt s így erősítette s avatta őket hősökké, de nem az Isten, csakis az emberszemek előtt. A darab, amely előadásának díszletezésében, öltözékeiben, de nyelvében is teljesen korszerű, lélekelemző erővel világít reá a néphangulatra, annak rejtélyeire és szakadékaira, az eszmék még kiforratlan forrongására s attól sem riad vissza, hogy a reformáció árnyoldalaira is rámutasson. A műnek különben magyar vonatkozásai is vannak, amennyiben az előjáték szereplői az 1530. évre forduló Szilveszter éjszakáján a Lechfelden a Lech folyó gyilkos medrébe szorított magyarok szellemét idézik, az augsburgi tanácsurak pedig magyar aranydukátokkal telt aranyserleget hoznak hódolatuk jeleként a császár elé. A hitvallás ünnepségeiben végül az augsburgi városi színház is résztvesz. Ernst Lissauer „Martin Luther und Thomas Münzer" című darabja szerepel a műsorán. Lissauer darabja nemcsak aktuális és történeti, hanem irodalmi szempontból is igen jelentős és érdekes alkotás. Luther szerepét és sorsát a parasztháborúban mutatja be, ahol Münzerrel kerül szembe, aki elhódtja tőle a parasztokat. Az organikus és a radikális ember, a nagy célokért öntudatosan küzdő, a jövendőt alkotó és újjáteremtő konzervatív forradalmár és a valóságos, a romboló forradalmár állnak és küzdenek egymással szemben és e harcban, a parsztháborúban Luther, tragikus sorsának megfelelőleg alul marad.8) Az ágostai hitvallás jubiláris ünnepségeinek legszélesebb körű érdeklődésre számottartó s legnépszerűbb része, a nagy népünnepély s ennek is legkiemelkedőbb pontja a történeti felvonulás, a nagy jubilás) Lissauer „Mein Weg zu Luther" című cikkében, előadott müvével kapcsolatban a következőket írja: „Luther ist fttr mich das TJrbild des naiven, aus der Füllé lebenden, Wuthaft strotzenden Menschen: aus heiligen Werktag wachst er in den Hímmel; er ist ein Prophet so zu sagen in der Wohnstube, und sein Haupt ragt und reieht und redet über die DScher hinfort, über alles Land un zu allén Volk." Münehen-Augsburger Abendzeitung. Nr. 164. 1930.