Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Beszámoló az Augustana Confessio négyszázados ünnepéről

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET U02) den számottevő tényezője vállvetett buzgalommal azon, hogy az ágostai hitvallás négyszázados ünnepét fényben s ünnepi KomolysagDi,:i egyaránt minden eddigi evangélikus ünnepi megnyilatkozásnál hatalmasabbá építse ki. Ezekre a körülményekre vezethető azonban vissza annak az általános és szokatlanul nagy érdeklődésnek az eredője is, ameelyet az augsburgi ünnepségek a világ összes ev. egyházaiban kiváltottak. E visszhang egyetemes, zavartalan és impozáns. Augsburg városa, ahol a fáklya kigyúlt, ahol az Augustana Confessio megszületett, ebben az esztendőben az evangélikus milliók valóságos zarándokhelye lett s a hitvallás klasszikusan remek, de ma is életteljes ereje, e nagy időkről való emlékezéssel és e nagyszerű tanuságtételben bizonyára az új energiaforrások légióit fakasztja ki. 1530 június hó 20-án nyitotta meg V. Károly császár ünnepélyes keretek között a híres augsburgi birodalmi gyűlést s ugyanazon év november hó 19-én rekesztette be. E két dátum közé eső időszak az tehát, amelyben az Augustana Confessio körüli legjelentékenyebb események lejátszódtak s így e jubileumi évben is e közzé a két dátum közzé sorakozik a nagy idők eseményeire való emlékezésre rendelt ünnepségek java része. Augsburgra, a birodalmi gyűlés előkészítésére és a hitvallás kialakulására azonban e nevezetes évnek a birodalmi gyűlés megnyitását megelőző részében is fontos eseményeit jegyzi fel a történelem s így a négyszázados évforduló alkalmából rendezett ünnepségek, híven ragaszkodva a jelentősebb történelmi dátumokhoz, nem esnek szigorúan a birodalmi gyűlés határköveit jelző dátumok közzé. A kegyeletes- emlékezés esztendeje teehát az egész 1930. esztendő. Hiszen V. Károly császár már január hó 21-én aláírta ama híres meghívólevelét, mellyel Augsburgba április hó 8-ára birodalmi gyűlést hirdetett, amely az immár Bécset is fenyegető török-veszedelem elhárításáról és a vallásügyi viszályokról fog tárgyalni, biztosítván a rendeket arról, hogy :i császár e birodalmi gyűlésen mind a két félnek a vallásügyekre vonatkozó javaslatait kegyesen meg fogja hallgatni s csak azután fog a tévtanok kiküszöbölése iránt intézkedni. A császári meghívólevél kelte és a birodalmi gyűlés április hó 8-áról június hó 20-ára lényegesen eltolódott megnyitása közé eső időszak korántsem folyt le tétlenül. Az evangélikus választófejedelmek s köztük is elsősorban János szász választófejedelem és György brandenburgiansbachi őrgróf a legszorgosabb előkészületeket teszik meg arra, hogy a birodalmi gyűlésen teljes hitelvi felkészültséggel jelenhessenek meg, Luther és Melanchton fáradhatatlan buzgalommal és sietséggel dolgoznak a hitvalláson, de eközben az ellentábor is készülődik. Dr. Eck 404 tételben támadja meg Luther tanait és Campegio pápai legátus, aki a szentszéket közben az események egyes fázisairól azonnal értesíti, állandóan erős befolyása alatt tartja V. Károlyt, ki csak nem régen is, a bolognai koronázáson, ígéretet tett, hogy mint német császár, az egyháznak feltétlen védelmezője lesz s az eretnekeket ki fogja irtani.4) *) Az augsburgi birodalmi gyűlés előzményeit és a birodalmi gyűlésen lejátszódott eseményeket legújabban és igen részletesen Bruekner Győző dr. ..Az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés. A confessio Augustana és magyarországi variánsai" fímü tanulmánya fejti ki. Kmlékkönyv az ágostai hitvalAz események középpontjában természetesen már is Augsburg áll, ahol az összegyülekezett rendek, városi képviselők és a hitvitázó felek már hosszabb idő óta türelmetlenül várják a császár érkezését, aki végül is csak június hó 15-én tartja ünnepélyes bevonulását Augsburg városába. A császár bevonulásával a vallásügy kérdése a forrpontra forrt. Már a császári meghívólevélből is nyilvánvaló volt, hogy a vallásügyi kérdések predomináns szerepet fognak játszani az országgyűlésen, e felcsigázott helyzetben azonban még nyilvánvalóbbá vállt, hogy az országgyűlés összes többi programmpontjai s így nem utolsó sorban a török elleni védelem is, a vallásügyi kérdések elintézésétől függnek, ezek uralják tehát valóban az egész országgyűlést s ezek állanak egész Németország érdeklődésének a homlokterében. Hogy mindemellett a jövő, az országgyűlés elkövetkezendő eseményei s a hitvitázó felek utolsó erőpróbájának kimenetele még megközelítő biztonsággal sem voltak előreláthatok, annak súlyos okai voltak. Az országgyűlésen ugyanis még mindig a katholikus rendeké volt a többség s így az evangélikus kisebbség, amennyiben a kibocsátott országgyűlési végzésekkel szemben engedetlenséget tanúsított, az államhatalom teljes súlyával és kényszerével találta magát szemben. Ez alatt a nyomás alatt tárgyalt a jövendőért és az igazságért Melanchton is s ebben a helyzetben végezte utolsó simításait a Confession. Ezzel szemben azonban a császár helyzete sem volt könnyűnek mondható, mert teljesen tisztában lehetett azzal, hogy ha az evangélikusokkal szemben a végsőkig feszíti a húrt s ha a nyers erőszak eszközeihez folyamodik, a birodalom békéjét nem bírja megteremteni és a török veszéllyel szemben sem küldhet ki megfelelő védelmi erőt. Ezek között a körülmények között csúcsosodik ki a helyzet és peregnek le most már néhány nap alatt azok az események, amelyeknek kiemelkedő jelentőségében a megindult hatalmas vallási mozgalom, a reformáció is csúcspontjára ért. A császár bevonulása után azonnal magához hívatja a protestáns választófejedelmeket, a tárgyalás azonban szenvedélyes vitába ful, másnap az úrnapi körmenet körül támadnak bonyodalmak, mert a protestánsok azon a császár parancsa ellenére sem vesznek részt s a helyzetet a legerősebben a császárnak az a rendelkezése élezi ki, melyben a protestáns prédikátorok tevékenységét betiltotta. Ilyen előzmények után nyitotta meg V. Károly június hó 20-án a birodalmi gyűlést, amelynek első napján Pimpinelli pápai m i. cius intézett erős támadást az eretnekek ellen s a császár nevében Frigyes phalzgróf, császári miniszter kért segítséget a rendektől a török veszedelem ellen s szólította fel a hitvitázó feleket, hogy álláspontjukat és kívánságaikat írásban terjesszék a császár elé. A protestáns választófejedelmek erre az ev. rendekkel és Melanchtonnal folytatott tárgyalások alapján június hó 22-én elhatározták, hogy a vallásügy tárgyalása előtt más kérdések tárgyalásába nem bc csátkoznak, mire a császártól hittételeiknek június hó 24-éig való benyújtására kaptak utasítást. Június lás négyszázados évfordulója ünnepére. írták a tiszai ág. hitv. ev. egvházkerület miskolci jogakadémiájának tanárai. Miskolc, 1030. i—111. 1.