Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

(95) MISKOLCI JOGÁSZÉLEI 361-ik §-ába ütköző hűtlen kezelés vétségét, a 350—351. §§-okba ütköző zsarolás vétségét és a 465. §-ba ütköző megvesztegetés vétségét is, miután e cselekmények súlyukban és jelentőségükben, ideértve a veszélyeztetett jogi érdeket is, csöppet sincsenek inferioritásban a javaslat 1. §-ának 1—6. pontjaiban körülírt cselekményekkel s hogy mégis részünkről egészben vétót mondunk, az 1. §. tervezte hatásköri kibővítésnek, tesszük ezt azért, mert a kollegiális bíráskodásban mindig nagyobb és megnyugtatóbb alkotmányjogi' garanciát látunk, mint az egyes bíráskodásban s ennek a biztosítéknak a szüksége csak nő a szemünkben, ha átérezzük a fiatal jogász nemzedék sokszor tapasztalható szaktudásbeli fogvatékosságát s éppen azért továbbképzésének a szükséffét. A kollégiumi bíráskodás ellenőrzi egymást, sokszor neveli a fiatal kezdő bírót, aki — ha elméleti és gyakorlati kiképzése hiányos — egymagában könnyen ítélkezési kisiklásokat követhet el az emberiség legbecsesebb javai rovására és valóban nem utolsó érvünk itt az sem, hogy a II. sz. büntető novella az elsőbírói ítéletet helybenhagyó táblai ítélet ellen nem ad jogot semmiségi panaszhoz s ily esetben minél kisebb területre szorul a perorvoslat lehetősége, annál nagyobb perjogi biztosítékot nyújt a társas bíráskodás. Újítás a javaslatban a kötelező ügyvédi képviselet a magánvád és magánjogi igény tekintetében s kötelező ez az ügyvédi képviselet a helyreigazítási eljárásban is. Szeretnők itt hinni, hogy annak a felismerése késztette erre a javaslat alkotóját, hogy a magánváddal való perjogi operálás a laikusok értelemköréből kivétessék s jogilag teljesen képzett képviselőre bízassék. Ha e feltevésünkben nem csalódunk, csak sajnálattal látjuk, hogy ez az elgondolás e javaslatban némi törést szenved, ugyanis, ha a kir. ügyész a vádat a törvényszék főtárgy a lásán ejti el, a jelenlévő sértett személyesen veheti át a pótmagánvádat s azt ugyanazon határnapon ügyvéd nélkül képviselheti. Pótmagánváddal ügyesen és sikerrel operálni, valljuk meg, ez meg éppen meghaladja a laikus erejét, — nem indokolt vagy legalább is nem következetes tehát a pótmagámvádlót jogi képviselet nélkül hagyni, amikor a főtárgyaláson könnyen ítéletet kaphat s ráférne a jogorvoslat tekintetében egy szakképzett jogi tanácsadó. Ügyvédvallásra utasító rövid elnapolás, azt hiszem, itt különösebben nem befolyásolná a javaslat általános célját: a permenet gyorsítását. Teljesen új a javaslatban a vádemelés mellőzése: Ha ugyanazt az egyént több bűncselekmény gyanúja terheli, a kir. ügyészség mellőzheti ezek közül a vádemelést olyan bűncselekmények miatt, amelyek figyelmen kívül hagyásai megtorlás súlyát lényegesebben nem befolyásolhatja. Ily esetben mellőzni kell a vádemelést olyankor, amikor az ily bűncselekmény felderítése és ítélettel eldöntése jelentékenyen késleltetné az ugyanazon terhelt ellen nagyobb jelentőségű bűncselekmény miatt folyó eljárás befejezését. A vádemelésnek ily mellőzése esetében pótmagánvádnak nincs helye, azonban a sértett a kir. ügyészség határozata; ellen a kir. főügyészhez folyamodhatik. Mi mást jelentene ez, mint az absorptió bevonulását a büntető perjogba?! Szülőanyja nyilván az anyagi jogi absorptió, mely itt tudvalevőleg ellentétben áll a kumulátió rendszerével. Az anyagi jog szerint: poena major absorbet minorem. A perjog ezt most ekként travestálja: accusatió major absorbet minorem. Bár a Csemegi kódex nem fogadta el aá absorptió elvét, de tudjuk, nem is mellőzte teljesen a halálbüntetésnél, életfogytiglani fegyháznál és a 15 évi fegyháznál és az ezekkel konkurráló büntetéseknél. A quod delicta tot poenae elvén álló kumulatiő hívei persze hogy nem sok örömet fognak találni a javaslat e szakaszában, annál inkább az absorptió hívei, ahova a dölog természeténél fogva a gyengébbek és elesettek védelmében emberileg és jogászilag vonzódnia kell azoknak, akiknek hivatásuk a bűnügyi védelem. És bár nem vagyunk lelkes hívei a pótmagánvád intézményének, úgyis mint a vádmonopólium korrektívumának, mégis a vádemelés mellőzésének korrektívuma gyanánt fenntartandónak véljük mindazokban az esetekben, ahol. a pótmagánvád használatához bűnvádi eljárás során is érvényesíthető liquid magánjogi igények fűződnek, amelyben a büntető bíróság is könnyen hozhat bírói ítéletet. A továbbiakban egyik elgondolás: a törvényszék mint egyes bíróság eljárásának egyszerűsítése. Itt fokozottabb óvatosságra van szükségünk, ha az ügyészség discretionárius jogát fogja képezni, hogy alakszerű vádirat vagy vádindítvány nélkül indítványozza a: tárgyalás kitűzését. A javaslat ezenkívül a nyomozó közegek megállapítására fogja bízni, hogy valamely bűnügy tényálladéki s jogi szempontból komplikált-e s ha az eddigi gyakorlathoz híven az ilyen előkészítésbe a védelemnek nem lesz beleszólása, ez a korlátozás megítélésünk szerint nem fogja szolgálni a bűnügyek alapos felderítését. A tervezet által felkarolt keresztkérdezés ellen is vannak joggal megtehető kifogásaink. Ez az egész keresztkérdezés már erőltetett volt az 1896:XXXIII. t. cben is. E téren ugyanis az történt nálunk, hogv a francia jellegű íőtárgyalásba beillesztették .az angol büntető pernek legsajátosabb és legeredetibb intézményét, amelynek előfeltétele, jellege és célja homlokegyenest ellenkezik a mi főtárgyaiásunk bizonyítási rendszerével, mert a mi bizonyítási rendszerünkben a bírósági bizonyítási rendszer az uralkodó, nem pedig az ügyfélbizonyítás. Az angol bizonyítási rendszernek sine qua non-ja a bírónak a bizonyításba való be nem avatkozása, az accusatórius elvnek következetes alkalmazása s az angol pernek a keresztkérdezés (crcssexamination) elengedhetetlen követelménye. A javaslat is beilleszti perjogunkba a keresztkérdezést, de nem lesz itt egyszerűsítés, ellenkezőleg időpazarlás, mert míg a javaslat a bírónak megadja a jogot, hogy a tanút, a keresztkérdezés befejezése után újabb kérdezésnek alávesse, mintha a keresztkérdezés meg sem is történt volna, éppen a bírósági túlsúly miatt az ügy nem fogja szolgálni az egyszerűsítést. És még egyet. Megzavarja a tervezett keresztkérdezést az is, hogy így csak a vád és a védelem tanúi hallgathatók ki, — miből következik, hogy azok a. tanuk, akik sem a vád, sem a védelem tanúihoz nem tartoznak, csak bírósági kihallgatási móddal lesznek kihallgathatok. (L. Dr. Lukács Adolf: A főtárgyalás.) A bíró itt a javaslat szerint megtilthatja a felesleg-: tanú kihallgatását. A „felesleges" tanú fogalma pedijr nagyon is elasztikus fogalom s nagy-nagy bírói tárgyilagosság és pártatlanság kell ahhoz, hogy ily esetekben ez ügyfélegyenlőség elve csorbát ne szenvedjen. A javaslat szerint a vádlott a vádra csak a keresztkérdezés után nyilatkozhat, ami szerintünk helytelen, mert a vádlott az ellene emelt vádra a vád közlése után mindenekelőtt meghallgatandó s e részben nem oszthatjuk azoknak a felfogását, hogy a vádlott kihallgatásának nincs más célja, mint a bíró időelőtti és felesleges informálása s a vádló bizonyítási terhének a megkönnyítése. Ha a vádló a vádra nyilatkozni óhajt ez esetben a javas: lat szerint — s ez örvendetes újítás — hozzá úgy a kir. ügyész, mint a védő kérdéseket intézhetnek. Nem tekinthető szerencsés újításnak az sem, mely pusztán ügyészi diszkrécióra bízza, hogy ha egy évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés szabható ki, úgy akkor törvényszéki ügy járásbírósági hatáskörben bíráltassék el. A hatáskör is egyik perjogi biztosítékunk s ennek indokolatlan felforgatására a javaslat-