Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

a MÍSKO-LCI JOGÁSZÉLET {92) igazgatási hatóságok részéről, utóbbiban pedig a kir. bí­róságok -útján jut védelemhez. Természetesen a gazdának joga van mindenkor el­lenőrizni, hogy a szegődményes földön a rendes gazdál­kodásnak megfelelő gazdálkodás folyjon s a vetésforgó figyelembevételével átadott föld gazdasági rendeltetése szerint legyen kihasználva. Ha azonban ennek ellenkező­jét tapasztalná, úgy csupán a szabályos művelésre szo­ríthatja a cselédet, de nem veheti el tőle a földet, sem pedig saját embereivel nem végeztethet azon munkát, mert ez már birtokháborítás lenne. Újabb kérdés lehet, hogy a gazdasági cseléd haszon­vételi joga a szegődményes földhöz kötött, vagyis a dol­got terhelő jog, vagy csupán a gazdát terhelő kötelező jog? Vagyis más szóval mindenkivel szemben hatályosul-e a gazdasági cseléd haszonvételi joga a szegődményes föld felett? Mikor jöhet ez a kérdés szóba? Akkor, ha a gazda elveszti a birtokot a földdel kapcsolatban. Ez pedig elő­állhat 1. ha tulajdonos a gazda, úgy az esetben, ha. a bir­tokot eladja s mint bérlő vagy haszonélvező, aki tovább gazdálkodik, nem marad vissza a birtokban; 2. ha a ha­szonélvező a gazda, úgy az esetben, ha a haszonélvezeti joga megszűnik vagy másnak adja bérbe a földet; 3. ha bérlő a gazda, úgy az esetben, ha a bérlet bármely okból is megszűnik, vagy albérletbe adja a bérletet. Mindezen esetben, ha az új birtokos át nem veszi a cselédet, vagy a gazda és cseléd közös megegyezéssel nem bontják fel a szolgálati szerződést, úgy a gazda és gazda­sági cseléd közötti szolgálati viszony továbbra is fennáll, következésképen a szolgálati viszony tartamára a szegőd­menyes földön kikötött haszonvételi joga is fennállana a cselédnek; De hogyha a szolgálati, viszony a gazda és a cseléd között tovább fennáll, ezen szolgálati viszonyból folyó kötelemért miként feleljen az új birtokos? És mégis, ha felelne s a cselédeknek a szegődíményes földön való ha­szonélvezeti jogát biztosítani tartoznék, úgy nem lenne-e arra kényszerítve az új birtokos, hogy a cseléddel szol­gálati szerződést kössön, nehogy idegent kelljen tűrni birtokán, vagy nehogy szándéka ellenére olyan föld ke­rüljön ki a kezéből, amelyért még ellenértéket sem kapna? • Teljesen fejetetejére állított dolog lenne, ha minden­képen azt akarnánk kimutatni, hogy az új birtokos is tartozik respektálni a cseléd haszonvételi jogát a sze­gődményes földön akkor is, ha -őt mint cselédet nem vette át. Szolgálati szerződésből- vállalt kötele­zettségért csakis a szerződő fél felelhet. A cseléd is meg fogja kapni a magáét, ha a haszonvételi jogát el is veszr tette, a szegődményes földön, mert ezen joga átalakul pénzkövetelési joggá, melyről alább még lesz szó. A szegődményes földön való haszonvételi joga a cse­lédnek tehát nem a dolgot, hanem személyt terhelő jog. És bár ezen kötelem dologjogi védelemben részesül, azon­ban az új jogszerű birtokossal szemben az még nem hatá­lyosul. A .gazda és a gazdasági cseléd között a szegőd­ményes földdel kapcsolatos jogviszony és annak tartalma meghat árazására - vonatkozó fejtegetéseink során idáig jutván, az eddig megállapítottak után figyelmünket kü­lönösen ezen jogviszony tartalmára irányítva, fel kell vetnünk a kérdést, hogy miféle jogviszonnyal állunk itt szemben. Magánjogi jogrendszerünkben kutatva a már kiala­kult s szabályozott jogviszonyok között három hasonló tartalommal bíró jogintézményt találunk. Ezek a haszon­élvezet, a használat és a haszonbérlet. Hogy megállapít­hassuk azt, hogy a szegődményes földdel kapcsolatos jog­viszony melyik kategóriába tartozik, vagy talán egyikbe sem, külön-külön kell ezen intézményeket az .összehason­lítás módszerével bonekés alá vennünk. Szladits Károly meghatározása szerint7) a haszonél­vezet az a jog, amelynél fogva valaki másnak a dolgát ingyen használhatja és gyümölcsöztetheti, de el nem hasz­nálhatja, vagyis a jog megszűntével a dolgot állagának sérelme nélkül visszaadni köteles. A gazdasági cseléd is, mint láttuk, idegen dolgon nyer használati jogot, midőn a szegődményes földet meg­kapja. Az is bizonyos, hogy a cseléd a szegődményes föl­det el nem használhatja, vagyis a jog megszűntével a dolgot állagának sérelme nélkül visszaadni köteles. Kér­dés azonban, hogy a cseléd a haszonvételi jogát a szegőd­ményes földön ingyen gyakorolja-e s hogy a gvümölcsöz­tetési jog teljes mértékben illeti-e meg. Mit értünk a haszonélvezetnél az alatt, hogy ezen jog ingyenes? Azt, hogy a haszonélvező nem fizet bért s így nem bérfizetés ellenében gyakorolja a dolog felett gyümölcsöztetési jogát. Mégis nem minden ellenérték nélkül jut a haszonélvező a haszonélvezethez, hanem rész­beni viszontszolgáltatása képen azon személyes szolgála­toknak, melyeket annak teljesített, akitől éppen ezen sze­mélyes viszonynál fogva a haszonélvezetet nyeri. Mert miért illeti meg például az özvegyet az özvegyi haszon­élvezet? JNem annál a bizalmas viszonynál fogva, azért a hűséges gondoskodásért és személyes természetű szolgá­latokért, amelyet férjével szemben juttatott kifejezésre? Legjobban mutatkozik az özvegyi haszonélvezet viszonzás­szerű természete abban, hogy elveszti az özvegyi haszon­élvezetet az özvegy, ha arra érdemtelenné vált. Más indító oka is van az özvegyi haszonélvezet intézményesítésének, de feltétlenül egyike azoknak a viszonzás, a, jutalmazás. A gazdasági cseléd sem fizet a szegődményes földért bért, ő is személyes szolgálatokat teljesít s mint fentebb kifej­tettük, a gazda és a gazdasági cseléd között is részben személyes bizalom jellegével bíró. viszony áll. fenn. Ezért mondhatnánk, hogy a gazdasági cseléd által a szegődmé­nyes földön gyakorolt haszonvételi jog is ingyenes abból a szempontból, amely szempontból a haszonélvezetnél azt, mint annak jellegzetességét szoktuk kiemelni. Bár, tagad­hatatlan, hogy a viszonzásszerüség itt sokkal erősebb for­mában jelentkezik, amennyiben a szegődményes föld jut­tatása a cseléd részére bizonyos mértékig bérszerü jelleg­gel bír, míg a haszonélvezet viszonzásszerüsége nem mu­tatkozik ilyen éles formában, inkább csak finoman ki­érezni engedi azt. Dacára ezen minőségbeli különbségnek, az előbb kifejtettek szerint az ingyenesség tekintetében még mindig közel tudjuk hozni a szegődményes földdel kapcsolatos gazda és cseléd közötti jogviszonyt a haszon­élvezethez. Élénken szemléltethetjük ezt azzal a gyakor­latban sokszor előforduló esettel, midőn valaki vállalko­zik egy idősebb egyénnel személyes szolgálatok elvégzé­sére-azzal a kikötéssel, hogy ennek ellenértékeképeni cse­kélyebb mennyiség pénzt, ellátást kap s a szolgálatot adó halála után, házának, vagy földjének meghatározott időre szóló haszonélvezetét. Itt is "épp úgy domborodik ki a bérszerűség, mint a szegődményesnél. Mégsem "mond­ja senki, hogy emiatt a bérszerüség miatt a Szolgálatadó halála után az alkalmazott által gyakorolt jog a ház vagy föld felett nem haszonélvezet; • - - - • . - - • A haszonélvezőt szinte korlátlan gyümölcsöztetési jog illeti meg a dolgon. Csupán a gyümölesöztetési jogot magát nem ruházhatja át, de annak- gyakorlását áten­gedheti, vagyis a-dolgot haszonbérletbe adhatja. A gaz­dasági cseléd — mint láttuk, szintén bizonyos haszonvé­teli gyümölcsöztetési jogot élvez a szegődményes földön s ezen jogot ugyancsak nem ruházhatja át. A cseléd azon­ban ezen túlmenőleg gyümölcsöztetési jogának még a gyakorlását sem engedheti át másnak, csakis sa ját" sze­T) -Dr. Szladits- Károly: Magyar Magánjog tankönyve. Dologi jog. Budapest, 1930, 250. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents